Palacio de Bellas Artes |
Last week I joined a bus tour around the historical center. I have been there many times, but it was different from the top of the bus, plus I have never been to the National Palace, where we had a guide who explained many things I hadn`t known.
The bus left from the Palacio de Bellas Artes (Palace of Fine Arts) and headed to Zocalo, the main square and historical center of Mexico City. This part is the most worth to see in the capital, I think. The Bellas Artes is a beautiful neoclassical building surrounded by a big park (now under construction) and many sculptures on its front square. Inside there are fresco of the Mexican history (I wasn`t the fan of these pictures) and on the other side, there is a big concert hall (it is said, the acoustic is fantastic in this hall). You can take a walk from the Bellas Artes to Zocalo (15-20 minutes?), but we took a tour bus among the 16-18th century buildings. Near to Bellas Artes is the central post office, another beautiful building with golden and marble ornaments.
Casa de Azujelos |
Also there is a blue-tiled house, called Casa de Azujelos: the house was built based on the houses of Puebla (famous of the talavera ceramic) - covered with tiles on the outside. The house now is in the property of Sanborn`s department chain. The inside of the building is worth to see (a nice inner garden with fountains), not to mention that you can get a beautiful view from this house to the Palacio de Bellas Artes while having lunch or just sipping a cup of coffee in the restaurant upstairs.
Around this area there are many museums as well: in the central post office, there is a postal museum, near to the Casa de Azujelos there is the Museo Nacional de Arte (National Art Museum), the Museo del Ejercito (Military Museum), or the Palacio de Mineria (Palace of Minerals), where you can see a real meteorit in the entrance.
Arriving to Zocalo, the main square of the city, after a turn around the square, we headed to the Palacio Nacional. But before that, let me show you the square. As the main square of the biggest city of the world, Zocalo itself is huge as well: one of the biggest squares of the world. (Haven`t heard, but I`m sure, it can take in tens of thousands of people. Zocalo was the main square of the astec capital, Tenochtitlan as well - Templo Mayor is the proof of it, the main temple (pyramid) of the astec world. Templo Mayor was discovered by an accident (during some pipe construction in 1978), but turned out to be the biggest discovery in the Mexican history! Unfortunately by the time of discovery, Zocalo was already surrounded by buildings - even though some buildings were destructed in order to dig up the ruins of Templo Mayor, it is thought to be still many ruins below the surrounding buildings. Today, you can visit the main pyramid and the museum attached to it in the corner of Zocalo (next to the Cathedral).
Palacio Nacional |
Mexico's history on the wall |
The fresco of Tenochtitlan |
In the middle of the fresco sits the astec ruler with the pyramid of Templo Mayor in the background. In the front you can see a scene from a market.
The fresco of Veracruz |
There was also a fresco about the Spanish conquest - it not only shows how the Spanish made the native inhabitants to slaves, but also shows the things the Spanish brought to the country: several animals, like the horse, goat, sheep, pigs, dogs.
The fesco about the Spanish conquest |
For more pictures, click on the link here! → Zocalo pictures
Palacio de Bellas Artes |
A múlt héten egy buszos kiránduláson vettem részt, ami körbevitt Mexikóváros történelmi negyedén. Bár az egy év alatt, amióta itt vagyunk, már többször jártam Zocalóban, mégis érdekes volt egy idegenvezető kíséretében újra végigjárni a teret és a körülötte levő utcákat.
A busz a Palacio de Bellas Artes (Szépművészeti Múzeum) elől indult Zocalo (a város főtere) felé. A Bellas Artes egy gyönyörű neoklasszicista épület színes kupolákkal, amiről rögtön megismerni. A múzeum körül nagy park (most épp átépítés alatt) van, a bejárat előtti téren pedig több bronzszobor is látható. Belül a mexikói történelmet elmesélő freskók találhatók, illetve koncertterem, ahol balett és komolyzenei koncerteket tartanak. (Bár a freskók engem nem nyűgöztek le, azt mondják, a koncertterem része az épületnek gyönyörű és az akusztika is nagyon jó.) A Bellas Artestől akár gyalog is el lehet jutni a főtérre (talán 15-2O perces séta), de mi busszal tettük meg az utat. Ez a része a városnak a történelmi negyed, ezért az utcák tele vannak szebbnél szebb 16-18.századi (európai) stílusú házakkal.
The wall of Casa de Azujelos |
Az első, ami szembe ötlött, a Casa de Azujelos (Csempés Ház) volt: ez az eredetileg az Orizaba grófok családjába tartozó, 17.században épült épület a pueblai házak mintájára épült: az épületet kívülről fehér-kék csempe borítja. (Puebla híres a talavera kerámiáról.) Ma a Sanborn's áruházlánc az épület tulajdonosa, bent boltok illetve étterem van. Az épület azonban kívül-belül megtartotta régi stílusát, ezért érdemes belülről is megnézni: az emeleten levő étteremben egy ebéd vagy kávé társaságában nemcsak a hatalmas, aranyozott tükrökben és csillárokban gyönyörködhetünk, de a Bellas Artesra való kilátásban is.
A Bellas Artes közelében van a főposta is - kívülről az ember nem hinné, hogy ebben a cirádás, márvánnyal és arannyal díszített épületben post működik... egyébként az épület teret ad egy postamúzeumnak is. A környéken még több múzeum is van: a Nemzeti Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum, Ásványmúzeum (aminek a bejáratánál egy igazi meteor is látható!) stb.
Ezen a múzeum-körzeten áthaladva érkeztünk meg Zocalóba, a főtérre. A világ legnagyobb városához híven, a város főtere is hatalmas (egyike a világ legnagyobb tereinek). Zocalo egyébként már az ősi azték főváros, Tenochtitlánnak is a főtere volt. Ezt bizonyítja aTemplo Mayor, az aztékok fő piramisa. A Templo Mayor romjaira egyébként véletlenül bukkantak rá 1978-ban, egy csővezeték építésekor. (Mivel a spanyolok teljesen lerombolták az azték épületeket, senki nem tudott a piramisról egészen 1978-ig.) Ez a felfedezés azonban Mexikó legnagyobb történelmi felfedezése lett. A Templo Mayor eddig feltárt piramisát és az ahhoz kapcsolódó múzeumot ma a főtéren levő katedrális mellett-mögött lehet látni. (Sajnos sok rom a környező utcák és épületek miatt ma is feltáratlan.)
Zocalo with the Cathedral in the back |
Zocalo történelmi épületekkel van körülvéve, aminek legtöbbje kormányhivatal, boltokkal és éttermekkel az alsó emeleteken. A két legimpzánsabb épület a téren a Központi Katedrális (ami a legnagyobb egész Latin-Amerikában) és a Nemzeti Palota (Palacio Nacional). Mi a Nemzeti Palotát látogattuk meg. A Nemzeti Palota régen a miniszterelnök lakhelye is volt, ma azonban csak a miniszterelnöki hivatalnak ad helyet. (A miniszterelnök a chapultepec parkban lévő régi Habsburg palotában lakik ma.) A miniszterelnöki hivatalon kívül vannak még az épületben kiállítások, és itt látható Diego Rivera (az országszerte híres festőnő, Frida Kahlo férjének) freskói is. Mivel volt idegenvezető velünk, nagyon érdekes volt megismerni ezeknek a freskóknak a mondanivalóját.
A legnagyobb freskó (szemben az emeletre vivő lépcsővel) Mexikó történelmét meséli el három részben: az elsőben a pre-koloniális, őslakosok idejét, a másodikban a spanyol hódítás időszakát a szabadságharcig, a harmadikban pedig a "modern" időket. Érdekes volt megtudni, hogy a spanyolok és az aztékok kb. fél évig békében éltek együtt. Csak később lettek a spanyolok annyira aranyra éhesek, hogy a volt szövetségeseiket is kiirtották... addig azonban ez a fél év is nagyon gyümölcsöző volt (legalábbis az utókornak), ugyanis emiatt a kb. fél év miatt tudunk ma sok mindent az aztékok történelméről, kultúrájáról ill. az aztékok előtti civilizációkról, mint pl. Teotihuacánról.
The fesco about Mexico's history |
The main food in Mexico: corn |
Ahogy felmegyünk az emeletre, a nagy, történelmi freskó után több, kisebb freskót látunk körben az emeleti keringőben. Ezek a freskók a jelentősebb mexikói régiókat illetve a mexikói unikumokat (mint pl. a kukorica, az agave (és a tequila), vagy a kakaó (és a csokoládé) mutatja be.
Az emeleti freskók közül az első Tenochtitlánt (az ősi Mexikóvárost) mutatja be: felül, a háttérben látni a régi fővárost. Tenochtitlán eredetileg egy sziget volt, amit tó vett körül. A legenda szerint ugyanis az azték uralkodónak álmában megjelentek az istenek, akiktől azt az utasítást kapta, hogy építsen új fővárost egy olyan helyen, ahol egy sas, kígyóval a csőrében egy kaktuszra száll le. Az aztékok pedig épp ezen a szigeten találták meg ezt a sast... A sziget azonban egyre kisebb lett az emberek terjszkedésével, ezért a tavat egyre inkább feltöltötték, míg ki nem alakult a mai főváros. Az eredeti tó ma már csak Mexikóváros déli részén, pl. Xochimilcoban található. Ezért van, hogy a laza, feltöltött talajra épült fővárosban egy kisebb földrengés hatalmas károkat tud okozni.
A freskó közepén ül a trónon az azték uralkodó, háttérben a Templo Mayor
piramis két tornya. Az előtérben az akkori idők piacát mutatja be a
kép.
The fresco about Tenochtitlan |
The fesco about the industry |
A következő feskó az ősi Mexikó iparát mutatja be: építkezéshez fát vágnak (a jobb oldalon), illetve textilhez gyapotot szednek, majd festik a textilt (a bal oldalon).
Továbbhaladva, az oaxacai illetve a veracruzi kulturát mutatják be a következő képek. Veracruz freskóján látható az El Tajin piramis (a háttérben). El Tajin volt a kulturális és vallási központja a totonak civilizációnak, ami a 1O-12. század között uralta Veracruz vidékét. A piramis azért érdekes, mert 365 ablaka van, minden ablak egy napot szimbolizálva. (Ez azért érdekes, mert már a 1O. században a totolnak emberek 365 napos naptárt használtak, ugyanolyat, mint mi, ma.) A Voldadores (a kép közepén álló rúdon) is az ősi naptárhoz kapcsolódik: a Voldadores tulajdonképpen 4 ember, akik felmásznak egy magas rúdra, hogy onnét a lábukhoz erősített kötél segítségével körbe-körbe forogva lejöjjenek a földre. De amíg a földre leérnek, 13 kört tesznek meg a rúd körül. 13X4=52. 52 pedig egy nagykör volt az ősi kalendáriumban, vagyis fontos számnak számított. A bal oldalon látható az ősi "foci", a régi mexikóiak labdajátéka: a gumiból készült labdát a tér oldalán felállíott kapuba (egy kör alakú kő, lyukkal a közepén) kellett belőniük. A labdát azonban csak könyökkel, térddel vagy csípővel lehetett érinteni. Ez a labdajáték is a valláshoz kötődött, a vesztes csapatot ugyanis gyakran felajánlották áldozatként az isteneknek.
The fresco about Veracruz |
A spanyol hódításról is volt egy freskó - ez nemcsak a jól ismert hódítást (az őslakosok kiirtását, rabszolgává tevését) mutatja be, hanem a jobb sarokban láthatók azok az állatok is, amiket a spanyolok hoztak be a kontinensre: a ló, birka, juh, disznó, kutya.
The fresco about the Spanish conquest |
(További képekért kattints ide! → Zocalo pictures)