(text in JPN, HUN)
今回はメキシコ独立記念日の9月4連休に、余っているマイルでマイアミへ行ってきました。 主な目的は、ショッピングとダイビングに、マイアミで起業している幼馴なじみに再会する事でした。
メキシコシティからマイアミまでは、飛行機で3時間程のフライトです。航路の大半がカリブ海の上なので、なんとも海の色が綺麗です。フロリダ半島へ入り、巨大な湿地帯を抜けてマイアミに着陸です。
マイアミは中南米の首都と言われているだけあって、ヒスパニック系の住民をはじめ、ハイチやキューバからの移民も多く、街中がスペイン語だらけです。空港でレンタカーを借りた際も、メキシコの免許を提出したが最後、しばらく普通にスペイン語で会話が継続されてしまった程、英語よりもスペイン語が優先される土地柄です。どこからでもスペイン語が聞こえてきます。
中南米と時差がほとんどない事と、アメリカに居ながら中南米の文化を理解できる為か、中南米を攻めに行く起業はここマイアミを戦略的な拠点とするケースが多いみたいですね。
初日は、私のアメリカ人上司が一番美味しいと言う、Five Guysというハンバーガー屋さんへ行き、いかにもアメリカな牛100%バーガーをほおばってきました。上司がいうだけあって、なかなか肉がフレッシュでジューシーな感じでベーコンがカリカリで美味しかったです。ハンバーガーにはうるさい私もおおいに納得の味でした。
翌日はマイアミから100Km程南にある、キーラーゴという場所へダイビングしに行きました。二本潜りましたが、両方とも比較的浅めの深度で、特に流れもなく、サンゴ礁にウミガメやバラクーダやオコゼが見れました。やはりフロリダはアメリカのお金持ちがたくさん別荘を持っているだけあって、港には船付きの豪邸がたくさんあります。いつかこんな暮らしをしてみたいものです。
夜はサウスビーチで10何年ぶりに幼馴染のMateと再会を果たしました。彼は15年程前にブダペストからニューヨークへ渡り、最近はフロリダでIT起業している成功者です。うちの旦那はロブスターが丸々一匹入ったパスタを食べてご満悦そうでした。サウスビーチはベルサーチの別荘があった事でも知られるように、70年代風のおしゃれなビルが立ち並ぶ地区です。食後はサウスビーチを散策し、しばし景観を堪能。
翌日はドルフィンモールという巨大アウトレットで一日中買い物しました。ホテルに帰ってみて翌日のフライトのチェックインを行おうとした所、なんとチェックインが出来ない事が判明。アメリカン航空に問い合わせた所、パイロットが病気になったので欠航だとか。。。一日多く滞在する為のホテルについては、なんと空港まで問い合わせに来いとの事。。。恐るべしアメリカン航空、サービスの精神なぞ全く持ち合わせていません。前からそう思ってましたが、アメリカの最低企業ランキングで上位にランクされる理由が改めて良く分かりました。
アメリカン航空様のお陰で時間がたっぷり余ったので、翌日はMateの家の近くにあるハンガリー食材屋さんへ行きました。懐かしいお菓子やサラミなど買い込んで、彼の家の周辺をドライブ。彼に言わせると、マイアミから北60kmぐらいからがアメリカで、それより南はアメリカではないとか。確かに周囲の風景から南米色が薄れてきたような気がする。
帰りメキシコシティの空港でまんまとサラミが見つかってしまい、悔しい事に没収されてしまいました。 こんな事なら、マイアミで全部かじってくればよかったと後悔。。
もっと写真を見たい方、右のリンクをクリックしてください! → Miami
 |
| The sign says: Crocodile crossing :) |
Szeptember 16-a Mexikóban a Függetlenség Napja. Ez azt
jelenti, hogy már szeptember eleje óta megjelentek az utcákon, az
autókon, a munkahelyeken, a közértekben és minden elképzelhető helyen a
mexikói zászlók és általában minden, amit piros-fehér-zöld színben el
lehet képzelni: a nők pl. három színű hajgumit vagy épp mexikói
színekben pompázó körömlakkot viseltek. ...és ezek így is maradtak még
az ünnep után két hétig... szóval, a mexikóiak kitalálták, hogyan lehet
egy ünnepnapból egy egész hónapig tartó bulit csinálni. Mivel azonban a
külföldieknek nem igazán ajánlják a nép közé vegyülni (a nagy bulizásba
sok tolvaj is keveredik), ezért mi inkább kihasználtuk a 4 napos
ünnepnapot, és elmentünk Miamiba, felhasználva a felgyülemlett mérföldjeinket.
A fő célunk vásárlás, búvárkodás és nem utolsó sorban, egy, már 2O éve nem látott ismerősöm meglátogatása volt. Mexikóvárosból Miami egy köpésnyire van - úgy három órás köpésnyire... Az út nagy része a gyönyörű türkizkék Karib-tenger felett vitt, ezért a három óra gyorsan elszállt nézelődéssel. Ahogy a gép megérkezett a floridai-félszigetre, hatalmas, zöld, mocsaras tár felett repültünk, mígnem hirtelen megváltozott a táj és megérkeztünk Miamiba.
 |
| Miami stadium |
Miamit a "Közép és Dél-Amerika fővárosának" is szokták nevezni, ugyanis annak ellenére, hogy az USA városa, rengeteg a déli származású (kubai, haiti, mexikói stb nemzetiségű) ember - még Miamiban is úton-útfélen lehetett hallani, hogy az emberek spanyolul beszélnek. Pedig már örültem, hogy kiszabadulunk egy kicsit a spanyol nyelvkörnyezetből... De még az autókölcsönzőnél is spanyolul kezdtek hozzánk beszélni, amikor bemutattuk a mexikói jogosítványt.
Ahogy tehát eldarálták a tudnivalókat nekünk spanyolul és meglett az autónk is, a szállodába való becsekkolás után az első utunk egy hamburgereshez vitt a Five Guys-ba. Amikor mondtam az amerikai főnökömnek, hogy megyünk az USA-ba, ezt a hamburgerezőt javasolta. Bár kinézetre nem tűnt nagy számnak (az étterem egyszerű kinézetű, a hamburgert is alufóliába csomagolják), de az étel maga tényleg nagyon finom volt! Ahogy a főnököm mondta, ezt a húst nem fagyasztják, a hús is, a zöldségek is frissek, ez pedig teljesen érezhető volt a hamburger ízén.
 |
| In "Five Guys" |
Másnap a Miamitól kb. 1OOkm-nyire délre fekvő Key Largo nevű helyre mentünk búvárkodni. Már az is jó volt itt, hogy az utak nagyon jók, rengeteg sáv van az országúton (és Mexikóval ellentétben) nincs tele lyukakkal, úgyhogy még 1OOkm-t vezetni is élmény.
Kétszer merültünk aznap, mindkétszer viszonylag sekély vízben, de viszonylag sok halat láttunk a korallzátonyok között - voltak tengeri teknősök, barrakuda, angyalhal (? angel fish angolul) stb. De a tenger felszíne is érdekes volt: a nyílt tengerig egy csatorna vitt ki a kikötőből, ami mentén hatalmas házak sorakoztak - a házak pedig ugyanúgy nyiltak a tengerre, mint az utcára, azzal a különbséggel, hogy a tenger felől szebbnél szebb motoros csónakok sorakoztak a kert szélén.
 |
| Houses in Key Largo |
Este visszatérve Miamiba, a South Beachen találkoztunk Mátéval, akivel már vagy 2O éve nem láttuk egymást. Máté már több, mint 15 éve elhagyta Magyarországot, először New Yorkban dolgozott, aztán pár éve Floridába költözött és ott felépített saját IT cégét. Máté feleség sajnos ebben az időszakban épp távol volt, ezért hármasban elmentünk vacsorázni a hangulatos South Beach egyik éttermébe - ez a környék úgy nézett ki, hogy az utca egyik oldalán rengeteg bár, étterem sorakozott, a másik oldalon viszont már ott volt a híres Miami beach. Egy seafood étterembe mentünk, ahol a férjem egy hatalmas homáros tésztát evett.
A nagy vacsora után sétáltunk egy kicsit a környéken - megnéztünk például Versace házát, akit állítólag épp itt lőttek le, amint kilépett a házából. A Versace házához hasonló szép épületekkel van teli a környék, ezért remek egy céltalan sétára is.
 |
| Akinari and the lobster's fight |
Másnap bevásárló körúton voltunk a (floridai módira) Delfin mall-ban, és délután sétáltunk egyet a belvárosban. Mivel Mexikóban nem igazán vannak leárazások és az árak (főleg a ruhák) nagyon drágák (kb. olyan árban vannak, mintha Japánban venném meg őket), mindenki Amerikát ajánlotta bevásárolni.
 |
| In Lincoln Mall - Miami's pedestrian paradise |
A gépünk másnap este indult, ezért még volt egy fél napunk, hogy csavarogjunk. Viszont még indulás előt gondoltuk, hogy becsekkolunk a gépre, és ekkor jött a zivatar! Az American Airlines ugyanis úgy ahogy volt, törölte a járatunkat, és még egy ici-pici emailt sem voltak képesek küldeni! Mint kiderült, a járattörlés oka: a kapitány lebetegedett... mivel csak mánap reggelre volt járat, a szállodát stb. csak a reptéren lehetett elintézni, ezért a reggeli programunkat töröltük és indultuk a reptérre. Jó kis sor állt (bár jóval kevesebb, mint este, mint az kiderült, amikor vissza vittük az autót), kb. 1 óra volt, mire sorra kerültünk. A vicces az volt, hogy a földi személyzet, mintha mi sem történt volna, úgy intézte a dolgokat - pedig, ha jól belegondol az ember, ki hallott már olyat, hogy a vonat vagy a busz nem indult el, mert a vezető beteg??? Én teljesen kivoltam tőle, az egyetlen, ami miatt nem kértem a panaszkönyvet az volt, hogy legalább fair-ek voltak: a szállodát, étkezést ugyanis egy az egyben állta a repülőtársaság.
 |
| Mate, Akinari and Cooper, the cat |
Így mivel még az egész hétfő szabad volt a beteg pilóta miatt, felmentünk Boca Ratonba, ahol Mátéék laknak. Boca Raton kb. másfél órányira van Miamitól. Míg Miamin érezni a déli bevándorlók ízlését, kultúráját (néhol a rangbeli különbségeket is - lásd Miami sok helyen koszos), addig Boca Raton igazi makulátlan, amerikai város, ahol kiteheted a pénztárcádat a parkoló bejáratában, a kutya sem fog hozzányúlni. Miután körbekocsikáztuk Boca Ratont, megnéztük Mátéék házát és a közeli tengerpartot, Máté elvitt minket a közeli magyar boltba. Jó volt látni (és enni) több év után Balaton szeletet, Pilóta kekszet, no és persze Túró Rudit!
Vettem egy kis rúd téli szalámit is, de azt sajnos elkobozták a mexikói reptéren. :(Még Miamiban meg kellett volna enni az egészet! :)
 |
| In the Hungarian shop |
További képekért kattints ide! → Miami
