Letters from Mexico: My first week in Mexico

Sziasztok!
Június 3-án, immár egy hete érkeztem Mexikóba.
Hogy milyen volt az első hét Mexikóban? Egy szóval: szuper!
Persze, az első, ami miatt az ember aggódik, az a közbiztonság. Szerencsére (és lekopogom), eddig semmi félelmetessel nem találkoztunk, bár az embernek persze nyitva kell tartania a szemét. No, meg nem gond, ha tudod, hova nem érdemes bemenni a sikátorokban, melyik taxiba ne szálljon az ember stb.
Mi Mexikóváros Santa Fe nevű negyedében élünk, ami egy újonnan épített üzleti negyed, felhőkarcolókkal, 4 sávos utakkal, őrzött lakóházakkal. Szóval, olyan, amilyent inkább egy amerikai városról képzelne el az ember, mint Mexikóról.

Az első hétvégén bementünk Zócaloba, a város főterére. Érdekes tudni, hogy a mostani főtér már az aztékok idején is a főváros, Tenochtitlan főtere volt, vagyis több, mint 700 éve a főváros fő helyszíne! A városhoz méltóan Zócalo hatalmas, mint a középen lengő zászló is. (Érdekes, hogy a mexikóiak ugyanúgy imádják a zászlót, mint az amerikaiak: hétköznap is lebeg a főbb tereken, múzeumok, színházak előtt, és mindegyik hatalmas.)
A mai főtéren sajnos már csak a Templo Mayo romjaiból látszik a hajdani azték főváros, a többi épületet ugyanis lerombolták a hódító spanyolok, és a téglákat felhasználták a mai épületekhez. Így a mai Zócalo arculatát leginkább a koloniális stílus határozza meg: itt található a Catedral Metropolitana, a Palacio Nacional, no meg szállodák és múzeumok.
A Catedral Metropolitana állítólag Latin-Am. legnagyobb katedrálisa, ezért az első napon nem is próbálkoztunk meghódításával.
A Palacio Nacional egy reneszánsz palota, ahol az államelnöki hivatal található.

Mi épp vasárnap mentünk Zócaloba, amikor épp nagy vásárt tartottak: ez amolyan igazi latin hangulatot idézett. Az a hatalmas tér tele volt utcai árusokkal, ahol minden elképzelhető giccs és suvenírt, no meg a vattacukortól kezdve a mangóig, mindenféle finomságot lehet kapni. (Bár óva intenek általában az utcai ételektől, hacsak nem akar az ember egy gyomorrontást megkockáztatni...)
De láttunk indián táncosokat is, sőt még egy sámánt is, aki illatos füveket égetve tisztította meg az embereket! (Elég nagy sor állt nála, úgy tűnik, itt ez még mindig általános dolog.)