BBQ at Parque National Desierto de los Leones

 

 先週末は旦那の同僚の皆様と、BBQを実施しました。場所は前々からBBQが出来る場所として気になっていたDesierto de los Leonesです。雲ひとつ無い天気で、日差しがとっても眩しかったです。

メキシコの炭が問題なのか、たまたま買ってきた炭が良くなかったのか、火力が安定するまでにかなり頑張ってもらいました。お父さんが頑張る後ろで、子供も砂遊び頑張ってます。

お肉はリブアイや、アラチェラ（日本名ハラミ）等、アメリカ大陸っぽいお肉から、ソーセージに鳥もも肉、豚のリブ等、そろえてみました。旦那はカルビがないのが残念と言っていました（私は脂肪の多いお肉は苦手なので関係なし）。キロ買いしてるので、量がすごいです。結局しめの焼きそばまで結局辿り着きませんでした。
小川の対岸でBBQをしていたメキシコ人は、最初は普通にトルティージャを焼いたりして、わいわい食べてましたが、それだけで終わるはずがなく、水かけっこがはじまり、それが次第にエスカレートし、バケツで水を掛け合うようになり、最後はみんなずぶ濡れになっていました。

リク君はDirectorチェアですごい貫禄です。大自然の中でひたすら眠り続けていました。将来が楽しみです。

子供たちも、楽しんでもらえたみたいです（マシュマル大好き）。

Zorro君には新しい友達が出来ました。Leo君6カ月です。ちっちゃくて、模様が牛みたいで、賢くてとってもかわいいジャックラッセルテリアです。Zorroはスペイン語でキツネなのに対し、Leoはライオンを連想しますね。Zorrroだと名前負けしてるので、Leoに対抗するにはGodzillaとかに改名する必要があるかも。

もっと写真が見たい方は→こちら

Letter from Japan

(text in JPN, ENG)

Konpira temple

今回は10月下旬の連休を利用して、久々に日本へ一時帰国しました。最初の3日間は横浜の自宅で、残りの4日間は四国旅行です。10月下旬の日本は多少寒かったですが、久々の日本を満喫してきました。

行きはUnited便でしたが、何もないはずがなく、ﾒｷｼｺｼﾃｨ～ｻﾝﾌﾗﾝｼｽｺ便の大幅な遅れにより、ｻﾝﾌﾗﾝｼｽｺ～成田便はラッキーな事にANA便へ変更。機内にのった瞬間から安心感が違います。
さすがにANAは機内食もおいしいですね。ハンガリー風のビーフシチューなるものが出てきました。ハンガリーにこんな料理はありませんが、ハンガリー風かと言われれば、多少パプリカが利いているので、そうだったかもしれません。とにかくおいしかったのは事実。旦那は日本食についていたそばを食べて大満足のようでした。

日本についた初日は近くに住んでいる妹夫婦とイタリアンでおいしいピザを堪能。甥っ子はすでに4歳になりました。最後に見た3歳未満時点に比べペチャペチャしゃべっていました！

翌日より横浜や新宿で必要物資の調達を行いました。
久々の日本は、見るものが全て新鮮に移ります。
思わず記念撮影。
地下鉄がこんなに小さいと感じたのは初めてだし、１車線の道路がこんなにも狭く、珍しく感じたのは初めてかもしれません。人々はみんなロボットみたいに、統制された動きをします。まるで街自体が大きな歯車にコントロールされている大きな工場のように感じられます。
店に入ると、店員がかしこまってお辞儀をします。「ぃらっさいませ～」と発声します。まるで精密なロボットです。これも海外から帰ってくると、非常に珍しく映ります。アメリカでもﾒｷｼｺでも店員はだいたい携帯電話で遊んでいるか、他の店員とおしゃべりしています。

当たり前の話ですが、どこを見ても日本人の顔が大半を占めるというのも、大変珍しく感じられます。
電車に乗っていると、おばさんが至近距離まで寄ってきます。まるで何か小動物が誤って近づいてきたような印象です。
全体的にゴミゴミとしていていて、実はすべてが小さくて繊細で清潔です。
日本には日本のスタンダードとスタイルがあり、それはとても独特で、欧米や諸外国のそれとは明らかに違うという事を再認識させられました。

４日目から徳島へ移動し、祖先の墓参りと、旦那の叔父さん夫婦へ挨拶をした後、愛媛県は道後温泉へ。
道後温泉は日本最古の温泉という事で、前々から興味がありましたが、無色透明なアルカリ泉に、千と千尋の神隠しのモデルになったとされる雰囲気のある建屋もさる事ながら、中の雰囲気も歴史を感じさせる内容で、温泉好きをうならせるのも納得という印象です。
どちらかと言うと、私たち夫婦は硫黄臭が漂うようなワイルドで、いかにも効きますみたいな温泉が好きなので、ちょっと趣味とは違いますが、温泉街にあったお店でいただいた名物の鯛飯とお寿司が大変おいしかったです。

道後温泉の後は、徳島県は大歩危小歩危という秘境へ。大股で歩いても、小股で歩いても危険という意味だとか。中股で普通に歩くのがベストという意味ですかね。
さっそく大歩危の船着場より、川くだりを実施。こんなに寒いのに靴を脱いで船に乗るとは思いませんでした。川の水は非常に透明度が高く、野生の鯉が生息しています。とんびや鵜もいました。この時期は寒いので、今度は夏にでも来るのが良いかもしれません。
その後、祖谷のかずら橋という場所へ、平家が落ち延びた際に、追われたら、いつでも切り落として逃げれるように、つたで作った橋です。そこで名物祖谷蕎麦なるものを食べたのですが、コレがびっくりするくらいユニーク。山の中で食べる蕎麦でありながら香りが薄く、ふにゃふにゃです。こういう蕎麦を好む人もいるのでしょうね。

翌日は、しあわせ参りで有名な香川県にあるこんぴら山へ。
直前に、「やまうち」といううどん屋で腹ごしらえ。いかにも、地元の製麺所という構えで、うどん自体より高いかぼちゃの天ぷらが抜群においしかったです。旦那はこういった店に来るのが夢だったみたいでしたが、どうも味に違いが感じられなかったようで、食べた後は残念そうにしていました。
こんぴら山は階段をたくさん登ります。本宮まで全部で785段あるそうです。うどんを食べておいて良かったです。
かつてこんぴら山にお参りしたいが、出来ないので、犬を代わりによこすおおちゃくものがいたそうで、そのけなげな犬が神格化されています。階段をたくさん登っただけあり、景色がとてもきれいです。




短かった一時帰国も終わり、翌日は徳島空港より、羽田へ、羽田から成田へ、成田からヒューストン、そしてﾒｷｼｺｼﾃｨという、とんでもない長旅（全て同日中）を経て、無事帰ってきました。旦那は、帰国後2,3日ｱﾚﾙｷﾞｰ性のぶつぶつが出来ていたので、多分ﾒｷｼｺに反応したんだと思います。

もっと写真を見たい方は右のリンクへクリックしてください。→ Japan

Autumn in Japan is beautiful!

  The end of October is the festival of Halloween (Oct. 31) and the Day of the Dead (Nov 1). With my husband, I went back on this holiday to Japan. It was the first time we went back together, so I was really looking forward to it. We went for a week and stayed in our house in Yokohama for 3 days, then went to see relatives and travel around in Shikoku.

  On the way to Japan, we took a United plane, as the AAs always have some problems... however, we were unlucky with United as well... about 30 seconds after the engine had started, all the electricity went out and we had to sit in pitch black for 1.5 hours until we could finally leave the airport. So, of course we missed our connection - which finally turned out well, as the next flight we were re-booked was ANA. So, from the flight from San Fransisco, it felt like Japan: the stewardesses were nice and kind, smiling all the time and the inflight meal was delicious. Not to mention the Japanese movies, that my husband just loved! For dinner, of course there were 2 choices: Japanese and Western food. My husband of course enjoyed the Japanese noodles and fish. As for the Western food, I was surprised that they served Hungarian goulash - of course, as a Hungarian, I had to try it! And to my surprise, it was felt like goulash! (Well, in Hungarian we say goulash for a soup, but worldwide it is rather used for our stew-like "porkolt"). So, ANA`s goulash passed!

With the family of my sister-in-law

 On the night we arrived to Japan, we met with my sister-in-law in an Italian restaurant. As it is almost impossible to find good pizza in Mexico, we enjoyed the Italian-like pizza in Japan. Our nephew is already 4 years old. Compared to the last time we saw (hadn`t been 3 yet), he was talking and talking all night long.

Shibuya station

  In the next two days we just enjoyed staying at home and shopping in Yokohama and Tokyo. It has been over a year since we were in Japan - I already forgot the strange things in Japan, so everywhere I looked, seemed new and fresh. I forgot how short the Japanese are, how small the subways are, how squared and matchbox-like the cars and how narrow the streets are in Japan. The mass on the streets is not as annoying, because the people move so coordinated like robots, you just have to adjust to it and no problem. But the one I loved the most were the shops: no wonder, it is said, Japan is the country of services - as you enter a shop, at least 10 sales clerk greets you and whatever you ask, they find you the answer. (Not as in Mexico or in Hungary where you can be glad if the salesman is "kind" enough to get you money if you want to pay. And if you inquire about something, they just shake their heads saying "No, we don`t have it", or "No, I don`t know".)
  The other thing that was very strange (especially after Mexico) was the people: not that they were short or Japanese, but that there are so many elderly in Japan! Mexico is still in the phase of "many-children-few-elderly", but Japan is already an aging society with decreasing population.

Spirited away, alias Dougo Onsen

   We spent the second part of the week on Shikoku. Shikoku means: "four countries" which refers to the four prefectures: Tokushima, Ehime, Kouchi and Kagawa. Our plane arrived to Tokushima city where we first went to see the tombs of my husband`s relatives. In the evening we met with my husband`s aunt and uncle in Tokushima. It was the first time I met them, but they seemed very nice people. Unfortunately, we couldn`t meet the cousins of my husband on that day.
  Next day we went to the "Dougo onsen", a famous spa in Ehime. This spa is said to be the oldest in the country. Everybody, who likes the animes of Miyazaki Hayao knows this spa, as this was the model of the spa in the movie "Spirited Away". It is a really unique spa, with a very good atmosphere. There are even "only tour-tickets" for sale which shows the uniqueness of the spa. This tour was included in our ticket, so after we finished with relaxing in the water, we could take a tour around the building. It was interesting to see the room in the spa that was exclusively built for the imperial family. The walls were covered with 18 carat gold, the wood was cedar, and the stone of the bath of course marvel. Our guide told us that the last visit of an imperial family member was in the 60`s but today the imperial family doesn`t use this place any more. With this room, this spa looked like a museum - a very relaxing museum.

  After Dougo spa, we went back to Tokushima prefecture to visit Ooboke, Koboke. These are two towns with a long canyon between. There is a river in this canyon, where we took a boat ride. It was quite cold (needed a winter jacket), however, we had to take off our shoes to get in the boat! Again, I was surprised on the Japanese culture. Why to take off shoes in a boat??? Why can`t they set up a few benches instead of sitting on the floor of the boat? Anyway, the boat trip was interesting - the water was crystal clear and we saw many wild birds as well.

The boat trip in Ooboke

Kazura bridge

    After the boat trip, we went to see the Kazura bridge. This bridge was built originally by the Heike family when they were in run from the Genji family in the 12th century. They built this bridge in order to be able to cut it down any time, which resulted that the bridge itself is very unstable - I am not afraid of heights, but crossing this bridge was a bit scary. The "floor" of the bridge is made of narrow branches, sometimes with 30cm gaps between them.

You can easily fall if you don`t watch your step!

Meat-udon - it was delicious!

  The next day, we went to the temple of happiness, the Kompira temple in Kagawa prefecture. Kagawa is famous of it`s noodles, the udon, so on the way we couldn`t miss to eat some udon. To me, the opaque Hungarian there is not much difference between noodle and noodle, but I have to admit that the tempura was amazing - the pumpkin was so sweet, I could had never imagine before!

However, even for my "pro" Japanese husband as well, the noodle itself wasn`t anything special. So we drew the conclusion that the vegetables are awsome in the countryside, but udon is udon even in Shikoku. However, this conclusion was a bit early, as the noodle we ate later, after climbing the 758 stairs of the Kompira temple was really delicious. But first we climbed the stairs up to the top in order to gain happiness! :) This temple was really cool, seemed like the temples are built around the stairs. As the temples in Japan are not consist of one single building, but many smaller, larger buildings. And the buildings of this Kompira temple were in line along the stairs - with the main temple in the top, of course. However, if you don`t want to climb so much, there is a service for this as well, too. You can rent a porter (actually two people) who would carry you in a small carriage.

Carriage for the lazy :)

   We saw a lot of people with dogs here, and at the main temple we found out why. Seems that people sent their dogs here when they couldn`t come themselves - they put a sack on the neck of the dog with money to offerings and their wishes inside and sent their dog to the temple. From this tradition, the mascot or the god of this temple became the dog. Therefore, people still come along with their dog to this place.

  Unfortunately, the 7 days in Japan went away fast, and after Kompira, the next day we had to leave back to Mexico. It was a long day: we took a flight from Tokushima to Haneda (Tokyo), then had to take a bus from Haneda airport to Narita airport from where our plane left to Houston and finally to Mexico City. Of course we had problems with our connection in the US but finally, after a looong day, got back to Mexico City.

For more pictures, click on the link on the left! → Japan

Nevado de Toluca

 (text in ENG)

The lake of the Sun

  Last weekend we went for a little bit of hiking to the nearby 4680m high mountain, Nevado de Toluca. We were there last year in July once, but at that time we only climbed up to the top. (Which (excluding the fact that the air is quite thin at that height) was not a big climb, as you can go up the way by car and it is only a few kilometers to the top from the parking lot.)
  However, from the top, you can climb down into the "mouth of the volcano" where - as this volcano is not active any more - there are two big lakes: the lake of the Sun (as it is round) and the lake of the Moon (as it has a curved shape).

  But this time we went further than the last time, after climbing up to the rim, we descended to the mouth of the volcano. Of course, we took Zorro, our dog. Well, as it is said: "ignorance is a bless", as our dog is not aware of the relation of height and air-thinness, he seemed not to bother the thin air at all: he was running and fooling around just as on 2500 meters. Well, maybe a little less crazy...

Zorro (that little spot in the middle) and the mountain

  Funnily, on the way to the lake we met three Japanese colleagues - it was so strange that among the places in the whole city, among 25 million Mexicans, we meet at this place! It felt so meant-to-be that we had to take some pictures for keepsake.

Nissan reunion on the top of the mountain!

  As our dog loves to swim, he couldn't resist the beautifully transparent (and quite shallow) lake in the bottom of the basin. After a little consideration, he started to swim in the freezing water. It seemed that he liked it as he went back 2-3 times! Of course, he was in the spotlight for everybody!

Zorro is swimming in the freezing water

  We first went to the lake of the Sun (on the left hand side) and with our soaking dog, went to see the other one, the lake of the Moon. Unfortunately the way to the lake from that side was very steep so we gave up to descend to the shore. From the lake of the Moon we climbed up back to the rim and walked back to our car.

Me with the lake of the Moon in the back

  However, there are still other rails going around - around the lake, to other peaks of the mountain. It turned out to be a really cool hiking place! Definitely we will go back to try out some other tracks as well.

For more pictures, click on the link! →Nevado de Toluca and Zorro

Letters from...Miami

  (text in JPN, HUN)

今回はメキシコ独立記念日の9月4連休に、余っているマイルでマイアミへ行ってきました。 主な目的は、ショッピングとダイビングに、マイアミで起業している幼馴なじみに再会する事でした。
メキシコシティからマイアミまでは、飛行機で3時間程のフライトです。航路の大半がカリブ海の上なので、なんとも海の色が綺麗です。フロリダ半島へ入り、巨大な湿地帯を抜けてマイアミに着陸です。

マイアミは中南米の首都と言われているだけあって、ヒスパニック系の住民をはじめ、ハイチやキューバからの移民も多く、街中がスペイン語だらけです。空港でレンタカーを借りた際も、メキシコの免許を提出したが最後、しばらく普通にスペイン語で会話が継続されてしまった程、英語よりもスペイン語が優先される土地柄です。どこからでもスペイン語が聞こえてきます。
中南米と時差がほとんどない事と、アメリカに居ながら中南米の文化を理解できる為か、中南米を攻めに行く起業はここマイアミを戦略的な拠点とするケースが多いみたいですね。
初日は、私のアメリカ人上司が一番美味しいと言う、Five Guysというハンバーガー屋さんへ行き、いかにもアメリカな牛100%バーガーをほおばってきました。上司がいうだけあって、なかなか肉がフレッシュでジューシーな感じでベーコンがカリカリで美味しかったです。ハンバーガーにはうるさい私もおおいに納得の味でした。

 翌日はマイアミから100Km程南にある、キーラーゴという場所へダイビングしに行きました。二本潜りましたが、両方とも比較的浅めの深度で、特に流れもなく、サンゴ礁にウミガメやバラクーダやオコゼが見れました。やはりフロリダはアメリカのお金持ちがたくさん別荘を持っているだけあって、港には船付きの豪邸がたくさんあります。いつかこんな暮らしをしてみたいものです。

 夜はサウスビーチで10何年ぶりに幼馴染のMateと再会を果たしました。彼は15年程前にブダペストからニューヨークへ渡り、最近はフロリダでIT起業している成功者です。うちの旦那はロブスターが丸々一匹入ったパスタを食べてご満悦そうでした。サウスビーチはベルサーチの別荘があった事でも知られるように、70年代風のおしゃれなビルが立ち並ぶ地区です。食後はサウスビーチを散策し、しばし景観を堪能。

翌日はドルフィンモールという巨大アウトレットで一日中買い物しました。ホテルに帰ってみて翌日のフライトのチェックインを行おうとした所、なんとチェックインが出来ない事が判明。アメリカン航空に問い合わせた所、パイロットが病気になったので欠航だとか。。。一日多く滞在する為のホテルについては、なんと空港まで問い合わせに来いとの事。。。恐るべしアメリカン航空、サービスの精神なぞ全く持ち合わせていません。前からそう思ってましたが、アメリカの最低企業ランキングで上位にランクされる理由が改めて良く分かりました。

 アメリカン航空様のお陰で時間がたっぷり余ったので、翌日はMateの家の近くにあるハンガリー食材屋さんへ行きました。懐かしいお菓子やサラミなど買い込んで、彼の家の周辺をドライブ。彼に言わせると、マイアミから北60kmぐらいからがアメリカで、それより南はアメリカではないとか。確かに周囲の風景から南米色が薄れてきたような気がする。

帰りメキシコシティの空港でまんまとサラミが見つかってしまい、悔しい事に没収されてしまいました。 こんな事なら、マイアミで全部かじってくればよかったと後悔。。

もっと写真を見たい方、右のリンクをクリックしてください! → Miami

The sign says: Crocodile crossing :)

 
  Szeptember 16-a Mexikóban a Függetlenség Napja. Ez azt jelenti, hogy már szeptember eleje óta megjelentek az utcákon, az autókon, a munkahelyeken, a közértekben és minden elképzelhető helyen a mexikói zászlók és általában minden, amit piros-fehér-zöld színben el lehet képzelni: a nők pl. három színű hajgumit vagy épp mexikói színekben pompázó körömlakkot viseltek. ...és ezek így is maradtak még az ünnep után két hétig... szóval, a mexikóiak  kitalálták, hogyan lehet egy ünnepnapból egy egész hónapig tartó bulit csinálni. Mivel azonban a külföldieknek nem igazán ajánlják a nép közé vegyülni (a nagy bulizásba sok tolvaj is keveredik), ezért mi inkább kihasználtuk a 4 napos ünnepnapot, és elmentünk Miamiba, felhasználva a felgyülemlett mérföldjeinket.

  A fő célunk vásárlás, búvárkodás és nem utolsó sorban, egy, már 2O éve nem látott ismerősöm meglátogatása volt. Mexikóvárosból Miami egy köpésnyire van - úgy három órás köpésnyire... Az út nagy része a gyönyörű türkizkék Karib-tenger felett vitt, ezért a három óra gyorsan elszállt nézelődéssel. Ahogy a gép megérkezett a floridai-félszigetre, hatalmas, zöld, mocsaras tár felett repültünk, mígnem hirtelen megváltozott a táj és megérkeztünk Miamiba.

Miami stadium

  Miamit a "Közép és Dél-Amerika fővárosának" is szokták nevezni, ugyanis annak ellenére, hogy az USA városa, rengeteg a déli származású (kubai, haiti, mexikói stb nemzetiségű) ember - még Miamiban is úton-útfélen lehetett hallani, hogy az emberek spanyolul beszélnek. Pedig már örültem, hogy kiszabadulunk egy kicsit a spanyol nyelvkörnyezetből... De még az autókölcsönzőnél is spanyolul kezdtek hozzánk beszélni, amikor bemutattuk a mexikói jogosítványt.
  Ahogy tehát eldarálták a tudnivalókat nekünk spanyolul és meglett az autónk is, a szállodába való becsekkolás után az első utunk egy hamburgereshez vitt a Five Guys-ba. Amikor mondtam az amerikai főnökömnek, hogy megyünk az USA-ba, ezt a hamburgerezőt javasolta. Bár kinézetre nem tűnt nagy számnak (az étterem egyszerű kinézetű, a hamburgert is alufóliába csomagolják), de az étel maga tényleg nagyon finom volt! Ahogy a főnököm mondta, ezt a húst nem fagyasztják, a hús is, a zöldségek is frissek, ez pedig teljesen érezhető volt a hamburger ízén.

In "Five Guys"

  Másnap a Miamitól kb. 1OOkm-nyire délre fekvő Key Largo nevű helyre mentünk búvárkodni. Már az is jó volt itt, hogy az utak nagyon jók, rengeteg sáv van az országúton (és Mexikóval ellentétben) nincs tele lyukakkal, úgyhogy még 1OOkm-t vezetni is élmény.
  Kétszer merültünk aznap, mindkétszer viszonylag sekély vízben, de viszonylag sok halat láttunk a korallzátonyok között - voltak tengeri teknősök, barrakuda, angyalhal (? angel fish angolul) stb. De a tenger felszíne is érdekes volt: a nyílt tengerig egy csatorna vitt ki a kikötőből, ami mentén hatalmas házak sorakoztak - a házak pedig ugyanúgy nyiltak a tengerre, mint az utcára, azzal a különbséggel, hogy a tenger felől szebbnél szebb motoros csónakok sorakoztak a kert szélén.

Houses in Key Largo

  Este visszatérve Miamiba, a South Beachen találkoztunk Mátéval, akivel már vagy 2O éve nem láttuk egymást. Máté már több, mint 15 éve elhagyta Magyarországot, először New Yorkban dolgozott, aztán pár éve Floridába költözött és ott felépített saját IT cégét. Máté feleség sajnos ebben az időszakban épp távol volt, ezért hármasban elmentünk vacsorázni a hangulatos South Beach egyik éttermébe - ez a környék úgy nézett ki, hogy az utca egyik oldalán rengeteg bár, étterem sorakozott, a másik oldalon viszont már ott volt a híres Miami beach. Egy seafood étterembe mentünk, ahol a férjem egy hatalmas homáros tésztát evett.
  A nagy vacsora után sétáltunk egy kicsit a környéken - megnéztünk például Versace házát, akit állítólag épp itt lőttek le, amint kilépett a házából. A Versace házához hasonló szép épületekkel van teli a környék, ezért remek egy céltalan sétára is.

Akinari and the lobster's fight

  Másnap bevásárló körúton voltunk a (floridai módira) Delfin mall-ban, és délután sétáltunk egyet a belvárosban. Mivel Mexikóban nem igazán vannak leárazások és az árak (főleg a ruhák) nagyon drágák (kb. olyan árban vannak, mintha Japánban venném meg őket), mindenki Amerikát ajánlotta bevásárolni.

In Lincoln Mall - Miami's pedestrian paradise

  A gépünk másnap este indult, ezért még volt egy fél napunk, hogy csavarogjunk. Viszont még indulás előt gondoltuk, hogy becsekkolunk a gépre, és ekkor jött a zivatar! Az American Airlines ugyanis úgy ahogy volt, törölte a járatunkat, és még egy ici-pici emailt sem voltak képesek küldeni! Mint kiderült, a járattörlés oka: a kapitány lebetegedett... mivel csak mánap reggelre volt járat, a szállodát stb. csak a reptéren lehetett elintézni, ezért a reggeli programunkat töröltük és indultuk a reptérre. Jó kis sor állt (bár jóval kevesebb, mint este, mint az kiderült, amikor vissza vittük az autót), kb. 1 óra volt, mire sorra kerültünk. A vicces az volt, hogy a földi személyzet, mintha mi sem történt volna, úgy intézte a dolgokat - pedig, ha jól belegondol az ember, ki hallott már olyat, hogy a vonat vagy a busz nem indult el, mert a vezető beteg??? Én teljesen kivoltam tőle, az egyetlen, ami miatt nem kértem a panaszkönyvet az volt, hogy legalább fair-ek voltak: a szállodát, étkezést ugyanis egy az egyben állta a repülőtársaság.

Mate, Akinari and Cooper, the cat

  Így mivel még az egész hétfő szabad volt a beteg pilóta miatt, felmentünk Boca Ratonba, ahol Mátéék laknak. Boca Raton kb. másfél órányira van Miamitól. Míg Miamin érezni a déli bevándorlók ízlését, kultúráját (néhol a rangbeli különbségeket is - lásd Miami sok helyen koszos), addig Boca Raton igazi makulátlan, amerikai város, ahol kiteheted a pénztárcádat a parkoló bejáratában, a kutya sem fog hozzányúlni. Miután körbekocsikáztuk Boca Ratont, megnéztük Mátéék házát és a közeli tengerpartot, Máté elvitt minket a közeli magyar boltba. Jó volt látni (és enni) több év után Balaton szeletet, Pilóta kekszet, no és persze Túró Rudit!
 Vettem egy kis rúd téli szalámit is, de azt sajnos elkobozták a mexikói reptéren. :(Még Miamiban meg kellett volna enni az egészet! :)

In the Hungarian shop

További képekért kattints ide! → Miami

Letters from...Peru - Lima and the sea lions

 (text in ENG, HUN)

Pigeons flying in front of a church in the historical center

  After Puno and Lake Titikaka we went by plane to Lima. Although Lima is the capital of Peru, this is not the most spectacular sights in the country for tourists. We spent 3 days in Lima, but I think one would have been enough. Of course, it must be added that August is the wintertime there, moreover the climate is different from Cuzco. While Cusco is in the mountain climate area where the weather is dry and warm in August, Lima in the coast of the Pacific-ocean has coastal climate, which is cold, foggy and rainy in August. Although it is not -10 degrees, but compared to the Andean 30 degrees, 16 in Lima felt very cold.

  We arrived to the hotel in Lima early in the afternoon, so was spent the afternoon exploring the city - the area surrounding the hotel was rather a residential area, so we took a taxi to a shopping center, the Larco Mar. The shopping center was located right on the ocean beach - although it was already evening, the view of the ocean was beautiful and the roar of the waves felt relaxing. Here we had dinner and then we went back to the hotel to prepare for the next day.

The view to the ocean from Larco Mar

An island full of birds

  The next day we went to watch seals in the wild - not just watch them, but swim with them! Our boat left from the port of Lima at 10 in the morning and headed to an island called Isla Palomino. It took around two hours to the island - on the way we saw a lot of sea birds, gulls, pelicans, cormorants, gannets flying over the sea or resting on the small islands and rocks. There was an island, which was so full of birds, the whole island looked white. It really felt like in a BBC documentary! About two hours after cruising the wavy sea, we finally met with the seals. Before we could catch a glimpse of them, first we only heard their dog barking-like voice over the roar of the waves of the sea, then a terrible smell hit us - a smell of the seals mixed with the smell of the guano islands. Then, finally after a bend over the island, we took the spectecular sight of the 5-6000 (!) seals. Most of them were laying on the rocks in every possible pose, but many seals were swimming in the water: they literally came to meet us, following and swimming around the ship, somersaulting in the water - you could see their curiosity and playfulness.

Only a fraction of the sea lions

  After the ship stopped we put on a wetsuit and entered the water among the seals. As I jumped, the water felt so cold that I could not breathe for a moment. But the sight of the seals in the water made me forget this unpleasant experience in a blink. We, humans and seals were facing each other as two competing teams - the seals sticked out their heads and just like us, and even though they kept an approx. 1 m distance, they were obviously very curious about us, sometimes one of them ducked under the water or did a somersault right in front of us. Some of them were so curious that when I stopped moving my feet (the wetsuit and life jacket made me floating on the water anyway) the seals even touched me 3-4 times while swimming around me. The amazing thing was that these animals (though accustomed to people) were not tamed, they were completely wild animals and although they did not allow us to touch them (they always kept a small distance), they were very playful. After a half-hour of fun, we went back to the boat and headed back to Lima. Although the weather was cold and foggy, it was still a fantastic experience. The only thing we regret that we have not seen penguins - apparently Humbolt penguins live on the other side of the island.

Swimming with the sea lions

  The next day we went to see the city Lima - the capital of approximately 8 million inhabitants must be interesting in the summer with its sandy beaches and coastal parks, but we didn't feel like walking much in the foggy, cold weather. We first went to the historic center, which was really beautiful with its colonial-style buildings and streets. There was horse show as well held in the main square. We were just in the church, where (being a Sunday) there was a mass going on, when suddenly there was some movement and noises coming from the hind rows, and it turned out, some people began to demonstrate against the mass! People held up signs and posters that the riot police (who had previously stood in the doorway) started to take away from them angrily. It was pretty scary, so we quickly ran out before they had closed all the doors, and some serious fighting would have began. I don't know what was the purpose of demonstration, but it was scary to see it, especially in such a Catholic country.

Waiting for the show to begin - in the historical center

  After strolling around in the historic center, we visited two museums: one of them was about the Inquisition - torture methods used by the Spaniards were showed in this museum, which building actually used to be the court of the Inquisition. The exhibition was vivid, the different methods of torture were showed by vax puppets. After the slightly dark theme we went to the National Museum, thinking that since Peru was the center of the ancient Inca empire, for sure we would see a rich collection of these times in the museum. Well, we were wrong... the museum building resembled to one constructed in the socialist era: the inside was full of concrete walls, and unfortunately the exhibition was very poor: mostly photographs and tables (of course, in Spanish), and only a very little archaeological objects or sculptures. It was a surprise that this would be the National Museum of Peru. Although we have not learned a lot about the life of the ancient Incas, it was an interesting experience.

  Finally, the day came to say goodbye to Lima and Peru. Although 10 days was not nearly enough to see everything in this great country, we learned saw a lot in this two weeks. Compared to Mexico, Peru seemed to be a much poorer country, with much more native people living there - supposedly Peru has the world's largest native indian population - 46% of the population is Quechua, aima, etc. indigenous, 39% are mestizo, and only 15% of the  population is "white". While there are many poor people, everybody seemed very nice and diligent - we took this conclusion comparing the Mexican and Peruvian restaurants: while in Mexico you must beg for the waiter to come to you, in Peru the waiters jumped to help at our first glance.

 For more pictures, click on the link here! → Lima and Isla Palomina

Lima - historical center

  Puno és a Titikaka-tó után repülővel Limába mentünk. Lima bár Peru fővárosa, nem ez a legnagyobb látványosság az országban. Limában 3 napot töltöttünk, de szerintem egy is elég. Persze, hozzá kell tenni, hogy augusztus itt a telet jelenti, ráadásul az időjárás is különbözik pl. Cuzcóétól. Míg Cuzco a hegyvidéki éghajlat alá tartozik, ahol augusztusban száraz és meleg az idő, a nap 4OOO méteren pedig igen erősen tűz, addig a Csendes-óceán partján levő Limának partvidéki klímája van, ami augusztusban hideg, ködös, esős telet jelent. Bár nem volt -1O fok, azért az andoki 3O fokhoz képest a limai 16 fok igen hidegnek érződött.
  
  Kora délután érkeztünk meg a szállodába, ezért a délutánt városnézéssel töltöttük - a szálloda környéke lakóházakkal volt teli, ezért taxival elmentünk egy bevásárlóközpontba, a Larco Marba. A bevásárlóközpont az óceán partján fekszik - bár már este volt, a kilátás az óceánra gyönyörű, a hullámok morajlása pedig elringató. Itt megvacsoráztunk, utána pedig már mentünk is vissza a szállodába, a következő napra felkészülni. 

At Larco Mar mall

Pelicans waiting for the catch- on the way to Isla Palomino

  A következő nap volt ugyanis elmentünk fókákat nézni - nemcsak nézni, úszni velük! Az út a limai kikötőből indult reggel 1O-kor az Isla Palomino felé. Az út kb. két óra volt - útközben rengeteg tengeri madarat, sirályokat, pelikánokat, kormoránokat, szulákat láttunk a tengeren és a kisebb szigeteken, sziklákon. Volt olyan sziget, ami fehér volt a rengeteg madártól. Tisztára, mint egy dokumnetumfilben! Kb. két órai hajókázás után a hullámos tengeren, végre találkoztunk a fókákkal. Mielőtt megpillanthattuk volna őket, először a tenger hullámain át csak hallottuk a kutyaugatás-szerű hangjukat, a szigethez érve pedig megütött az iszonyú szag, amit a szigeten levő guano és a fókák árasztottak. Aztán az egész egy pillanat műve volt - egy kanyar után elénk tárult az 5-6OOO (!) fóka látványa! Legtöbben a sziget szikláin pihentek mindenféle pózban, de sok fóka úszkált a vízben is: ezek szó szerint elénk jöttek, körbe-körbe úszták a hajót, bukfenceztek a vízben, egyszóval, kifejezetten látszott rajtuk a kíváncsiságuk és játékosságuk.

An island of sea lions

In the water with the sea lions

  Miután a hajó lehorganyozott, aki akart átöltözhetett wetsuitba és bemehetetett a vízbe a fókák közé. Ahogy beugrottam, a víz olyan hideg volt, hogy egy pillanatig nem kaptam levegőt. A fókák látványa a vízben viszont gyorsan elfeledtette velem ezt a kellemetlen élményt. Mi, emberek és a fókák két csapatban voltunk egymással szemben, a fókák ugyanúgy kidugták a fejüket, felső testüket, mint mi és bár tartották a kb. 1 méteres távolságot, igen kíváncsiak voltak, néha-néha egyikük lebukott a víz alá a közvetlen közelünkben, vagy éppen egy bukfencet csinált az orrunk előtt. A fókák kíváncsiságát mutatja, hogy amikor abbahagytam a kapálózást a lábammal (a wetsuit és a mentőmellény miatt amúgy is lebegtem a vízen), a fókák 3-4-szer is annyira közel jöttek, hogy már súroltak a víz alatt. A fantasztikus az volt, hogy ezek az állatok (bár hozzászoktak az emberekhez) nem voltak idomítva, teljesen vad állatok és bár nem engedték megérinteni magukat, igazán játékosak és kíváncsiak voltak. Egy fél órás játék után visszamentünk a hajóra és indultunk vissza. Bár az idő ködös és hideg volt, még így is fantasztikus élmény volt. Az egyetlen, amit sajnálok, hogy pingvineket nem láttunk - a sziget egy másik felén élnek ugyanis Humbolt-pingvinek is.

  A fókanézés után másnap Limát jártuk be - a közel 8 milliós főváros nyáron érdekes lehet a hatalmas, homokos tengerpartjaival és a part melletti parkokkal, a ködös időben azonban nem volt kedvünk sokat sétálni. Bementünk a történelmi városközpontba, ami igazán szép, koloniális stílusban épült utcákkal és épületekkel van tele. A főtéren épp lovasbemutatót tartottak, a templomban pedig (vasárnap lévén) miséztek. A fura az volt, hogy amint épp a templom mellékoltárait fényképeztük, hirtelen mozgolódás támadt a hátsó sorokban, és elkezdtek demonstrálni a mise ellen! Az emberek posztereket és táblákat tartottak fel, amit a rohamrendőrök (akik azelőtt az ajtóban álltak) dühösen elkezdtek letépkedni. Elég ijesztő volt, ezért mi gyorsan kirohantunk, mielőtt még bezárták volna az összes ajtót és valami komolyabb harc elkezdődött volna. Nem tudom, mi volt a demonstráció célja, de elég ijesztő volt egy katolikus országban ilyet látni. 

colonial style houses in the center

  A történelmi negyed után elmentünk két múzeumba, az egyik az inkvizíciót mutatta be - a spanyolok használta kínzási módszereket igen szemléletesen, viaszbábokkal ismertette a kiállítás. A kissé sötét téma után elmentünk a Nemzeti Múzeumba, gondolván, hogy mivel Peru az ősi inka központja volt, biztosan gazdag gyűjteményt láthatunk majd. Hát, sajnos nem így volt - a múzeum épülete a szocialista kort idézte, belülről csupa beton falak, a kiállítás pedig igen szegényes volt: leginkább fényképek, táblák (természetesen csak spanyolul), ásatási tárgyak vagy szobrok alig. Igen meglepő volt, hogy ez Peru Nemzeti Múzeuma. Bár sokat sajnos nem tanultunk a múzeumban az ősi inkák életéről, érdekes élmény volt.

  Limából másnap indult a gépünk vissza Mexikóba. Bár 1O nap közel sem volt elég ezt a nagy országot bejárni, mégis sokat tanultunk és láttunk a két hét alatt. Mexikóhoz képest sokkal szegényebb országnak tűnt, sokkal több is az őslakos (állítólag Peru a világ legnagyobb indián lakosú országa - 46%-a a lakosságnak kecsua, aimara stb. őslakos, 39% mesztic és csak 15% a "fehér", spanyol eredetű lakos), mindennapos dolog népviseletbe öltözött embereket látni. Bár az emberek szegények, nagyon kedvesek és igen szorgalmasnak tűntek - ezt a következtetést a mexikói és perui éttermekből vontuk le: míg Mexikóban könyörögni kell a pincérnek, hogy jöjjön már, Peruban az első pillantásra ugrottak a pincérek segíteni.



További képekért kattints erre a linkre! → Lima and Isla Palomina