Letters from...Peru - Lima and the sea lions

 (text in ENG, HUN)

Pigeons flying in front of a church in the historical center

  After Puno and Lake Titikaka we went by plane to Lima. Although Lima is the capital of Peru, this is not the most spectacular sights in the country for tourists. We spent 3 days in Lima, but I think one would have been enough. Of course, it must be added that August is the wintertime there, moreover the climate is different from Cuzco. While Cusco is in the mountain climate area where the weather is dry and warm in August, Lima in the coast of the Pacific-ocean has coastal climate, which is cold, foggy and rainy in August. Although it is not -10 degrees, but compared to the Andean 30 degrees, 16 in Lima felt very cold.

  We arrived to the hotel in Lima early in the afternoon, so was spent the afternoon exploring the city - the area surrounding the hotel was rather a residential area, so we took a taxi to a shopping center, the Larco Mar. The shopping center was located right on the ocean beach - although it was already evening, the view of the ocean was beautiful and the roar of the waves felt relaxing. Here we had dinner and then we went back to the hotel to prepare for the next day.

The view to the ocean from Larco Mar

An island full of birds

  The next day we went to watch seals in the wild - not just watch them, but swim with them! Our boat left from the port of Lima at 10 in the morning and headed to an island called Isla Palomino. It took around two hours to the island - on the way we saw a lot of sea birds, gulls, pelicans, cormorants, gannets flying over the sea or resting on the small islands and rocks. There was an island, which was so full of birds, the whole island looked white. It really felt like in a BBC documentary! About two hours after cruising the wavy sea, we finally met with the seals. Before we could catch a glimpse of them, first we only heard their dog barking-like voice over the roar of the waves of the sea, then a terrible smell hit us - a smell of the seals mixed with the smell of the guano islands. Then, finally after a bend over the island, we took the spectecular sight of the 5-6000 (!) seals. Most of them were laying on the rocks in every possible pose, but many seals were swimming in the water: they literally came to meet us, following and swimming around the ship, somersaulting in the water - you could see their curiosity and playfulness.

Only a fraction of the sea lions

  After the ship stopped we put on a wetsuit and entered the water among the seals. As I jumped, the water felt so cold that I could not breathe for a moment. But the sight of the seals in the water made me forget this unpleasant experience in a blink. We, humans and seals were facing each other as two competing teams - the seals sticked out their heads and just like us, and even though they kept an approx. 1 m distance, they were obviously very curious about us, sometimes one of them ducked under the water or did a somersault right in front of us. Some of them were so curious that when I stopped moving my feet (the wetsuit and life jacket made me floating on the water anyway) the seals even touched me 3-4 times while swimming around me. The amazing thing was that these animals (though accustomed to people) were not tamed, they were completely wild animals and although they did not allow us to touch them (they always kept a small distance), they were very playful. After a half-hour of fun, we went back to the boat and headed back to Lima. Although the weather was cold and foggy, it was still a fantastic experience. The only thing we regret that we have not seen penguins - apparently Humbolt penguins live on the other side of the island.

Swimming with the sea lions

  The next day we went to see the city Lima - the capital of approximately 8 million inhabitants must be interesting in the summer with its sandy beaches and coastal parks, but we didn't feel like walking much in the foggy, cold weather. We first went to the historic center, which was really beautiful with its colonial-style buildings and streets. There was horse show as well held in the main square. We were just in the church, where (being a Sunday) there was a mass going on, when suddenly there was some movement and noises coming from the hind rows, and it turned out, some people began to demonstrate against the mass! People held up signs and posters that the riot police (who had previously stood in the doorway) started to take away from them angrily. It was pretty scary, so we quickly ran out before they had closed all the doors, and some serious fighting would have began. I don't know what was the purpose of demonstration, but it was scary to see it, especially in such a Catholic country.

Waiting for the show to begin - in the historical center

  After strolling around in the historic center, we visited two museums: one of them was about the Inquisition - torture methods used by the Spaniards were showed in this museum, which building actually used to be the court of the Inquisition. The exhibition was vivid, the different methods of torture were showed by vax puppets. After the slightly dark theme we went to the National Museum, thinking that since Peru was the center of the ancient Inca empire, for sure we would see a rich collection of these times in the museum. Well, we were wrong... the museum building resembled to one constructed in the socialist era: the inside was full of concrete walls, and unfortunately the exhibition was very poor: mostly photographs and tables (of course, in Spanish), and only a very little archaeological objects or sculptures. It was a surprise that this would be the National Museum of Peru. Although we have not learned a lot about the life of the ancient Incas, it was an interesting experience.

  Finally, the day came to say goodbye to Lima and Peru. Although 10 days was not nearly enough to see everything in this great country, we learned saw a lot in this two weeks. Compared to Mexico, Peru seemed to be a much poorer country, with much more native people living there - supposedly Peru has the world's largest native indian population - 46% of the population is Quechua, aima, etc. indigenous, 39% are mestizo, and only 15% of the  population is "white". While there are many poor people, everybody seemed very nice and diligent - we took this conclusion comparing the Mexican and Peruvian restaurants: while in Mexico you must beg for the waiter to come to you, in Peru the waiters jumped to help at our first glance.

 For more pictures, click on the link here! → Lima and Isla Palomina

Lima - historical center

  Puno és a Titikaka-tó után repülővel Limába mentünk. Lima bár Peru fővárosa, nem ez a legnagyobb látványosság az országban. Limában 3 napot töltöttünk, de szerintem egy is elég. Persze, hozzá kell tenni, hogy augusztus itt a telet jelenti, ráadásul az időjárás is különbözik pl. Cuzcóétól. Míg Cuzco a hegyvidéki éghajlat alá tartozik, ahol augusztusban száraz és meleg az idő, a nap 4OOO méteren pedig igen erősen tűz, addig a Csendes-óceán partján levő Limának partvidéki klímája van, ami augusztusban hideg, ködös, esős telet jelent. Bár nem volt -1O fok, azért az andoki 3O fokhoz képest a limai 16 fok igen hidegnek érződött.
  
  Kora délután érkeztünk meg a szállodába, ezért a délutánt városnézéssel töltöttük - a szálloda környéke lakóházakkal volt teli, ezért taxival elmentünk egy bevásárlóközpontba, a Larco Marba. A bevásárlóközpont az óceán partján fekszik - bár már este volt, a kilátás az óceánra gyönyörű, a hullámok morajlása pedig elringató. Itt megvacsoráztunk, utána pedig már mentünk is vissza a szállodába, a következő napra felkészülni. 

At Larco Mar mall

Pelicans waiting for the catch- on the way to Isla Palomino

  A következő nap volt ugyanis elmentünk fókákat nézni - nemcsak nézni, úszni velük! Az út a limai kikötőből indult reggel 1O-kor az Isla Palomino felé. Az út kb. két óra volt - útközben rengeteg tengeri madarat, sirályokat, pelikánokat, kormoránokat, szulákat láttunk a tengeren és a kisebb szigeteken, sziklákon. Volt olyan sziget, ami fehér volt a rengeteg madártól. Tisztára, mint egy dokumnetumfilben! Kb. két órai hajókázás után a hullámos tengeren, végre találkoztunk a fókákkal. Mielőtt megpillanthattuk volna őket, először a tenger hullámain át csak hallottuk a kutyaugatás-szerű hangjukat, a szigethez érve pedig megütött az iszonyú szag, amit a szigeten levő guano és a fókák árasztottak. Aztán az egész egy pillanat műve volt - egy kanyar után elénk tárult az 5-6OOO (!) fóka látványa! Legtöbben a sziget szikláin pihentek mindenféle pózban, de sok fóka úszkált a vízben is: ezek szó szerint elénk jöttek, körbe-körbe úszták a hajót, bukfenceztek a vízben, egyszóval, kifejezetten látszott rajtuk a kíváncsiságuk és játékosságuk.

An island of sea lions

In the water with the sea lions

  Miután a hajó lehorganyozott, aki akart átöltözhetett wetsuitba és bemehetetett a vízbe a fókák közé. Ahogy beugrottam, a víz olyan hideg volt, hogy egy pillanatig nem kaptam levegőt. A fókák látványa a vízben viszont gyorsan elfeledtette velem ezt a kellemetlen élményt. Mi, emberek és a fókák két csapatban voltunk egymással szemben, a fókák ugyanúgy kidugták a fejüket, felső testüket, mint mi és bár tartották a kb. 1 méteres távolságot, igen kíváncsiak voltak, néha-néha egyikük lebukott a víz alá a közvetlen közelünkben, vagy éppen egy bukfencet csinált az orrunk előtt. A fókák kíváncsiságát mutatja, hogy amikor abbahagytam a kapálózást a lábammal (a wetsuit és a mentőmellény miatt amúgy is lebegtem a vízen), a fókák 3-4-szer is annyira közel jöttek, hogy már súroltak a víz alatt. A fantasztikus az volt, hogy ezek az állatok (bár hozzászoktak az emberekhez) nem voltak idomítva, teljesen vad állatok és bár nem engedték megérinteni magukat, igazán játékosak és kíváncsiak voltak. Egy fél órás játék után visszamentünk a hajóra és indultunk vissza. Bár az idő ködös és hideg volt, még így is fantasztikus élmény volt. Az egyetlen, amit sajnálok, hogy pingvineket nem láttunk - a sziget egy másik felén élnek ugyanis Humbolt-pingvinek is.

  A fókanézés után másnap Limát jártuk be - a közel 8 milliós főváros nyáron érdekes lehet a hatalmas, homokos tengerpartjaival és a part melletti parkokkal, a ködös időben azonban nem volt kedvünk sokat sétálni. Bementünk a történelmi városközpontba, ami igazán szép, koloniális stílusban épült utcákkal és épületekkel van tele. A főtéren épp lovasbemutatót tartottak, a templomban pedig (vasárnap lévén) miséztek. A fura az volt, hogy amint épp a templom mellékoltárait fényképeztük, hirtelen mozgolódás támadt a hátsó sorokban, és elkezdtek demonstrálni a mise ellen! Az emberek posztereket és táblákat tartottak fel, amit a rohamrendőrök (akik azelőtt az ajtóban álltak) dühösen elkezdtek letépkedni. Elég ijesztő volt, ezért mi gyorsan kirohantunk, mielőtt még bezárták volna az összes ajtót és valami komolyabb harc elkezdődött volna. Nem tudom, mi volt a demonstráció célja, de elég ijesztő volt egy katolikus országban ilyet látni. 

colonial style houses in the center

  A történelmi negyed után elmentünk két múzeumba, az egyik az inkvizíciót mutatta be - a spanyolok használta kínzási módszereket igen szemléletesen, viaszbábokkal ismertette a kiállítás. A kissé sötét téma után elmentünk a Nemzeti Múzeumba, gondolván, hogy mivel Peru az ősi inka központja volt, biztosan gazdag gyűjteményt láthatunk majd. Hát, sajnos nem így volt - a múzeum épülete a szocialista kort idézte, belülről csupa beton falak, a kiállítás pedig igen szegényes volt: leginkább fényképek, táblák (természetesen csak spanyolul), ásatási tárgyak vagy szobrok alig. Igen meglepő volt, hogy ez Peru Nemzeti Múzeuma. Bár sokat sajnos nem tanultunk a múzeumban az ősi inkák életéről, érdekes élmény volt.

  Limából másnap indult a gépünk vissza Mexikóba. Bár 1O nap közel sem volt elég ezt a nagy országot bejárni, mégis sokat tanultunk és láttunk a két hét alatt. Mexikóhoz képest sokkal szegényebb országnak tűnt, sokkal több is az őslakos (állítólag Peru a világ legnagyobb indián lakosú országa - 46%-a a lakosságnak kecsua, aimara stb. őslakos, 39% mesztic és csak 15% a "fehér", spanyol eredetű lakos), mindennapos dolog népviseletbe öltözött embereket látni. Bár az emberek szegények, nagyon kedvesek és igen szorgalmasnak tűntek - ezt a következtetést a mexikói és perui éttermekből vontuk le: míg Mexikóban könyörögni kell a pincérnek, hogy jöjjön már, Peruban az első pillantásra ugrottak a pincérek segíteni.



További képekért kattints erre a linkre! → Lima and Isla Palomina