Letters from...Peru (Machu Picchu)

 (text in ENG, HUN)

World`s no.1 tourist destination

The vistadome train

  So our next destination from Cusco was Machu Picchu - the town was not easy to reach: first we took a train from Cusco. After approximately three hours we arrived in a town called Aguas Calientes, from where we either had to walk about two hours, or take a bus on a zig-zag road for about 20 minutes in order to finally arrive to the largest city of the Incas. But let me start at the beginning.

  Although we booked the train ticket when we had planned our travel to Peru (about one month before our trip), we had only the earliest train at 6am left vacant seats (there are about 5 trains per day going to Machu Picchu). The price was not cheap, but the train itself was very comfortable and nice: even breakfast was served, but what I liked the best were the windows on the roof, so we could fully enjoy the hilly landscape on the road. The train descended about 1400 meters from Cusco to Aguas Calientes, so the landscapes changed hugely - while from Cusco the landscape was mainly bare, brown mountains and huge valleys, as we descended the landscape became more and more green, so near to Aguas Calientes the climate was tropical - dense forests on both sides with air plants hanging from the trees.
  As we got off the train, a hotel staff was waiting for us in Aguas Calientes. Aguas Calientes, as it's name showns (meaning "hot water"), has hot springs. The whole "city" contains from about two main streets and a small square, but yet it is perfect for tourists aiming for Machu Picchu - lots of souvenir shops, markets, restaurants, even every kind of massage to relax the tired muscles after walking around in the ruins. The thermal springs are only approx. 5 minutes away, but honestly, I would not recommend to those who have been to the Hungarian or Japanese thermal spas; it seems to me, hygiene doesn`t have the highest priority at these local baths - hair is floating on the surface and the water is usually muddy, so the hell knows if it`s really clean...

  We planned to spend a night in Aguas Calientes (again, mainly because we couldn`t find a train for the way back), but as the train arrived at 10 o`clock in the morning, we decided to go up to Machu Picchu on that day. The hotel receptionist was very helpful, she gave us a map, explained everything, and suggested that we go up in the morning to see the sunrise. Anyway, we decided to still go in that day (it was already near noon) - and, as it later turned out, we decided well. We took the bus to Machu Picchu, as we didn`t have enough time to walk 2two hours. It was again a good decision, because the road turned out to be mainly for the buses, it is very dusty and a busy road as the buses come and go every few minutes - if we would have walked, we had only swallowed the dust. The view was nice enough from bus as well - as the bus ascended to the 2400 meter high Machu Picchu, the landscape became more and more visible; you could see infinite number of mountains in the backgroun, showing why the Spaniards couldn`t find this place.

  Arriving to Machu Picchu, the first time we didn`t know where to start - not only because we were so excited, but also because we we did not get a map (maybe not to throw away and to protect the environment?) Although at the entrance there was a large table with a map, but there were a lot of people at the entrance, so we only noticed it on our way out... Finally, we set off on a road, which turned out to lead farther away from the Inca city. But eventually (after about a half hour walk) we arrived to the gate of the Sun, which gave beautiful view to the entire city.

  The Incas worshiped the sun, so its position was the most important in their architecture - the Sun Gate of Machu Picchu was built on the exact place where the sun rises and the first rays of the Sun would break over the city. Machu Picchu is said to had been built for the Incas leaders - priests and other important persons. The city's population sometimes reached 1000 inhabitants. A city on 2400 meters above sea level, surrounded by mountains, rises a problem of food. The terraced lands surrounding the city was the solution for this problem; here, the people grew potatoes, corn and other cereals. And for meat, I think they had the llama, alpaca meat - you can still find alpaca steak in the restaurants. But if are at the food topic, the strangest thing the Peruvians eat, is the guinea pig. Yes, what we have at home as a cute pet, the Peruvians take to the oven and eat it!

  But returning to Machu Picchu...The weather was beautiful, the sun shone and it was warm (even hot sometimes) despite the high altitude. After going back from the Sun Gate, we walked around the ruins. Honestly, we didn`t really read the guidebooks beforehand, we just walked around and enjoyed the view as it was - it was more interesting to wonder about the buildings and the almost intact walls by ourselves. (The Spaniards couldn`t find this place, therefore didn`t destroyed it - even to the world it was discovered only in 1913.) Interesting, that to Wainapicchu, the mountain behind Machu Picchu (it is the cone-shaped mountain, that can be seen in the background in every "standard" photo about Machu Picchu), the entrance was limited, only 400 people can climb up in one day. (This ticket was sold, of course, when we went to buy a ticket - we were told that these tickets to Wainapicchu were all sold out in advance months!) To walk around in the ruins took us a good few hours, so we arrived back to Aguas Calientes at around 5 pm. After a long day walking around, we decided to have a hot bath in the thermal bath, but as I mentioned above, it didn`t really work out for me.

  We were really hesitating wether to go up again on the next day to see the sunrise - we pretty much have seen all, and the entrance fee was quite pricy (I guess, the whole population of Aguas Calientes makes its living out of the entrance tickets) but the sunrise seemed very interesting. But the weather finally solved our problem - the next day we woke up rain knocking on the roof - it was not only raining hard, but there was thick fog as well, so we couldn`t seen the surrounding mountains, although they were only a few 100 meters away. We were really lucky, because we spent here only two days here, and if we haven`t gone up on the first day, Machu Picchu certainly would have remained a watery memory ...

For more pictures, click on the link here →Machu Picchu

 Cuscoból tehát a következő állomásunk Machu Picchu volt - mint rejtett város, az út nem egyszerű: először vontra kell szállni, kb. 3 órás út után megérkezünk egy Aguas Calientes nevű városkába, ahonnét vagy gyalogolunk még két órát, vagy buszra szállunk és 2O perces zötyögés után végre megérkezünk az inkák legnagyobb városába. Na, de ne szaladjunk ennyire előre!

  Cuscoból a vonatot már az út tervezésekor (az utazás előtt kb. egy hónappal) lefoglaltuk, de így is már csak az első, reggel 6 órás vontra volt hely (kb. 5 vonat megy egy nap). A vonat bár borsos árban van, nagyon kényelmes és szép volt: felszolgálnak reggelit is, de a legjobb, hogy a tetőn is van ablak, ezért a dimbes-dombos tájat teljes mértékben lehet élvezni útközben. A vonat Cusco 34OO méteres magasságából ereszkedik le Augas Calientesig, ami 2OOO méteren van, így a három órás úton többféle klíma változott - Cusco környékén még kopasz, barna hegyek között vitt az utunk, míg Aguas Calienteshez közeledve egyre zöldebb lett a táj, a célállomásunk közelében már kifejzetten trópusi volt a táj (sűrű erdők mellett haladt a vonat, ahol a fákról indák és légnövények lógtak.)

The vistadome train

   Ahogy leszálltunk a vonatról, a szállodából már vártak ránk Aguas Calientesben. Aguas Calientes, ahogy nevéből is látszik (Meleg Vizek), egy termálforrás mentén helyezkedik el. Az egész "város" kb. két utcából és egy kis főtérből áll és tökéletesen a Machu Picchuba igyekvő turistákat szolgálja ki - rengeteg szuvenírbolt, piac van, masszázs, hogy a gyaloglás után a fáradt izmokat kilazítsa az ember, éttermek stb.stb. A termálforrás is kb. 5 percnyire van csak, de őszintén, nem ajánlanám azoknak, akik a magyar vagy japán termálfürdőkhöz szoktak: az itteni fürdőkben valahogy a higiénia nem kap prioritást, a vízben csomókban úsznak a hajszálak, a víz is általában iszapos, ezért a fene sem tudja, igazán tiszta-e.

  Aguas Calientesben egy éjszakát terveztünk tölteni, de mivel a vonat már délelőtt 1O-kor megérkezett, úgy döntöttünk, hogy még aznap felmegyünk Machu Picchut megnézni. A szálloda recepciósa nagyon aranyos volt, adott térképet, mindent elmagyarázott és javasolta, hogy reggel menjünk fel a napfelkeltét megnézni.

Mountains after mountains...

  Mi azért még délelőtt is felmentünk - és, mint később kiderül majd, jól is tettük! Végül buszra szavaztunk a felmenetelhez, mert annyira nem volt időnk, hogy gyalogoljunk (csak oda kb. másfél óra lett volna). De jobb is volt busszal menni, mert az út a buszoknak van elsősorban, iszonyú poros és a buszok kb. percenként járnak - ha gyalogoltunk volna, csak a port nyeltük volna. A buszból is nagyon szép kilátás nyílt - az út cikkcakkban visz fel a 24OO méteres Machu Picchuhoz, 13 kanyarral tűzdelve, így ahogy egyre feljebb haladt a busz, annál inkább lehetett érezni, tényleg mennyire eldugott helyen van az inkák ősi városa. A háttérben ugyanis végeláthatatlan sorokban csak magas hegycsúcsokat lehet látni mindenfelé.
  Felérve végre Machu Picchura, először nem is tudtuk, hol kezdjük - ez köszönhető annak is, hogy nem kaptunk térképet (talán, hogy ne dobálják el a turisták?) és nem tudtuk, melyik út merre visz. Bár a bejáratnál van egy hatalmas tábla egy térképpel, de odafelé annyian voltak, és mi is annyira izgatottak voltunk, hogy nem is vettük észre. Végül elindultunk egy úton, ami mint kiderült, egyre távolabb vezetett az inka várostól. De végül (kb. fél órányi séta után) kikötöttünk a Nap Kapujánál, ahonnét gyönyörű kilátás nyílt egész Machu Picchura.

  Az inkák a napot imádták, ezért minden építkezésüknél fő szerepet kaptt a Nap pozíciója - Machu Picchuban is a Nap Kapuja éppen arra a helyre esik, ahol a nap felkel, és az első sugarait bontja a városra. Machu Picchu (bár még sok részét homály fedi) állítólag az inkák felső "vezetőinek" a városa volt - itt laktak a főpapok illetve más fontos személyiségek. És természetesen, ezek környezete. Ezért a város népessége néha elérte az 1OOO főt is. 24OO méteren, hegyekkel körülvéve azonban probléma volt ennyi ember élelmiszerezése - erre szolgáltak a várost körülvevő teraszok. Itt termesztették a város lakóinak a burgonyát, kukoricát és más gabonákat. Húsnak pedig, gondolom a láma, alpaca szolgált - még ma is normálisan lehet rendelni az étteremben alpaca húst. Persze, ki kellett próbálunk! Őszintén, az íze inkább vadhúshoz hasonlít, akármennyire is háziállatosították már több ezer éve. De ha már az ételeknél tartunk, a legfurcsább, amit ettek (esznek) a peruiak, a tengerimalac. Igen, amit mi otthon simogatós háziállatként tartunk, azt a peruiak sütőbe teszik és jóízűen megeszik!

Even now there are llamas in Machu Picchu

  No, de visszatérve Machu Picchura: gyönyörű időnk volt, a nap hétágra sütött és a magas fekvés ellenére meleg volt. Ebben a gyönyörű időben jártuk végig a várost, a Nap Kapujától visszatérve. Őszintén, nem igazán bújtuk az útikönyveket, hogy mi micsoda volt - bőven elég volt csak látni is a még szinte érintetlenül megmaradt falakat. (A spanyolok ugyanis nem találtak rá erre a helyre, és nem rombolták le - a nagyvilágnak is csak 1913-ban fedezték fel.) Az érdekesség az volt, hogy a Machu Picchu mögött fekvő hegyre (a Wainapicchura - az a kúp alakú hegy, amelyik mindegyik "sztandard" fényképen is látható a város hátterében) csak korlátozott számban lehet felmenni, naponta 4OO ember engednek csak fel. (Ez a jegy persze már elkelt, amikor mi mentünk jegyet venni - állítólag hónapokkal előre már nincs jegy a hegyre!) Az egész romváros körbejárása is jó néhány órába telt, délután 5 körül érkeztünk vissza Aguas Calientesbe. Az egész napos járkálás után úgy döntöttünk, jó lesz egy meleg fürdő, de mint fent említettem, nekem nem igazán jött be.

  Igencsak gondolkoztunk, hogy másnap felmenjünk-e reggel ismét a napfelkeltét megnézni. (Hiszen aznap már mindent láttunk a városból, és bizony a belépő igencsak borsos áron volt - szerintem az egész Aguas Calientes a belépőkből él.) De az időjárás megoldotta a problémánkat - másnap eső kopogására ébredtünk, kint ömlött az eső és olyan köd volt, hogy a környező hegyekből semmi sem látszott. Igazán mázlink volt, mert csak két napot töltöttünk itt, és ha az első nap nem megyünk fel, bizony Machu Picchu vizes élményként maradt volna meg...

További képekért kattints az itt látható linkre! →Machu Picchu

Letters from... Peru (Cusco)

 (text in ENG, HUN)

Cusco, near to our hotel

    Last week, we came had our first trip to South America, Peru. We spent 10 days in Peru, mostly in the southern half of the country - however, 10 days was not enough to see everything partly becauces of the long distances, partly because of the many attractions there are in this country. The route we took was: Lima - Cusco - Machu Picchu - the Sacred Valley around Cusco - Puno (Lake Titicaca) - Lima and Palomino Island. Unfortunately, we didn`t have enough time to go to Nasca, although that area is full with interesting places as well: not just the famous Nasca lines, but Ballestas Island (which is often referred as the "small Galapagos") or Ica with its desert dunes.

The mountains of the Andes

  The flight from Mexico to Peru is relatively short, six hours. The only direct flight from Mexico was only to Lima, so first we arrived to Lima, but the next morning we continued to Cusco, as our number one destination (of course) was Machu Picchu. We took a local flight (LC Peru), and although it was a small propeller engine plane, the approx. 1.5 hour trip was fantastic, as only four of us traveled on the plane! Totally it was as if we had a private jet! The route from Lima (which is situated on the ocean shore) to Cusco (which is 3400 meters above sea level) takes you through the Andes. The view from the plane was breathtaking. The plane mostly goes over the huge, deep valleys and bald peaks of the Andes; sometimes a snow-capped peak stand out, indicating that the mountains there exceed 5 or 6000 meters.

  As our flight arrived in Cusco, we immediately felt the 3400 meters height - although the air didn`t seem to be thin (compared to Mexico City Cusco is "only" 900 meters higher), the surrounding landscape warned us of the height - the mountains around us were without vegetation and the sunshine was strong.

 From the airport we went straight to the hotel, where we were welcomed by the area`s famous coca tea. (The coca tea is made of the coca shrub (from which cocaine is made as well); it tastes like green tea and said to be effective against altitude sickness. Coca tea and coca candies can be found everywhere in this area. In Peru, for growing coca shrub, one needs a permission from the government - it is allowed, because the leaves of the shrub is not only used for tea and candy, but it is also a medicine.)

 Since we arrived to Cusco in the morning, we had time to look around on that day - although Cusco is a relatively big city (with approx. 400.000 inhabitants), the historical center is small enough to walk around by foot. The historical center - like most places in Latin America - is built in the style of contemporary Spain. (Pisaro 1532 arrived in Peru chasing "El Dorado"; his brutality is shown in the manner of the arrest and execution of the Inca emperor, Atawallpa: the Inca ruler was worshiped as a god, so his people did everything they could for the release of Atawallpa. When asked what Pisaro wanted in change of the emperor, he pointed to a room and said, if that room is filled with gold, the emperor will be released. The Incas took all their belongings to fulfill the request and filled up the room with gold until the celeing. Nevertheless Pisaro executed the emperor...)

  The main square, Plaza de Armas in Cusco was about 10 minutes walk from our hotel. The buildings on the square are colonial style houses, yet they are different from the ones in Mexico. While in Mexico the facade of the buildings are richly ornamented, in Peru the facades are smooth (and mostly yellow) and the wooden balconies are decorated and carved. There are two churches in the square - the Cathedral and La Compania de Jesus church. In the center of the main square stands a large fountain, which lit up at night gives a spectacular view with the two churches in a background (also lit up). Under the arcades of the buildings surrounding the square every shop a tourist would need, can be found - travel agencies, money change, alpaca wool products` shops, restaurants etc.. Local residents are also selling their goods here, while others are dressed in traditional clothes, leading an alpaca and posing for tourists for some soles.

Plaza de Armas

  There is another attraction not far from the main square: it is called the "12-side stone". It shows the typical Inca architecture - they built their buildings only by placing huge stones on the top of another (without using any mortar). For that, they polished the stones in order to fit with surgical precision. This high level of construction method can be still seen, as the Spanish left these stones as foundations to their houses. (The durability of this Inca construction method proves otherwise at the Peruvian earthquakes, as the buildings that the Spaniards raised collapsed, while the Inca built walls were not.) This "12-side stone" is a good example of this Inca architectural method; this huge stone was polished to have 12 sides in order to fit perfectly in the surrounding stones.

The 12 side stone

   On the way back to our hotel, we dropped in to a local market, where we could find out what Peruvians eat - there were a lot of chocolate (not Milka-like chocolates however, rather bitter chocolate as spice for foods) - sometimes we`ve seen cocoa beans together, which shows that Peru certainly doesn`t need cocoa and chocolate to be imported. We saw real "ancient" food as well - as Cusco lies at a very high altitude, which is not good for the vegetation and the climate changes quickly and suddenly, agriculture is difficult here. Therefore, the people living in the Andes since ancient times accumulated food in case of bad harvest. The preservation was done mainly in dried or frozen form. This preservation method in used until today - we've seen in the market frozen (!) and dehydrated potatoes, corn, cereals, etc..

  Returning to our hotel, we prepared for our next day trip to Machu Picchu. But that will come in my following letter ...

For more pictures, click on the link →Cusco

The Mountains of the Andes

  Múlt héten jöttünk vissza első dél-amerikai utunkról, Peruból. 10 napot töltöttünk Peruban, nagyrészben az ország déli felében - de a nagy távolságok és a rengeteg látnivaló miatt azonban ez a tíz nap sem volt elég. Az útvonalunk a következő volt: Lima - Cusco - Machu Picchu - Sacred Valley around Cusco - Puno (Lake Titicaca) - Lima és Palomino-sziget. Sajnos nem volt időnk lemenni Limából Nasca felé, pedig az úton ott is rengeteg látnivaló van - nemcsak a híres nasca vonalak, de Ballestas sziget, amit kis Galapagos néven emlegetnek, vagy Ica sivatag dűnékkel.

  Peru Mexikótól viszonylag közel, repülővel 6 órányira van. (A legjobb talán, hogy nemcsak nem volt jet-legünk, de a magasságtól sem szenvedtünk, mivel Mexikóváros is 2500 méteren van.) Közvetlen járat csak Limába van Mexikóból, ezért először Limába érkeztünk, de másnap reggel már mentünk is Cuscoba, mivel az első számú célpont (természetesen) Machu Picchu volt. Egy helyi járattal mentünk (LC Peru) és bár egy kis propelleres gép volt, a kb. 1.5 órás út fantasztikus volt, mivel csak négyen utaztunk a gépen! Teljesen olyan volt, mintha magánrepülővel mentünk volna! Az út Limától (ami az óceánparton fekszik) Cuscoig (ami 3400 méter magasan fekszik) az Andokon keresztül visz - az üres járatnak köszönhetően az egyik oldalról a másikig ugráltunk, hogy minél többet lássunk ebből a gyönyörű hegyláncból. Hogy milyen volt a kilátás? Egy szóval: lélegzetelállító. A másfél órás úton alattunk végig a hatalmas, mély völgyekkel tagol, kopasz hegylánc látszik, néhol egy-egy hófödte csúcs emelkedik ki, jelezve, hogy azok a helyek 5-6000 méter magasságban vannak. Az alföldjeiről híres Magyarországról jőve, fantasztikus látvány volt!

  Ahogy a gépünk megérkezett Cuscoba, rögtön éreztük a 34OO méteres magasságot - bár a levegő nem tűnt olyan ritkának (Mexikóvároshoz képest "csak" 9OO méterrel van magasabban Cusco, és amúgy is, inkább lépcsőzés vagy emelkedőre való felmenetelnél érzi az ember, hogy nem is mintha lépcsőn járna, hanem maratont futna), a környező tájkép figyelmeztetett a magasságra - a környező hegyek vegetáció nélkül, barnán emelkedtek előttünk, a nap is sokkal erősebben sütött.

Brown, vegetationless mountains

  A reptérről rögtön a szállodánkba mentünk, ahol a környék nevezetességével, koka teával vártak. (A koka tea a koka cserje leveléből készül (amiből a kokain is), az íze olyan, mint a zöld teának és állítólag jó a hegyibetegségre. A városban a koka teán kívül koka cukorkát is lehetett kapni, szinte mindenhol. A koka cserjét egyébként állami engedéllyen szabad termeszteni Peruban, mivel a cserje leveleit nemcsak teának és cukorkának használják, de gyógyszernek is.)

 Mivel délelőtt érkeztünk, még aznap volt időnk körülnézni a városban - bár Cusco viszonylag nagy (kb. 400ezer lakosa van), a történelmi városrész könnyen végigjárható gyalog is. A történelmi városrész - mint Latin-Amerikában a legtöbb helyen - a korabeli spanyol stílust tükrözi. (Pisaro 1532-ben érkezett Peruba az arany "szaga" után és brutalitása legfőbb történeteként az akkori inka fejedelem, Atawallpa elfogatását és kivégzését említik: az inkák fejedelmeiket istenekként imádták, ezért mindent megtettek volna a kiszabadításáért. Pisaro rámutatott egy szobára, és azt mondta, hogy ha az a szoba tele lesz arannyal, elengedi a fejedelmet. Az inkák sem időt, sem fáradságot, sem aranyat nem kímélve, telerakták a szobát arannyal. Mindennek ellenére Pisaro kivégeztette a fejedelmet.)

  A főtér (Plaza de Armas), ami a hotelünktől gyalog kb. 10 percnyire volt, ígéri a legnagyobb látványosságot. A koloniális stílus itt kicsit különbözik a mexikóitól. Míg Mexikóban az épületek homlokzata gazdagon díszített, Peruban a sima felületű (főleg sárga színű) homlokzatra fából készült, kiugró erkélyeket építettek, és inkább ezeket díszítették, faragták. A főtéren két templom is áll - a Katedrális és a La Compania de Jesus temploma. A főtér közepén egy nagy szökőkút emelkedik, amit a két templommal együtt estére kivilágítanak. A teret körbevevő épületek árkáda alatt a boltok mind a turistákat szolgálják - utazási irodák, alpaka gyapjúból készült termékeket áruló üzletek, éttermek stb. Helyi lakosok is itt árulják áruikat (rendszerint a hátukon levő batyuból), míg mások alpakát vezetve, néviseletbe öltözve állnak modellt a turistáknak pár sol ellenében.

With a local lady and a 1-week old alpaca

   A főtértől nem messze van egy másik látványosság, a "12 szögű kő" - az inkák jellegzetes építési módja hatalmas kövek sebészi precizitással egymásra helyezett (semmiféle tapasztóanyagot nem használt) módszer volt. Ehhez a köveket egymáshoz csiszolták, és úgy rakták egymásra. Ezt a magas fokú építési módszert még ma is láthatjuk helyenként, a spanyolok ugyanis általában meghagyták ezeket az alapokat és ezekre építették az európai stílusú házakat. (Az inka építési módszer tartósságát bizonyítja egyébként, hogy a Perut ért földrengések során a spanyolok által emelt épületek összedőltek, míg az inkák által emelt falak nem.) Ennek egyike ez a 12 szögű kő, aminek, hogy tökéletesen beleilleszkedjen a környező kövekbe, 12 oldalt csiszoltak.

The Inca stones

  A főtérről hazafelé betértünk egy helyi piacra is, ahol megtudthattuk, mit esznek a peruiak - rengteg csokoládét láttunk (nem Milka szerű csokik ezek, inkább ételbe használt keserűcsoki), néhol kakaóbabbal együtt, ami mutatja, hogy Peruba bizony nem kell importálni a csokit és kakaót. Láttunk igazi, "ősi" ételeket is - mivel Cusco nagyon magasan fekszik, a növénytermesztés nem egyszerű, a magashegyi klíma pedig könnyen változik. Ezért az Andokban élő emberek a régi idők óta az ételt felhalmozták, hogy rossz időben is biztosan legyen ennivaló - a raktározás pedig vagy szárított, vagy fagyott formában volt. Ezt a tartósítómódszert ma is használják - láttunk a piacon fagyott (!), szárított krumplit, kukoricát, gabonaféléket stb.

The colorful local market

   Este a szállodába vissztérve pedig már készültünk utunk fő látványosságára, Machu Picchura. De erről majd a következő levélben...

Még több képért, kattints az oldalsó linkre! →Cusco

先週南米のペルーへ行ってきました。１０日間の旅程でしたが、大半をペルー南部で過ごしました。ルートは、リマ―クスコ―マチュピチュ―クスコ―プノ（チチカカ湖）

Acapulco with the dog

 (text in ENG, HUN, JPN)

The always sunny Acapulco

 It has been about a month ago...but we went to Acapulco - again. But at this time with Zorro, our Welsh Corgi.
 There are not many pet-friendly hotels in Mexico (and in Acapulco), but there are some - as for Acapulco, the Fairmont is probably the only chain hotel, that accepts pets. Others are mainly family-run hotels. As we thought Fairmont would be packed with people (at least the beach), we chose a family-run one, to the south of Acapulco, about 15 minutes from the city. The hotel had 8 bungalows, and fortunately there were only 2 other guests, so it was quite private. The hotel itself was great compared that it was not a chain hotel. Unfortunately, the price was over a chain hotel - compared to the price, the service had some flaws... but overall, as we went with a dog, it was good. The hotel itself was great, however, we had to recognize, there are 2 types of pet-friendly hotels: one is the "pet-allowing" hotel which allows pets but nothing extra (unfortunately, our hotel was rather this type), and the other is the really "pet-friendly" hotel, where dogs are welcomed and not only endured. In our hotel, for example, the dogs were not allowed even on the poolside, nor in the restaurant. That I would understand, the only problem was that the restaurant was fully open. Of course, the dog goes in when wandering around, no?

Well, this was not allowed, as it turned out later...

 As it was our first bigger trip with Zorro, we had to realize that going traveling with a dog might like with a child - no lying on the beach all day, no sleeping till noon. As Zorro loves water, we were very excited to take him to the sea - on the first day we made him scared a bit, as the waves in Acapulco are big and we took him quite far away. He got soaked in 1 second, but he didn`t mind as it was over 30C. The next day he was a bit distant, but found out, that chasing the waves are actually fun! Not to mention running like a lunatic on the fine sand of the deserted beach in the mornings.

Run like the wind!

For more pictures, click on the link here! →Acapulco with Zorro

Zorro patrolling in Acapulco

   Lassan már egy hónapja is, hogy ismét Acapulcóba mentünk. Ez alkalommal viszont Zorrot, Welsh Corgi kutyánkat is magunkkal vittük.

  Nem túl sok "pet-friendly" hotel van Mexikóban, de azért találni néhányat. Acapulcóban például az egyetlen szállodalánc, ahol elfogadnak állatokat, a Fairmont Hotel, a többi általában családi vállalkozású szálloda. Mivel a Fairmont mindig tömve van, és a tengerpart is elég zsúfolt arrafelé, vettük a bátorságot, és kipróbáltunk egy ilyen családi kézben levő hotelt. A szálloda elhelyezkedése szuper volt, kb. 15 percnyire kocsival Acapulcótól, így a tengerpart teljesen elhagyatott volt. A hotel is nagyon jó volt, ahhoz képest, hogy családi vállalkozás - az ára sajnos tükrözte a kis méretű vállalkozást, így aztán a kapott szolgáltatáshoz képest igencsak borsos volt. Arra is rá kellett jönnünk, hogy valószínűleg két féle "pet-friendly" hotel létezik: az egyik, amelyik eltűri az állatokat (sajnos ebbe a kategóriába esett a mi hotelünk is, szerintem), a másik, amelyik igazán szívesen látja őket. A mi szállodánkban például kutyát még az uszoda szélére sem volt szabad engedni - mivel a szobában sem lehet egyedül hagyni, hogy menjen az ember lubickolni? Az étterembe sem mehetett a kutya - ezt meg is érteném, de az étterem teljesen nyitott volt (semmi fal vagy ajtó). Tudom, hogy Zorro nem egy mintakutya, de szerintem kevés olyan kutya van (hacsak nem vakvezető), amelyik ne csavarogna el kicsit, ha el van engedve. És akkor hogy mondod meg a kutyának, hogy "arra a részre ne menj, mert ott van az étterem"? 

Na, ez tilos volt.

   De mindent összevetve, nagyon jó hosszú hétvégét töltöttünk Acapulcóban (az utolsó napi ételmérgezést leszámítva - de ez már egy másik történet.) A szálloda kényelmes és szép volt, és ami a legjobb volt, hogy rajtunk kívül két vendég volt még csak. A tengerpart is teljesen elhagyatott volt, Zorrot minden gond nélkül el tudtuk engedni, nem kellett aggódni, hogy összetapicskol valakit.

  Mivel Zorro imádja a vizet, nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mit fog szólni a tengerhez. Az első nap bizony kicsit megijedhetett a méteres hullámoktól, mert bedobtuk a mélyvízbe - na, nem szó szerint, de bevittük kicsit távolabbra a vízbe, ahol már nem tudott mit csinálni a hullámokkal szegény. De így sem zavarta a víz, sőt a 3O fokban még jól is eshetett neki. Másnap rájött, hogy nem kell bemenni a vízbe, elég jó játék, ha kergeti a hullámokat. Arról nem is beszélve, mennyire élvezte a felhőtlen rohangálást a finom homokban a végeláthatatlan tengerparton reggelente.

Zorro kergeti a hullámokat

További képekért kattints erre a linkre! →Acapulco with Zorro

一ヶ月程前になりますが、アカプルコに行ってきました。今回はウェルシュコーギーのソロ君と一緒です。
メキシコにはペットフレンドリーホテルはあまりありません。アカプルコのメジャーなホテルでペット受け入れ可能なのははフェアモントぐらいでしょうか。個人経営のホテルではいくつかあるようです。フェアモントは人が多いので、今回私達は個人経営のホテルを選びました。ホテルにはバンガローが8棟あり、幸運な事に私達以外のお客さんは2組しかおらず静かで良かったです。またホテル自体はメジャーなホテルと比較してなかなかのものでしたが、それなりに価格も高かったです。ペットを連れて行っている事を考えると良い選択だったのかもしれません。ところでペットフレンドリーホテルには二種類のニュアンスがある事に気づきました。一つはペットを連れてきてもいいですよという程度のもの、もう一つは本当にペット大歓迎みたいなホテルですね。今回私達が泊まったのは前者でした。例えばプールサイドやレストランは犬は駄目と言われました。それは分かるのですが、レストランもプールサイドもオープンスペースなので、犬が歩き回ったら自然に入れてしまうので、多少困りました。

今回初めてソロ君と旅行して気づいたのは、子供をもったら旅行はこんな感じなんだろうなという事です。ビーチでのんびり一日中寝そべったり、遅くまで眠ったりという事は出来なくなるのでしょうね。
ソロ君は水が大好きなので、私達は彼が海ではしゃぎまわる姿を見るのを楽しみにしてました。一日目早速ソロ君を海に入れてみたのですが、アカプルコの波は高すぎて、ちょっと怖がらせてしまったようです。二日目には早速波を追いかけるのが楽しいことが分かったらしく、狂ったように砂の上を走り回っていました。

もっと写真が見たい方はこちらへどうぞ　→Acapulco with Zorro