Letters from...Peru - From Cusco to Lake Titicaca

 (text in ENG, HUN)

La Raya at 4300 meters

  From Cusco we took a bus to Puno. Although the road to Puno is only about 380km, it took us 9 hours to get to Lake-Titicaca; it took so long because this ride was in fact a sort of tour bus, we tied the pleasant with the beneficial - while we were traveling, we visited the tourist sights on the way. Approximately every 1 or 2 hours we stopped at a tourist attraction, so the ride didn`t seem very long finally.

  Departing from Cusco, our first stop was Andahuaylillas. In this small village, the church was the main attraction - seeing the handmade, clay brick buildings in the village, I would not expect much to see, but the church was really worth the time. Unfortunately, the church could not be photographed, but I found some pictures from the internet. This church is also called the Sistine chapel of Peru, because it is so richly and beautifully decorated. Of course, the church was built by the Spanish inquisitors in the 16th century - the richly decorated main and side altars are covered with 18-carat gold, the ceiling and the beams are beautifully painted. In the walls one can still see the murals in their original shape, as the paints that were made by plants' fibers, withstood the centuries.

18-carat altars in Andahuaylilla

  After visiting the church of Anadhuaylillas, our next stop was some ancient Incan ruins in Raqchi. As the tour guide told us, in the 4000kms long Inca empire (which laid in the Andes), except the capital, Cusco, there were very few real "cities", the people lived scattered throughout the mountains. Throughout the mountains the Incas had well-established road network, along which they had "control stations", resting places and food stores. Raqchi was such a food warehouse and administration center in the Incas time. More than 300 stone-built circular buildings were found here that contained dried and frozen vegetables, and meat stored in order to be prepared for bad weather.

Food storage houses in Raqchi

  After Raqchi we stopped at Sicuani for lunch. The lunch contained real Peruvian dishes: alpaca meat, yellow potato (a kind of sweet potato), quinoa (a kind of seed, that has a sort of couscous type texture) etc..

La Raya

  After lunch we had about two hours to rest in the bus until we arrived at the highest point of our tour, La Raya. La Raya is at 4318 meters above sea level (Cusco, our starting point was at 3400m). La Raya is also on the border of Cusco and Puno states, so it was a really good place for photos. The sky's blue at 4000 meters makes you feel closer to space and the surrounding snow-capped mountain peaks show 5-6000 meter height.

  At the busstop at La Raya ther were a lot of souvenir sellers (as usual) and a lady dressed in traditional costume was walking with an alpaca on her side and a baby on her back, to pose for photos with the toursits.

  After La Raya, our last stop was Pucara - here we visited a local archaeologist's private museum. There was everything in the museum from the Peruvian traditional hats until a mummy that was found in the nearby mountains. But the most interesting of the museum were the vicunas. These animals are relatives of the llamas, and with their long, narrow necks they resembled me to antelopes.

Vicunas in the museum garden

  From Pucara we arrived to Puno in less than an hour. In Puno we stayed at the Hotel Libertador on a private island on Lake Titicaca. We arrived to the hotel at around six o'clock, but after a full day tour, we spent the rest of the day in the hotel. Since we had only one day in Puno, we applied for a tour for the next day to the Uros Island (half day tour in the morning) and the to ruins of Sillustani (half day tour in the afternoon). But I will write more about this tour in my following letter... 

For more pictures, click on the link! →Cusco - Puno

La Raya

  Cuscoból Punoba bussszal mentünk. Punoig bár csak 380km az út, mégis 9 óra alatt értünk a Titkaka-tóhoz: ez amolyan busztúra volt ugyanis, ami a kellemest összekötötte a hasznossal - míg utaztunk, a közbenlevő látnivalókat is meglátogattuk. Kb. 1-2 óránként kiszálltunk egy-egy turista látványossághoz, így az út sem tűnt igazán hosszúnak.

  Az első megállónk Cusco után Andahuaylillas volt. Ebben a kis faluban a templom a fő látványosság - a kézzel készített, agyagtéglás épületek között nem vártam volna sok látnivalóra, de a templom tényleg megérte az időt. Sajnos a templomban nem lehetett fényképezni, de az internetről találtam pár képet - a templomot Peru Sistine Kápolnájának is nevezik, annyira gazdagon és szépen díszített. Természetesen, a templomot a 16. században a spanyol inkvizítorok építették - a gazdagon díszített fő- és mellékoltárok 18 karátos arannyal vannak bevonva, a plafon és a gerendák pedig szépen festett. A falakon is még az eredeti falfestmények láthatóak, a természetes, növényi rostokból készített festékek kiállták az évszázadokat.

A remaining wall from the admin. center in Raqchi

 A templomlátogatás után a következő állomásunk Raqchi volt: itt régi inka romokat néztünk meg. Mint az idegenvezetőnk elmondta, az inkák kb. 4000km hosszú birodalmában (ami az Andok hegységben terült el), a fővároson kívül nagyon kevés igazi "város" volt, az emberek elszórva éltek a hegyekben. A hegyekben való közlekedéshez az inkáknak jól kiépített úthálozatuk volt, amik mentén "ellenőrző-állomások", pihenőhelyek és élelmiszerraktárak voltak. Raqchi egy ilyen élelmiszerraktár volt. Több, mint 300, kőből épült kör alakú épület van itt, amikben szárított vagy fagyasztott zöldségeket, húst tároltak a rossz idő esetére.


 Raqchi után Sicuaniban álltunk meg ebédelni. Az ebéd igazi perui ételekből állt: alpaka hús, sárga krumpli (egy fajta édesburgonya), libatop (apró magok, amit megfőznek, amolyan kuszkusz típusú állaga van) stb.

Photo shoot at La Raya

  Az ebéd után volt kb. két óránk pihenni a buszban, amíg megérkeztünk a busztúra legmagasabb pontjához, La Rayába. La Raya 4318 méter magasan van (Cusco, a kiindulási pontunk 3400 méteren volt). La Raya Cusco és Puno megyék határán is van épp, pont jó hely volt fotózásra. Az ég kékjén 4000 méteren már érezni az űr közelségét, a környező hegyek hófödte csúcsai pedig 5-6000 méteres magasságról árulkodnak.
  La Raya megállóhelye (is) persze tele volt szuvenírárusokkal, egy népviseletbe öltözött néni is sétált egy alpakával az oldalán és egy bébivel a hátán, hogy pár solért modellt álljon a turistáknak. (A vicces az volt, hogy miután adtunk pár solt neki, keveselte! Ha keveslik, miért nem mondják meg, hogy ennyi és ennyi, miért mondanak csak annyit, hogy "csak egy kis borravalót kérek"?)

   La Raya után az utolsó megálló Pucara volt - itt egy helyi régész magánmúzeumát néztük meg. A múzeumban minden volt, a szövőszéktől kezdve a közeli hegyekben talált múmiáig. De a legérdekesebbek a vicuna (bikunya)-k voltak. Ezek az állatok a lámák rokonai, hosszú, keskeny nyakukkal nekem andokbeli antilopoknak tűntek.

The village of Pucara

  Pucara után már kevesebb, mint egy óra alatt beértünk Punoba. Punoban a Libertador szállodában szálltunk meg, egy szigeten - a szigetet egy út kötötte össze a szárazfölddel. Hat óra körül érkeztünk meg, de az egész napos utazás után a nap részét már a hotelben töltöttük. Mivel Punoban csak egy teljes napunk volt, biztosra mentünk és befizettünk a szállodában egy csoportos útra az Uros szigetre (délelőtti fél napos túra) és Sillustani romjaihoz (délutáni fél napos túra). De ezekről részletesebben majd a következő levelemben írok...

További képekért kattints erre a linkre →Cusco - Puno

 

Letters from...Peru (The Sacred Valley)

 (text in ENG, HUN)

Ollyantaytambo

  After climing up to Machu Picchu, the next day we went back to Cusco. Strangely, there are only a few train going back straight to Cusco, most of them end at the terminal Ollantaytambo.      Ollyantaytambo is approximately one and a half hours from Aguas Calientes. On the train the time flew, as the conductors gave us a little dance demonstration and held a "petit" fashion show - it is a well organized business, as the clothes (made of fine Alpaca wool) can be purchased at the end of the trip.

Fashion show on the train

    So, our train arrived at Ollantaytambo. As we arrived, we decided to look around a bit before going back to Cusco. Ollyantaytambo is an important place in the Sacred Valley. The Sacred Valley is actually the Uramba Valley, which valley is surrounded by 6000 meters high mountains - in the 16th century, this was the center of the Inca empire with Cusco, the capital. There were also administrative centers, stocks with accumulated food and the major commercial roads went through this area as well.
  Ollyantaytamboban has a huge Inca ruin, two large terraces built in the side of the mountains. Climbing up the stais along the terraces, large stones were waiting for us on the top. These stones are also made by the famous Inca construction method - polished incredibly smooth and fitted together with surgical precision. These stones here were 4 meters tall!

   Getting back to the station (the ruins were just around 10 minutes walk from the station), we took a "bus" back to Cusco. So the quotation marks, because the bus was actually a minivan. (Such "paseros" are common in Mexico as well even in Mexico City you can see them every day.) It took a little less than two hours back to Cusco, but the minivan was quite comfortable, and the road was well-paved as well. Also, the scenery was different as it was from the train, so we really forget about the time, as the winding road took us next to snow-capped mountains and grassy plains.

  The next day we planned to look around in the Cusco area - the Sacred Valley. This valley is full with Inca ruins in about 100 kilometers diameter around Cusco. We rented a taxi for all day, and as it turned out, the taxi fare was the same or even cheaper than renting a car.
  We started our tour at around 11 o'clock in the morning and got home at 7 pm, but even so, we could only see a little part of the whole area. The route we took was: Saqsaywaman, Tambomachay, Pisaq, Moray and Maras.

The huge stones of Saqsaywaman

 Saqsaywaman is a strange shaped Inca fortress - curiously the 20 meters tall walls were built in a zig-zag shape (only 4-5 meters height has remained of these wall today, but the zig-zag shape can be still well seen). Of course, these walls were built the same way as in every other place: without any mortar, just by polishing large stones and piling them up. The fort has a sad story, as 20 thousand people were massacred within these walls by the Spanish - although the Incas well defended themselves against the Spanish inquisitors, they had the custom of no fighting at night. When the Spaniards knew of this custom, they slaughtered the Incas at one night.

   We saw the first lamas in Saqsaywaman - it was our fourth day in Peru, and we were surprised that you have not seen a llama or alpaca so far. However, as we reached the ruins on top of the hill, there was a group of llamas coming up from the other side (we found out later that they were alpacas, suri-alpacas). One would think they are fluffy animals, but from a closer look, they look a bit dirty - as these animals not only eat grass, but small twigs and leaves from the bushes as well, half of the bush is actually caught in their fur.

Llamas at Saqsaywaman

  The other interesting thing was the nature Saqsaywaman - there were huge rocks on the other side of the ruin, but in a way we had never seen: the stones look like as if a giant formed huge shperes out of them, and then pushed them halfway into the ground. Unfortunately, we had no guide to ask about these strange formations. The other side of these rocks were even more interesting: the rocks on the other side had the shape of a huge slide.

Strange shaped rocks in Saqsaywaman

  Our next stop was Tambomachay, a resting place along the Inca road. The word "Tambomachay" means "resort" in the Inca language. While there is not much left of the ruin, the interesting part of this place is the water spring. This spring is still running today and does not dry out throughout the year, which is a big deal in a place where half of the year is without rain. (The Incas is said to have been masters in two things at least: other than shaping and moving huge stones, their water management was also incredible. They built underground water pipes and they pulled the water was great distances to key destinations.)

Tambomachay

   In Pisaq, which was approx. 1 hour away from Tambomachay, there are two places worth to see - one is the market that is held three times a week (a huge market with every handicraft one can imagine - silver, gold and stone accessories, rugs made of alpaca wool, knit gloves, hats and sweaters in every color and shape); and the other is, of course, an Inca ruin. Pisaq`s ruin is also known as "little Machu Picchu", as the structure of this site is similar to Machu Picchu`s: the site is surrounded by terrace fields, the site contains a Temple of Sun etc. The place was quite big as well, it took us a good one hour to look around. Since this place is built into the side of the mountain as well, the view to the valley and the terraces was beautiful from the top. We took our lunch here (a sandwich that we bought in a cafe in Pisaq) - even if it was only a sandwich, due to the beautiful view and bright sunshine, I think we enjoyed this lunch better than we would have any other lunch in a fancy restaurant.

The ruins of Pisaq

 Our last two destinations, Moray and Maras were close to each other, but again it took us a  good one hour to get there from Pisaq. First we went to Maras, which is famous for salt distillation. As we went up to the plateau, and descended to a valley, the distillation place suddenly revealed to us after a bend - the scene of the almost 4000 (!) salt pools looked awesome! One side of the hill was almost completely covered with these snow-white, rectangular pools. (Needless to say, these pools are formed as terraces.) And how salt can be obtained in the middle of the Andes? There is a salt-water spa near. The water is introduced into the shallow pools, where the water evaporates by the sunshine, but the salt remains at the bottom and edge of the pools. After paying for the entrance, we could go down to the pools to look closely, and of course, salt was the main souvenir sold here in the shops.

Salt pools of Maras

  Our last stop this day was Moray - it has circular shaped terraces built in a valley. The greatest depth of the terrace is 150 meters! These terraces are thought to used to be used for plant nursery due to their controlled climate conditions.

The smaller terraces in Moray

  Unfortunately, by the time we arrived to Moray, the sun had sunk and cold wind began to blow, so we didn`t spend much time here. On the way home, but bumped into an other interesting scene; it was around 5-6 o'clock, just the time when the animals go home from the fields for the night, so all the way, we bumped into flocks of sheep, donkeys and cows strolling on the road.

  We got to our hotel at around seven o'clock and we immediately packed, as the next day we left early to our next destination Puno at Lake Titicaca. We took a bus there (about 400km), but this story I will write about in a next letter.

For more pics, click on the link here →The Sacred Valley

Ollantaytambo

  Machu Picchuról visszatérve, másnap indultunk vissza Cuscoba. Visszafelé érdekes módon alig van vonat egyenesen Cuscoba, a legtöbb vonat végállomása Ollantaytamboban van. Ollyantaytambo kb. másfél órára van Aguas Calientestől. A vonaton visszafelé jól elszórakoztattak, a kalauzok ugyanis rövid táncos bemutatót és divatbemutatót tartottak nekünk - jól megszervezett üzlet volt, a divatbemutató darabjai (finom alpaca-fonalból készült ruhák) megvásárolhatók voltak az út végén.

The fashion show on the train

  Ollantaytamboba érve körülnéztünk egy kicsit, mielőtt visszamentünk volna Cuscoba - Ollantaytambo már a Szent-Völgy (Sacred Valley) egy fontos állomása. A Szent-Völgy tulajdonképpen az Uramba-völgy, amit 6OOO méteres hegyek vesznek körül, és az inkák központi helye volt - Cuscoval, az akkori fővárossal a központban, itt voltak az inkák adminisztrációs központjai, fő útvonalai és az azok mellett futó pihenőhelyek, élelmiszerközpontok stb.

  Ollyantaytamboban is egy ilyen nagy inka emlék van, két domb oldalába épített hatalmas teraszok. A teraszok mentén futó lépcsőkön felmenve, a tetőn hatalmas kövek vártak. Ezek a kövek is az inkák építési módja szerint, hihetetlenül simára vannak csiszolva és sebészi precizitással vannak összeillesztve. Csakhogy ezek a kövek 1O méteresek!

  Vissztérve az állomásra (az inka emlék mindössze kb. 1O percnyire volt gyalog) "busszal" mentünk Cuscoba. Azért az idézőjel, mert a busz igazából egy mikrobusz volt csak. (Ilyen "pasero-k" Mexikóban is mindennaposak.) Az út valamivel kevesebb, mint két óra volt, de kényelmes, jól aszfaltozott úton haladtunk - a táj pedig elfeledtette velünk az időt, a kanyargós út hófödte hegycsúcsok és füves fennsíkok között vitt.

  A következő napot Cusco környékének szenteltük - kb. 1OO kilóméteres körzetben megszámlálhatatlan, kisebb-nagyobb inka emlékek, romok vannak. Buszok bár nemigen járnak (hacsak nem fizet be valaki egy csoportos túrára), ezért kibéreltünk egy taxit (mint kiderült, egész napra kb. ugyanannyi, vagy még olcsóbb volt, mintha autót béreltünk volna).

  Délelőtt 11-kor indultunk, és este 7-kor értünk haza, de így is csak egy részét tudtuk megnézni a környék látványosságaiból. Az útvonal a következő volt: Saqsaywaman, Tambomachay, Pisaq, Moray és Maras.

The zig-zag walls of Saqsaywaman

  Saqsaywaman az inkák egy erődje volt, az érdekessége, hogy cikk-cakk alakban építették a 2O méteres falakat (ezek ma csak már kb. 4-5 méteres magasságban maradtak meg) - természetesen ugyanabban a formában, mint mindehol máshol: mindeféle kötőanyag nélkül, csupán hatalmas kövek összecsiszolásával és egymásra rakásával. Az erőd szomorú története, hogy ezeken a falakon belül 2O ezer embert mészároltak le a spanyolok - bár az inkák jól védték magukat a spanyol inkvizítorok ellen, éjjel nem harcoltak. Ezt használták ki a spanyolok és éjjel lemészárolták az inkákat.

  Saqsaywamanban láttuk az első lámákat - már negyedik napja voltunk itt, és csodálkoztunk, hogy még nem láttunk lámát vagy alpakát. Ahogy felértünk a romok tetejére, a domb túlsó oldaláról jött egy csapat láma (mint később megtudtuk, lámák, alpakák és suri-alpakák csapata volt). Az ember azt gondolná, hogy pihe-puha állatok, az igazság viszont az, hogy ezek az állatok nem csak füvet, apró gallyakat, bokrok leveleit is eszik, ami aztán beleakad a bundájukba, úgyhogy a fél bokrot magukkal viszik.

The first lamas we have seen

   A másik érdekesség Saqsywamanban a természet volt - a rom túloldalán hatalmas sziklák voltak, de olyan formában, amilyet még nem láttunk: a köveket mintha egy óriás gömb alakúra csiszolta volna, és aztán félig benyomta volna a földbe. Sajnos nem volt vezetőnk, akitől megkérdezhettük, hogyan alakultak ki ezek a formák, de az biztos, hogy nem ember alakította. Ezeknek a szikláknak a túloldalán pedig természet alakította csúszda volt - a szikla hullámvonalban volt kialakítva, és annyira sima volt, hogy egy ember tényleg lecsúszhatott rajta.

The natural slide

  A következő megállónk Tambomachay volt: ez a hely az inkák egyik megállóhelye volt a Szent-Völgyben. Tambomachay inka nyelven "menedék"-et jelent. Bár itt nem sok rom maradt meg, az érdekessége a helynek, hogy még ma is folyik ott a víz a forrásból, ami az inkáknak is szolgált. Ez a forrás egész évben nem apadt ki, ami a fél éves száraz évszakban igencsak magasfokú technológiára utal. (Az inkák a hatalmas kövek megformálásán és mozgatásán kívül a víz ügyes felhasználásában is híresek voltak - biztosítani tudták a ki nem apadó forrásokat, földalatti vezetékeket építettek, és hatalmas távolságokról hozták a vizet a fontos helyekre.)

Tambomachay

  Pisaqban, ami kb. 1 órányira volt Tambomachaytól, kétféle látvanyosság is volt - az egyik a hetente háromszor megrendezésre kerülő piac, a másik pedig természetesen egy inka rom volt. Kis Machu Picchunak is nevezik az itteni romot, a hely felépítése ugyanis ugyanolyan volt, mint Machu Picchuban: a város körül teraszos kialakítású szántóföldek voltak, a városban a házakon kívül Nap temploma, kilátóhely is volt. Bár "kis" Machu Picchunak hívják, az egész hely bejárására itt is kellett egy jó óra. Mivel ez a hely is hegyoldalba van építve, a rom tetejéről gyönyörű kilátás nyílt a völgyre és a hegyoldalba vájt teraszokra, ezért az ebédet (szendvics, amit Pisaqban vettünk) itt költöttük el. Gyönyörű kilátás és ragyogó napsütés mellett ez volt a legfinomabb ebéd, még ha csak egy szendvics volt is.

View from Pisaq

  Az utolsó két állomásunk, Moray és Maras közel voltak egymáshoz, de Pisaqból megint egy jó órányira voltak. Először Marasba mentünk, ami a sópárolóiról híres. Ahogy felmentünk a fennsíkra, és onnét ereszkedtünk vissza egy völgybe, a sópároló egy kanyar után hirtelen tárult elénk - közel 4OOO(!) medencében párolnak itt sót, a völgy egy oldalát szinte teljesen beborítják a hófehér, négyszög alakú medencék. (Mondanom sem kell, ezek is teraszosan vannak kialakítva.) És hogy hogyan nyernek sót az Andok közepén? Egy sós termálvízből, ami errefelé folyik. A vizet belevezetik a sekély medencékbe, ahonnét a víz elpárolog, de a só megmarad a medence alján és szélén. A medencékhez le lehet menni, közelről megnézni, és természetesen a bejáratnál lévő árusoknál a sópárolóból származó sót is lehet venni.

The salt pools of Maras

  Utolsó állomásunk Moray volt - Morayban szabályos kör alakúra formált teraszokat találunk egy völgyben. A legnagyobb ilyen terasz mélysége 15O méter! Ezeken a teraszokon is (mint máshol) növényeket termesztettek állítóleg, de a teraszok formája arra következtet, hogy valószínűleg amolyan faiskola volt itt - a völgy és a teraszok horpadásos kialakítása miatt szabályozható klíma alakult ki, ami megkönnyítette a növények növekedését.

Moray

  Sajnos, mire Morayba értünk, már lement a nap és kezdett hideg szél fújni, ezért itt már nem töltöttünk sok időt. Hazafelé az úton azonban megint érdekességbe botlottunk, este 5-6 óra felé hajtják ugyanis haza az állatokat, ezért lépten-nyomon birkanyájak, szamarak és tehenek között vitt az utunk.

  Este hét óra felé értünk vissza a szállodába, és már pakoltunk is össze, másnap ugyanis kora reggel indultunk Punoba, a Titikaka-tóhoz. Az utat (kb. 4OOkm) busszal tettük meg. De erről majd a következő levelemben írok.

  
További képekért kattints ide! →The Sacred Valley