Letters from...Peru - From Cusco to Lake Titicaca

 (text in ENG, HUN)

La Raya at 4300 meters

  From Cusco we took a bus to Puno. Although the road to Puno is only about 380km, it took us 9 hours to get to Lake-Titicaca; it took so long because this ride was in fact a sort of tour bus, we tied the pleasant with the beneficial - while we were traveling, we visited the tourist sights on the way. Approximately every 1 or 2 hours we stopped at a tourist attraction, so the ride didn`t seem very long finally.

  Departing from Cusco, our first stop was Andahuaylillas. In this small village, the church was the main attraction - seeing the handmade, clay brick buildings in the village, I would not expect much to see, but the church was really worth the time. Unfortunately, the church could not be photographed, but I found some pictures from the internet. This church is also called the Sistine chapel of Peru, because it is so richly and beautifully decorated. Of course, the church was built by the Spanish inquisitors in the 16th century - the richly decorated main and side altars are covered with 18-carat gold, the ceiling and the beams are beautifully painted. In the walls one can still see the murals in their original shape, as the paints that were made by plants' fibers, withstood the centuries.

18-carat altars in Andahuaylilla

  After visiting the church of Anadhuaylillas, our next stop was some ancient Incan ruins in Raqchi. As the tour guide told us, in the 4000kms long Inca empire (which laid in the Andes), except the capital, Cusco, there were very few real "cities", the people lived scattered throughout the mountains. Throughout the mountains the Incas had well-established road network, along which they had "control stations", resting places and food stores. Raqchi was such a food warehouse and administration center in the Incas time. More than 300 stone-built circular buildings were found here that contained dried and frozen vegetables, and meat stored in order to be prepared for bad weather.

Food storage houses in Raqchi

  After Raqchi we stopped at Sicuani for lunch. The lunch contained real Peruvian dishes: alpaca meat, yellow potato (a kind of sweet potato), quinoa (a kind of seed, that has a sort of couscous type texture) etc..

La Raya

  After lunch we had about two hours to rest in the bus until we arrived at the highest point of our tour, La Raya. La Raya is at 4318 meters above sea level (Cusco, our starting point was at 3400m). La Raya is also on the border of Cusco and Puno states, so it was a really good place for photos. The sky's blue at 4000 meters makes you feel closer to space and the surrounding snow-capped mountain peaks show 5-6000 meter height.

  At the busstop at La Raya ther were a lot of souvenir sellers (as usual) and a lady dressed in traditional costume was walking with an alpaca on her side and a baby on her back, to pose for photos with the toursits.

  After La Raya, our last stop was Pucara - here we visited a local archaeologist's private museum. There was everything in the museum from the Peruvian traditional hats until a mummy that was found in the nearby mountains. But the most interesting of the museum were the vicunas. These animals are relatives of the llamas, and with their long, narrow necks they resembled me to antelopes.

Vicunas in the museum garden

  From Pucara we arrived to Puno in less than an hour. In Puno we stayed at the Hotel Libertador on a private island on Lake Titicaca. We arrived to the hotel at around six o'clock, but after a full day tour, we spent the rest of the day in the hotel. Since we had only one day in Puno, we applied for a tour for the next day to the Uros Island (half day tour in the morning) and the to ruins of Sillustani (half day tour in the afternoon). But I will write more about this tour in my following letter... 

For more pictures, click on the link! →Cusco - Puno

La Raya

  Cuscoból Punoba bussszal mentünk. Punoig bár csak 380km az út, mégis 9 óra alatt értünk a Titkaka-tóhoz: ez amolyan busztúra volt ugyanis, ami a kellemest összekötötte a hasznossal - míg utaztunk, a közbenlevő látnivalókat is meglátogattuk. Kb. 1-2 óránként kiszálltunk egy-egy turista látványossághoz, így az út sem tűnt igazán hosszúnak.

  Az első megállónk Cusco után Andahuaylillas volt. Ebben a kis faluban a templom a fő látványosság - a kézzel készített, agyagtéglás épületek között nem vártam volna sok látnivalóra, de a templom tényleg megérte az időt. Sajnos a templomban nem lehetett fényképezni, de az internetről találtam pár képet - a templomot Peru Sistine Kápolnájának is nevezik, annyira gazdagon és szépen díszített. Természetesen, a templomot a 16. században a spanyol inkvizítorok építették - a gazdagon díszített fő- és mellékoltárok 18 karátos arannyal vannak bevonva, a plafon és a gerendák pedig szépen festett. A falakon is még az eredeti falfestmények láthatóak, a természetes, növényi rostokból készített festékek kiállták az évszázadokat.

A remaining wall from the admin. center in Raqchi

 A templomlátogatás után a következő állomásunk Raqchi volt: itt régi inka romokat néztünk meg. Mint az idegenvezetőnk elmondta, az inkák kb. 4000km hosszú birodalmában (ami az Andok hegységben terült el), a fővároson kívül nagyon kevés igazi "város" volt, az emberek elszórva éltek a hegyekben. A hegyekben való közlekedéshez az inkáknak jól kiépített úthálozatuk volt, amik mentén "ellenőrző-állomások", pihenőhelyek és élelmiszerraktárak voltak. Raqchi egy ilyen élelmiszerraktár volt. Több, mint 300, kőből épült kör alakú épület van itt, amikben szárított vagy fagyasztott zöldségeket, húst tároltak a rossz idő esetére.


 Raqchi után Sicuaniban álltunk meg ebédelni. Az ebéd igazi perui ételekből állt: alpaka hús, sárga krumpli (egy fajta édesburgonya), libatop (apró magok, amit megfőznek, amolyan kuszkusz típusú állaga van) stb.

Photo shoot at La Raya

  Az ebéd után volt kb. két óránk pihenni a buszban, amíg megérkeztünk a busztúra legmagasabb pontjához, La Rayába. La Raya 4318 méter magasan van (Cusco, a kiindulási pontunk 3400 méteren volt). La Raya Cusco és Puno megyék határán is van épp, pont jó hely volt fotózásra. Az ég kékjén 4000 méteren már érezni az űr közelségét, a környező hegyek hófödte csúcsai pedig 5-6000 méteres magasságról árulkodnak.
  La Raya megállóhelye (is) persze tele volt szuvenírárusokkal, egy népviseletbe öltözött néni is sétált egy alpakával az oldalán és egy bébivel a hátán, hogy pár solért modellt álljon a turistáknak. (A vicces az volt, hogy miután adtunk pár solt neki, keveselte! Ha keveslik, miért nem mondják meg, hogy ennyi és ennyi, miért mondanak csak annyit, hogy "csak egy kis borravalót kérek"?)

   La Raya után az utolsó megálló Pucara volt - itt egy helyi régész magánmúzeumát néztük meg. A múzeumban minden volt, a szövőszéktől kezdve a közeli hegyekben talált múmiáig. De a legérdekesebbek a vicuna (bikunya)-k voltak. Ezek az állatok a lámák rokonai, hosszú, keskeny nyakukkal nekem andokbeli antilopoknak tűntek.

The village of Pucara

  Pucara után már kevesebb, mint egy óra alatt beértünk Punoba. Punoban a Libertador szállodában szálltunk meg, egy szigeten - a szigetet egy út kötötte össze a szárazfölddel. Hat óra körül érkeztünk meg, de az egész napos utazás után a nap részét már a hotelben töltöttük. Mivel Punoban csak egy teljes napunk volt, biztosra mentünk és befizettünk a szállodában egy csoportos útra az Uros szigetre (délelőtti fél napos túra) és Sillustani romjaihoz (délutáni fél napos túra). De ezekről részletesebben majd a következő levelemben írok...

További képekért kattints erre a linkre →Cusco - Puno