Letters from Yucatan - Cancun-Tulum

(text in JPN, HUN)
中央高原から帰った翌日、場所を東に移動しユカタン半島へ。カンクーンで疲れを癒した後は、レンタカーで興味のある場所を散策しつつ、最後はメリダから帰るという計画である。
カンクーンではグランドオアシスというホテルに泊まった。年末の混雑もあって、あまり快適な思いが出来なかったのが残念だ。
昨年コズメルのとあるホテルでオールインクルーシブを経験した。何件かのレストランで調理される料理はどれも美味で、しかも食べ放題ときている。 ホテル自体のレベルもなかなかで全体的に良い印象を持った。
今回のホテルのハイライトは、着いた初日の夕食だろう。巨大なホテルなので、レストランが10件以上はあったのではないだろうか。その中で、私達はお目当てのイタリアンへ。しかし、そのレストランは予約制で前日までに予約が必要という事だった。移動で疲れていた私達は巨大なホテルを歩き回る気力もなかったので、すぐ隣にあった予約不要の寿司バーへ。こちらは、両親との席が別れてしまったものの、すんなりと入る事が出来た。早速にぎり数種類と巻物、くし揚げやみそ汁等を頼んでみる。オレンジジュースは明らかに粉末から出来たような味で、その時点で多少の不安を抱き始める。その後、待てども待てども食事が来ない。周囲も同様で、辛抱している雰囲気が伝わってくる。注文から一時間程たった頃、隣のアメリカ人のテーブルに寿司が運ばれてきた。何やら文句を言っている。どうやらアメリカで食べた事のある寿司と違うとか、この寿司にはスモークサーモンがのっているとか言っているようだ。彼らはろくに食べもせず、席をたってしまった。一方で別のアメリカ人家族は、運ばれてきた大量の握り寿司を満足そうに平らげている。そんな様子を横目で見つつ、多分アメリカ人だから味が分からないんだろう等と、食事を待つモチベーションを保つよう努めた。注文から一時間半程経った頃、ようやく我々のテーブルにも食事が届きはじめる。仕事の効率などはあまり考えず、注文した順番通りに出す仕組みのようだ。味噌汁の味はご愛敬であろうと考えるようにした。くし揚げは実は巨大なチーズの揚げ物であった。握りが届いたので、食べてみる。ビックリした。本当にまずい。これは食べれたものではない。先ほどのアメリカ人のコメントが脳裏を横切る。ネタがパサパサとしていて酸っぱいのは、冷凍で保存料がきいているからなのであろう。米は必要以上にべとべとしている。メキシコで握りの味など、最初から期待はしていないが、刺身を切って、酢飯にのせるぐらいの事は私にでも出来る。寿司バーと名乗っていながら、出しているものが明らかに寿司ではない。まずい。本当にびっくりするぐらいまずいのだ。一体何が起きたのか、全く想定外の出来ごとであった。なぜもっと早くこの事実に気付かなかったのかと後悔しつつ、先のアメリカ人同様、我々も席を立つ事にした。

その後二日間は同じホテルで過ごしたのだが、生憎の天気で、部屋でごろごろと本を読み、あまり美味しくないオールインクルーシブ食を口に運ぶような過ごし方しか出来なかった。両親もカンクーンを期待していただけに、残念である。
3日目は、予約していたレンタカーで、トゥルムへ。途中ショッピングモールへ立ち寄ったので、結局トゥルムへ着いたのは夕方になってしまった。現地にあるツーリストガイドのような場所へ立ち寄った所、今ならボートで沖合から遺跡が見れる。シュノーケルツアー付きで、サンゴと大量の亀が見れるという話を聞き、迷わずのる事に。

母親はシュノーケルは辞退。父親と我々はシュノーケルツアーへ。ガイドは子供である。そんなガイドの後をついて泳ぐ。亀の姿はない。気がつくと父親の姿が遠くに見えた。体力的に厳しかったようだ。呼びかけにも応じず、ボートに戻るようだ。その後３０分程シュノーケルでさまよったが、依然亀は姿を現さない。どうやらツーリストガイドが言いたかったのは、「亀が大量に出る（事もある）」。もしくは、「（沖合数キロの場所に）亀が大量に出る」という事だったのだろうと解釈する事にした。メキシコでありがちなコミュニケーションエラーだ。沖合から見るトゥルムはなかなかのものであった。その日はバジャドリッドという街へ移動した。

更に写真を見たい方はこちら

Cancun - on the last day finally nice weather

  A koloniális városokból visszatérve, Zorrot leraktuk egy pet hotelben és másnap már a napsütéses Yucatan-félsziget felé vettük utunkat. Mivel a külföldiek többségének Mexikó=Cancun, 2 napot Cancunban töltöttünk. Cancun után autót béreltünk és nyugati irányban bejártuk a félszigetet, Tulum, Valladolid és Merida érintésével. Murphy törvénye szerint, az egyetlen nap, amikor pihenni és napozni szerettünk volna a tengerparton, volt a legrosszabb - egész nap felhős volt a ég, hűvös volt, este meg még elkezdett esni is az eső. Szóval, a nap nagy részét a szállodaszobában töltöttük a türkizkék tenger partja helyett... természetesen, a következő nap, amikor indultunk, kitisztult az ég és hétágra sütött a nap. Őszintén - biztosan az idő miatt is volt - de nekem nem igazán tetszett Cancun. A tenger persze gyönyörű, de nagyok a hullámok, igazán nem lehet a tengert élvezni, hacsak nem windsurföl az ember. A szállodák is hatalmasak, nem igazán van mit csinálni a szállodán kívül. Nekem sokkal jobban tetszett a Cancuntól délre levő tengerpartok, Playa del Carmen és Riviera Maya. Nem is beszélve a közeli szigetről, Cozumelről, amit a búvárok paradicsomának tekintenek.

At the pool in the hotel

  A szálloda, ahol megszálltunk egy all-inclusive hotel volt, ami (azt gondoltuk) kényelmes lesz, de sajnos nem így volt. Ez már az első napon kiderült vacsorakor: először egy közeli olasz étterembe mentünk volna, de kiderült, hogy foglalás kell ehhez az étteremhez. Mivel aznap érkeztünk, persze nem volt foglalásunk. Tehát mentünk tovább és találtunk egy "japán éttermet" - bár úgy nézett ki a piros dekorációival, mint egy kínai étterem. Végül kiderült, hogy egyik sem, mert az ételnek, amit felszolgáltak, köze sem volt sem a japánhoz, sem a kínaihoz. Jó egy órát (!) vártunk az ételre, és mire megjött, csak mereszgettük a szemünket: a lazacos sushin füstölt lazac volt (inkább egy piritósra rakták volna!), a sushi roll ehetetlen, a főétel pedig maroknyi, hogy még egy pintynek sem lett volna elég. Aznap annak ellenére, hogy all-inclusive hotelben szálltunk meg, korgó gyomorral mentünk aludni. A következő nap szerencsére találtunk egy büfét, ahol tűrhető volt az étel, úgyhogy azután végig ott ettünk.

  A rossz idő és a rossz ételek után autót kölcsönöztünk és Tulum felé (Cancuntól kb. 2 órányira délre) vettük utunkat. Tulumot tartják az egyik legszebb tengerpartnak Mexikóban, és nem is csoda - a homok természetesen itt is hófehér és a tenger türkizkék, mint mindenhol errefelé, de ami gyönyörűvé teszi Tulumot, az a maja erőd, ami erre a gyönyörű tengerpartra néz. Tulumban az ember egy legyet üt két csapásra: körbesétálhat a régi romok között, utána pdig felfrissülhet a Karib-tengerben, ahová lépcső vezet le a sziklákról, ahol a romok állnak.

Paradise beach

 Idén egy másik úton mentünk - a parkolónál levő információs pultnál javasoltak egy túrát, ami a Paradicsom-tengerpartól indul (pár kilométerre Tulumtól), hajóval kivisznek a korallzátonyhoz, ott lehet snorkelezni, majd a tengerről meg lehet nézni a tulumi romokat. A túrában benne van a belépőjegy a romokhoz, úgyhogy a snorkelezés után a romokat is meg lehet nézni. A fickó figyelmeztetett, hogy a romoknál az egyik tengerpart le van zárva, mert a tengeri teknősök épp tojást raknak ezen a részen. Ezért a tengerben biztosan sok teknőst fogunk látni.
Ez felvillanyozott bennünket, úgyhogy befizettünk erre a túrára. Amint leérünk a tengerpartra, 1O perc múlva már jött is a csónak és elindultunk snorkelezni. A korallzátony viszont nem olyan volt, amire számítottunk - sajnos sok korall elhalt, és nemhogy teknősök de még halak is alig voltak. A kb. fél órás snorkelezés után aztán a csónak elvitt a romok elé, ami szép látványt nyújtott a lemenő napban a tengerről. Bár teljesen más kilátás volt így, fölülről talán még szebbek a romok, a türkizkék tengerrel és a hófehér tengerparttal a háttérben.
  Sajnos arra már nem volt időnk, hogy a csónakázás után bemenjünk a romokhoz, mert délután 5-kor zárt, ezért a snorkelezés után indultunk Valladolidba, a szállásunkra.

Tulum from the sea

Colonial cities - Queretaro, San Miguel de Allende, Guanajuato

 (text in ENG)

  My parents-in-law came for the holidays, so we spent the Christmas and New Year`s with traveling around Mexico. For Christmas, we went north to visit 3 colonial cities: Queretaro, San Miguel de Allende and Guanajuato.
  Queretaro is around 2.5-3 hours from Mexico City. On the way, we visited the Pena de Bernal, the 3rd tallest monolith in the world with its elevation of 350 meters. (The 1st is the Rock of Gibraltar (elevation 426m) and the 2nd is the Sugarloaf Mountain in Brazil (396m).) The rock is huge and old - it is thought that it was formed about 100 million years ago, in the Jurassic era, when it was about 3 times higher. Today it is the paradise of rock climbers.

In front of Pena Bernal, the 3rd tallest rock in the world

  As our final destination on this day was San Miguel de Allende, our "agenda" was tight, so we just took some pictures and headed to Queretaro. Queretaro is the capital city of the Queretaro state with approx. 800,000 habitants. The historical center was declared as a World Heritage in 1996. The city center is indeed nice, it was worth to take a tourist bus around it. However, the most famous part of the city must be the aqueduct - this nicely renovated and maintained aqueduct gives a spectacular view as it towers 3 meters high and stretches over a kilometer long in the middle of the avenue.


A cool object on the Plaza de Armas



Christmas feeling in San Miguel de Allende



  After this short sightseeing in Queretaro, we headed to San Miguel de Allende, our main destination. For me and my husband it was our second time in this charming city, but it was not boring at all. First of all, it was Christmas time, and the atmosphere was very nice - charming, colorful houses, the lit-up churches and streets gave a real Christmas feeling, not to mention the huge Christmas tree in front of the San Francisco Church at the main square.

San Miguel de Allende is a favorite spot for American citizens to settle down after retirement, probably because the weather is nice all year long (although the mornings were very cold in December (you need a stove and a warm jacket for outside, the temperature rises up to 20-25 degrees during the day, making the colorful houses more charming in the sparkling sunshine and the blue sky in the background) or because it is considered to be the city of arts - many artists (many sculptors, painters, designers, craftsmen) are living in the city. For this reason, the city is full with small souvenir shops, but most of these don`t sell the souvenirs you can buy at every market, but rather they sell unique and individual Mexican things, which turns even the window-shopping into an event. The other thing I like in this city are the small details you can have fun only by strolling around - there are bronze knockers on the doors in every shapes, from a mermaid to a horseshoe; or you can find small fountains almost in every street in different styles. All these little details added to the cobble streets, the colorful colonial style houses, the churches and green parks makes this city my most favorite in Mexico.

The little details I like: a spur shaped knocker

Zorro enjoying one of the many fountains in the city

  We stayed 2 days in San Miguel, and headed to another charming little city, Guanajuato. To me this city is my 2nd favorite - Guanajuato has its own charm with its subterranean streets and the amazing view from the nearby hillside. What I like Guanajuato is that as the city was built in a valley, it is small enough to walk around the city center without a rush. This was the 2nd time for us to visit Guanajuato as well, but again, we enjoyed it. This time we climbed up to the hillside where there is a big statue (and a lot of souvenir shops, of course), but the view is the one that is really worth to see.

Beautiful view to the city from the hilltop

  The churches, the university and the colorful houses in the valley give a beautiful, really Mexican view. I have to mention that there is a cable car to the hill (turns out it starts from the back of the Juarez Theater), but while looking for it, we finally climbed up to the top. However, took the cablecar to the way down - it is very very very steep! Dogs are not allowed, but for us they permitted it (if we took it in our arms), and our dog was so afraid of this cablecar! (I guess, it was the height...) I understood, why dogs are not allowed. Anyway, it only took a few minutes, so even a dog with acrophobia can survive it.) :)

The steep rail of the cable car

  The main highlight in these colonial cities are the hotels. You cannot find big chain business hotels, but the hotels are mainly family-run here. Most of these hotels are big houses renovated and changed into hotels. You can enjoy the Mexican hospitality, familiarness, colonial style decorations and design here. In all of these hotels we have stayed, I never felt like I was in a hotel, rather it felt like home. This time as we were with a dog, we didn´t have much option, but were lucky to find an exclusive, beautiful hotel where pets were as well welcomed. The hotel/house is located outside Guanajuato city, close to the Valenciana mine on the hillside, so the view was beautiful! Unfortunately, as we arrived we had problems with our booking (the online booking did not reach the hotel), but the staff was very nice and offered us (I guess) the best room in the hotel in a very good price. Actually, it was not a room, it was a full apartment with kitchen, 2 bedrooms and a big living room. It was a pity that we only stayed here one night! Zorro, our dog could enjoy the place as well as there was a small garden where he could play freely. So, the staff was very nice, the beds were comfortable, and we just couldn´t stop enjoying the many plates, vases, pictures and other objects on the walls and shelves collected from all around Mexico.


The hotel from outside



Zorro enjoying the garden

In the morning we had a very nice, big Mexican breakfast (freshly squeezed juice, fruits with joghurt and cereals and finally omelets (we were offered enchiladas, but we were already full).)

  After saying goodbye to this beautiful, charming hotel, on the way home we visited the church and the silver mine of Valenciana (actually the chuch was about 5 minutes by car from the hotel). As it was the 25th, we were the only visitors in the mine, so our guide (a former miner as turned out later) kindly spoke wery slowly and easily so I could translate mainly everything to my parents-in-law. The Valenciana mine was opened in the 1700´s and still functioning! Of course, the 400 people today are working differently as in the old days, when the daily mined 1 ton of stone were carried on a 60 meters long stairs in bags to the daylight where the women seperated the rock and usable stones by small hammers. These people were literally slaves as they didn´t get salary, they only worked for their food and clothes. Today 400 people works in this mine, but descending on a vertical elevation instead of the stairs. They also use wagons to carry the rocks and even trains between long distances. This is because in the surroundings, there are 4 other mines and all are connected in the lowest level. Silver, gold, copper and zinc can be still found in these mines which are separated chemically today. Did you know that 15% of the world´s silver production is done in Mexico? As "byproduct" different stones in every color of the rainbow comes from the rocks - even opal! Next to Australia (which produces 97% of the world´s opal supply) Mexico is the next most famous place of the opal industry. As the blue is the most famous in the Australian opal, the Mexican opal is the orange or red "fire opal". Opals and other stones and minerals (as itselves or cut into shapes, accessaries) can be found in the nearby shops at the exit of the mine. As you can really find any color you want, it is fun even only to look around in these shops.


Zorro, the miner dog - he didn´t mind the 60ms long stairs...

 For more pictures, click on the links below!
Queretaro
San Miguel de Allende
Guanajuato