Ek Balam and Valladolid

  (text in ENG, JAP)

Valladolid

  On the way back from Rio Lagartos, we found a cenote+ruins on the way: Ek Balam. As we had a little time, we decided to go and see it. As it turned out, it is a ruin found and opened to the public only recently. In Ek Balam, you kill two birds with one stone, as there is a cenote (a sinkhole) where you can swim and refresh and a Mayan ruin to walk around and enjoy. Unfortunately, it was already too late to see both as the place closed at 5pm and we arrived around 4. So, we chose the cenote as for my parents-in-law it was the first time to see this unique sinkhole. Cenotes are linked to the huge meteroit that hit the Yucatan peninsula and resulted the extintion of the dinosaurs. They say, the cenotes were formed by the smaller spalls of this meteroit as they hit the limestone ground. As time passed, by the rain and groundwater, these holes were filled with water and the cenotes formed. In the Mayan times, this was the only fresh water source, so the Mayan usually built their cities close to a cenote. (That´s why you can find one in Chichen Itza, Uxmal or here, at Ek Balam.)
  At Ek Balam, the cenote was a bit remote - about 2kms from the ruins, so as we didn´t have much time, we rented a "bici-rikisha" that took us to the cenote within minutes. There was a small incident as the wheel of this "bici-rikisha" was broken and we had to wait for my parents-in-law to get another, but they arrived in a few minutes later. This "bici-rikisha" reminded me of a carriage as it was quite tough to sit on this bumpy road and I really started to appreciate the toughness of the people in the old days who took days and weeks in a carriage to go from A to B.

The "bici-rikisha"

   Anyway, the cenote was beautiful - it was an almost perfect round, with maybe 10 meters high walls and in the bottom the water was crystal clear in whichi many black fish was swimming. We didn´t go in to swim, but it seemed cool (even cold?). The roots and tendrils hanging to the cenote from the surrounding trees was also impressive! As we wanted to catch a glimpse of the Ek Balam ruins as well before it was closed, we just walked around and hurried back (with the same "bici-rikisha"). Unfortunately, we missed it, as it was already 5pm by the time we got back. It was a pity as later we heard that it is a very nice and still not "touristicated" ruin - you can climb up the pyramids and look around from above to the surrounding jungle.

cenote at Ek Balam

  After Ek Balam, we headed back to our hotel in Valladolid. As this was the last day we spent there, we walked around a little in the city. Our hotel was in the center, just near to the main square, Zocalo. The hotel itself was an hacienda, with a big inner garden and pool, and it had a very nice restaurant as well. The rooms were wide and nice. Plain, but nice. And the staff was very kind! We had both breakfast and dinner in the restaurant, and the kitchen was fantastic! Both days we had very nice Mexican food for very reasonable price. Anyway, as the hotel was very close, after dinner, we had a little walk around the main square. There is a nice, roman style church on one side of the Zocalo and the main square and the surrounding streets are full with souvenir sellers and shops, so it is nice even to windowshop. Finally, we not only windowshop, but bought some souvenirs and Mexican style clothes. It is much cheaper than any other tourist place, like Cancun or Chichen Itza.
The only thing I regret not to see in Valladolid is the cenote - yes, we just saw one in Ek Balam, but apperently there is one within the city! And as it turned out later, not any place: the cenote is a restaruant as well. (That is to say, there is a cenote in the basement of a restaurant.) Well, this is something not every city can be proud of! You can have a nice dinner and later just go down to take a swim!

For more pictures, click on the link here! →　Valladolid

Our hotel in Valladolid

　リオ・ラガルトスでフラミンゴを見てから帰り道にあったエク・バラムという遺跡へ寄ってきました。
この遺跡が公開されたのは割と最近だったそうです。エク・バラムではセノテも遺跡も見れるので、一石二鳥です。セノーテとは、ユカタン半島数多く存在する特有の大変透明度の高い泉の事で、大きな井戸みたいに、大きな丸い穴の中に水が溜まっています。このセノーテは実は恐竜の絶滅と関係があるそうです。なぜなら、実は恐竜が絶滅した原因とされる隕石は、ここユカタン半島の北端に落下したのですが、その隕石の欠片が、ユカタン半島の柔らかい石灰質の土壌に明けた穴に、地下水や雨水が集まり、今日のセノーテが出来たからとされているからです。
マヤ時代にはジャングルの中に淡水が貴重なものだったので、マヤ人がよくセノーテの近くに建物を建てたそうです。今日見れる遺跡のほとんどが確かにセノーテの近くにあります。
　さて、エク・バラムに着いたら、まずはセノーテを見に行こうと決めました。セノーテは遺跡から2キロほど離れているので、もちろん歩いても行けますが、自転車の人力車でも行く事が出来ました。この人力車は、自転車の前輪の上に座席が置いてあるような工夫がされ、後ろから自転車を漕ぐような仕組みとなっていました。セノーテまでの道はでこぼこの林道でした。セノーテまでの人力車で10分ぐらいの道のりで十分お尻が痛くなりました。昔の人は馬車に乗って何日間もこのようなでこぼこ道を旅した事を想像すると、本当に頭が下がります。

　私達は10分ぐらいで着きましたが、途中で少しした事故がありました。義理のお父さんたちの人力車の車輪が外れてしまったので、代わりの人力車を待たないといけませんでした。人力車から降りたら、セノーテはすぐでした。ここにあるセノーテはとてもきれいでした。ほぼ完ぺきな円を描いている10メートルぐらいの高い壁の底に透明度の高い水が溜まっていました。遠目にも水の中にいた真っ黒い色をした魚が見えるほど水が透明でした。さらに、セノーテの周りにある木々の根っこがセノーテに長々にぶら下がっている風景も素晴らしかったです。一言で言うと、セノーテらしいセノーテでした。
 　すでに遅かったですが、5時に閉まってしまう遺跡も少しでも見たかったので、セノーテでは泳がず、すぐに戻って行きました。急いで帰ってきたのですが、残念ながら、エク・バラムの遺跡は既に閉まっていて、もう入れませんでした。ここの遺跡はチチェンイツァやｳｼｭﾏﾙに比べてまだあまり知られていないので、あまり制限などもなく、ピラミッドの上に登ったりすることができ、上からのジャングルの景色が素晴らしいそうです。

　残念ながら遺跡にはもう入れなかったので、バヤドリッドにあるホテルへ戻りました。バヤドリッドでは最終日だったので、夜は少しホテルの周辺をぶらっとしました。ホテルは街の中心地であるソカロ（メイン広場）のすぐ近にあり、立地がとても良かったです。ホテル自体も良くて、スタッフが親切で、部屋は素朴ですが、清潔で広くて、大きな中庭にはプールも付いていました。そして、もっとも大事なレストランは雰囲気が良くて、とても美味しかったです。この日もホテルのレストランでご飯を食べ、少し周辺を歩いてみました。ソカロの周辺は、可愛らしい1階建ての色とりどりの建物に囲まれ、銀やお土産を売っている店がたくさんありました。ソカロにもお土産や刺繍の伝統衣装を売っている露店が並んでいて、見るだけでも楽しかったです。メイン広場なので、もちろん教会もここにあります。バヤドリッドの教会は素朴なローマン式でしたが、夜のライトアップでとても立派に見えました。
唯一、惜しかったのは、街の中のセノーテに行けなかった事でした。このセノーテはレストランの中にあるそうです！（というより、セノーテにレストランがあります。）美味しい料理を食べてから軽くセノーテで泳ぐのは気持ちよさそうですね！当日はもう閉まっていたので、また今度の機会に見に行かなきゃ！と思いました。

もっと写真を見たい方はこちらへクリックください。→　Valladolid

Rio Lagartos and the flamingos

(text in HUN, ENG)

The tourist center in Rio Lagartos

  Tulumból kb. 1OO kilométernyire volt Valladolid, ahol a következő szállasunk volt. Már jócskán besötétedett, amikor megérkeztünk, ezért a vacsora után már csak aludni volt kedvünk. Már csak azért is, mert a követekző nap korán indultunk a flamingókat megnézni. A szállodában azt ajánlották, reggel menjünk, kb. 1O felé a legjobb. Mivel Rio Lagartos kb. 2 órányira van északra Valladolidtól, reggel korán keltünk, hogy 1O-re a tengerpartra érkezzünk.
  Rio Lagartos tulajdonképpen egy nagy lagúna, ami természetesen védett terület, ahol a flamingókon kívül rengeteg más madárral és krokodilokkal találkozhat az ember. A szállodásnak igaza, volt, reggel ahogy megérkeztünk a kis tengerparti városkába, még sehol sem volt nyoma a turistáknak, mi voltunk az elsők szinte. A "turistairodában" nagyon korrektek voltak az árak, egy csónakal a kb. 2 órás túra 9OO peso volt, ami 4 emberre számítva korrekt ár. Mivel senki más nem volt rajtunk kívül, rögtön indultunk is. A flamingók a lagúna belsejében fészkeltek, de az odáig tartó 3O-4O perc is érdekes volt: az első madarak, amik már a mólónál csoportosultak, a pelikánok voltak. Mexikóban őshonos a barna pelikán, de itt voltak sokkal nagyobb, orrszarvú pelikánok is, amik Kanadából repültek le idáig a telet eltölteni. A lagúnába érve, mindkét oldalról mangróvefák vettek körül, néha lekeskenyítve az utat, mintha folyón haladnánk, néha kiszélesedve, megmutatva, hogy a lagúna mégiscsak a tengerhez tartozik. A lagúna "bejáratánál" kormoránok fogadtak, ketten épp a védett örvezetet jelző tábla legjobb helyéért versengett.

cormorants

fishing eagle eating a fish

 Egyre beljebb haldava találkoztunk két halászsassal. A túravezetőnk nagyon szorgalmas volt, hozott magával halat, hogy a madarakat megmozgassa - az egyik sas már evett, de a másik megpróbálta elkapni a vízbe dobott halat, de sajnos leejtette, mire a közelben sütkérező, szemfüles kormorán egy pillanat alatt elcsaklizta előle. Éredekes volt látni, hogy a halálszsas a hosszú, karmos lábaival fogja meg a halat, míg a fregattmadár (amikkel a későbbiekben találkoztunk) a csőrével szedi ki a halat a vízből. A fregattamadarak előtt viszont megláttuk az első krokodilunkat - egy kisebb, kb. kétméteres példány volt, és nagyon lusta, még a bedobott, már döglött hal sem kellett neki. A krokodilok egyébként nagyon félősek, érdekes volt látni így, a természetben, mert a dokumentumfilmekben mindig a vad részüket mutatják be. Itt viszont mind a három, amivel találkoztunk utunk során, csendben napozott, majd amikor a hajó már túl közel ment hozzájuk, szépen csendben elúsztak. A harmadik, amit visszafelé pillantott meg a hajósunk (nem tudom, hogyan, mert én még percekig nem láttam, hiába mutogattak (annyira jó ezeknek az állatoknak a kamoflázsa)), egy nagy, 3 méteres példány volt, és kaptunk tőle egy kis plusz szolgáltatást, mert lustán a hal felé úszott (bár a végén nem ette meg), alig egy méternyire megközelítve a hajót, így jól láthattuk a víz alatta a lábait és az egész testét. Nagyon kecsesen mozgott a vízben ez a tonnás állat!

frigate bird catching a fish

  A flamingók előtt találkoztunk még fregattmadarakkal is a lagúna egyik kiszélesedésénél. A lagúna sok helyen nagyon sekély, ezért, hogy a csónakok ne fenekeljenek meg, cölöpök jelzik a hajózható útvonalat. Ezeken a cölöpökön, mint verebek a dróton, ültek a fregattmadarak. Hatalmas, két méteres szárnyukat kiterjesztve buktak le a bedobott halak után, és amint mondtam, ők a sasokkal ellentétben, a csőrükkel próbálták elkapni a halakat. Nem lehet egyszerű feladat, mert többször is kiejtették, amit most a pelikánok szedtek fel - a ő 13 literes csőrükkel könnyebb felszedni, az biztos.
  A flamingókig már nem volt sok hátra, de a következő útszakasz lenyűgöző volt: a lagúna annyira kiszélesedett, hogy a partjait és a mangróve fákat nem lehetett látni. A víz sekély volt, de a csónak egyáltalán nem vert hullámokat, a verő napsütésben pedig nem lehetett megkülönböztetni, hogy hol ér véget a víz és hol kezdődik az ég - mintha egy szürreális álomban utaztunk volna!

surreal scenery on the lagoon

   Ezután az álombeli hely után végül eljutottunk a flamingókig! A flamingók is mintha nem is igaziak lennének, annyira gyönyörűek voltak a rikító rózsaszín tollukkal és kecses, hosszú lábaikkal!
Nekem kicsit csalódás volt, mert több ezer madarat képzeltem el, bár így is több száz biztosan volt a sekély lagúnában. A csónakból kiszállva, közelebb mentünk hozzájuk egy töltésen - a flamingók csoportokban (családokban talán?) voltak, 5-1O madár egy csoportban. Sajnos még nagy lencsével sem sikerült igazán közeli képeket csinálni, mert ezek a madarak még a krokodiloknál is szégynlősebbek voltak, és ahogy az ember megközelítette őket 2O-3O méterre, elszálltak. Gyönyörű volt azonban távolról is nézni őket, ahogy ezek a rózsaszín madarak tükröződnek a csendes vízben, az égszínkék éggel a háttérben.

the highlight of the day: the flamingos

floating on the Rose-pond

   Miután kigyönyörködtük magunkat a flamingókban, a túravezetőnk elvitt egy kisebb lagúnához, amit rózsaszín tónak neveztek, mert a vize barnás-pirosas volt. (A flamingók is, azt mondják, hogy az elfogyasztott agyatól és rákoktól nyerik a rózsaszín színüket, és itt az agyagnak tényleg volt egy kis vöröses beütése.) A tónak azonban nemcsak a színe volt érdekes, hanem a sótartalma is - annyira magas volt a sókoncentráció, hogy az ember úszott a vizen, mint a Holt-tengerben! Annyira új élmény volt, hogy nem győztünk nevetni a testünk tehetetlenségén a vizen! Még anyósék is élvezték, pedig először nagyon nem akarózott nekik bemenni a vízbe.
Mint kiderült, nem teljesen természetes ez a tó, a közeli sókitermelő gyár "vág le" ugyanis a lagúnából ilyen kis tavakat, hogy a sót kipárologtassa. Amíg viszont el nem párolog a víz, jó fürdőzőhely a turistáknak. A fürdőzés után kaptunk a túravezetőnktől iszapot, amit errefelé szépségmaszknak használnak: az iszap hófehér volt és finomabb, mint a homok! Nem tudom, mennyire használhat, de biztos, ami biztos bekentük magunkat. Így, az iszaptól fehéren szálltunk vissza a csónakba, amivel most már egyenesen mentünk vissza a kikötőhöz. (Azt az egy, nagy krokodilt leszámítva, amit útközben pillantott meg a vezetőnk.) A kikötőben lezuhanyoztunk, átöltöztünk majd egy közeli helyi étteremben megebédeltünk - természetesen, friss halat és más herkentyűket. Mi mást ehetne az ember a tengertől pár lépésnyire? A finom ebéd után még kicsit körbekocsikáztunk a környéken (felfedeztünk egy szép kis tengerpartot), majd indultunk vissza Valladolidba.

Még több képért kattints ide!　→　Rio Lagartos

the port in Rio Lagartos

  Valladolid, where are hotel was, is about 100kms from Tulum. It was already dark when we got there, so after taking a dinner in our cosy hotel, all we wanted was to sleep. Also, we had to get up early in the next morning as we were told that seeing the flamingos is the best in the morning.
So we got up early next day and headed to Rio Lagartos, which is about 2 hours to the north from Valladolid.

heading to the lagoon

  We arrived around 10 o`clock and indeed it was good to go early, as there were almost no tourists at that time. Rio Lagartos is a little port town, with a huge lagoon where the flamingos are. This lagoon is a protected area, so not only the flamingos but other birds (frigate birds, pelicans, cormorants etc) and even crocodiles find pieceful home here. As there were hardly nobody at this time there, we immediately found a boat that took us to the flamingos. The prices were reasonable (900 pesos for a boat with a 2 hour guide). So, we changed clothes and headed off the lagoon immediately. The flamingos were on the very further side of the lagoon, which took us about 30-40 minutes to arrive. However, on the way we encountered with many interesting animals and landscapes. The first birds we saw in the port were the pelicans - the brown pelicans are inhabited in this part of Mexico, but we saw other, bigger pelicans as well: these were Great White Pelicans from Canada, spendig the winter here, in the Mexican-bay.

Great White pelicans from Canada

 In the entrance of the lagoon, on a sign saying "Welcome to Rio Lagartos protected area etc" 3 cormorans welcomed us - two of them fighting for the best spot on the sign. A little bit further we saw two fishing eagles. Our guide was very kind, took fish with him to make these birds move - although one of them was already eating a fish, the other one flew down to catch the one our guide threw into the water. However, it slipped from his claws and a sly cormorant caught it immediately.
It was interesting to see, that these eagles catch the fish with their long legs (and big claws), while the frigate birds (that we saw later) take the birds by their beak.

cormorants sunbathing

   Further we encountered with our first crocodile - it was a smaller one, about 2 meters long. As these reptiles are cold-blooded, it was sunbathing on a tree, halfway out of the water. Our guide threw him (or her?) fish, but this crocodile was shy and clearly not hungry, as it didn`t take notice of the fish, just swam away as our boat went too close to him.

crocodile sunbathing

frigate bird on the pole looking for some fish

  The lagoon was sided with mangrooves, sometimes so close that the lagoons felt like a river, but sometimes widened up so much, we couldn`t see the shores. We found the frigate birds in part like the latter one: it was a wider part of the lagoon and as there are many shallow parts, the path for the boats were signed with poles in the middle. And these huge, black birds were sitting in these poles, one on each pole! Our guide of course, threw some fish to these birds, too, and they seemed more interested than the crocodiles, as they flew up to catch the fish. As I said, they catch it with their beaks, which seems quite difficult, as some fish slipped out of their beaks. These fish were then catched by the arriving pelicans, to whom it was easier to catch the fish with their huge beaks of a 13 liter volume.

  From this part, the lagoon widened up and as the water was shallow and completely still (even the boat didn`t stir it up), we found ourselves in a very surrealistic view: the horizon was almost indistinguishable and you couldn`t say where the water ends and where the sky starts. It was a beautiful view, just like in a dream!

surreal view on the lagoon

  This dream seemed to continue when we finally met these beautiful creatures, the flamingos! Although they were less then I expected, maybe a few hundred, still the view of these bright pink birds, with their long and graceful legs and necks, as their shape mirrored in the still water and the blue sky emphasized their pink color...it was surreal!

the flamingos

  After taking enough photos and adoring these beautiful birds enough, our guide took us to a pond, called the "Pink-pond". It was indeed brownish-reddish, but the water was more interesting than its color. It turned out, this pond is like the Dead-sea, its salt concentration was so high that a person could easily float on the water! It was such an experience, even my parents-in-law enjoyed it, although in the first time they didn`t even want to enter. It turned out however, that this pond is not totally natural, as the nearby salt factory is "cutting off" small parts of the lagoon to make such pond in order to produce salt. However, until the salt is done, it is a fun place to swim (or rather float) for the tourists and the local people as well.

floating on the pond

 After floating in the pond, we headed straight back to the port. On the way, however, our guide spotted a crocodile, and we stopped to see it. It was huge! 3-4 meters, and it gave us a service of swimming close to us, so we could see well his whole body below the water. It was amazing how gracefully this ton-weighted animal swims in the water!
  Back at the port we took a lunch at the nearby local restaurant - of course, seafood! It was very delicious and very very cheap! After lunch we drove around the city a little bit (found a nice beach as well), and soon headed back to our hotel in Valladolid.

a secret beach in Rio Lagartos

For more pictures, click on this link!  →　Rio Lagartos