San Miguel de Allende

(text in HUN and ENG) 

Church San Miguel

  Ezen a hétvégén három napot San Miguel de Allendében töltöttünk. Ez a koloniális város kb. 3OO km-re fekszik a fővárostól, így autóval is könnyen megközelíthető. Ennek ellenére mi busszal mentünk, gondolván, hogy a városban amúgy sem lesz szükség autóra. Ez igaz is: a történelmi városnegyedet nemcsak, hogy könnyűszerrel be lehet járni gyalogosan (bár jóval nagyobb, mint Guanajuato), de érdemesebb is sétálni a sok érdekes bolt és kávézó miatt. Legközelebb viszont biztos, hogy autóval fogunk menni, mert a környék tele van érdekes helyekkel - egy idén megnyitott régészeti lelőhellyel (Canada de la Virgen), a Coyote Kanyonnal, és a többi híres koloniális város (Quéretaro és Guanajuato) is alig 1OO km-re vannak.

  Megérkezve a buszállomásra, a taxi 5Opesoért elvitt minket a szállodához, az Antigua Capillához. A szálloda, ahol szobát foglaltunk, egy domboldalon volt, ezért gyönyörű kilátás nyílt a városra, de csak 1O percnyire volt gyalog a centrumtól. Már az hangulatos volt, hogy a szállodához vezető utca annyira szűk, hogy autó nem tud bemenni rajta, ezért garantált a csend és nyugalom. A szállodáról kell pár szót szólnom, mert ez volt az ottartózkodásunk egyik fénypontja - az épületet egy család üzemelteti, úgy fogadtak, mint egy családtagot, és a kevés szobaszám miatt úgy is éreztük magunkat, mintha otthon lennénk. Bár kevés szoba van, mindegyik más-más berendezésű, és nagyon ügyesen ötvözi a modernet és a hagyományosat - az elektronikus berendezések (LCD TV, apple TV rengeteg filmmel, iPod töltő és CD lejátszó, gázkandalló stb) mind modernek és újak, a bútorok és kiegészítők azonban a hagyományos Mexikót idézik. Mi egy "csontváz" szobában voltunk (a mexikóiak valami miatt nosztalgikusan vonzódnak a csontvázakhoz és koponyákhoz), ahol az ágy fejtámlája és a tükrök gyönyörűen megművelt alumínium vázzal voltak díszítve, a fürdőszobában természetesen festett csempe volt, és a zuhanyzót kerámia csontvázak díszítették (az ember egy idő után megszokja, sőt még tetszetős is lesz.). Maga az épület is tipikusan mexikói, egy hatalmas belső kerttel (amiben nemcsak egy szép szökőkút, de egy 17.sz-i kápolna is helyet foglalt) és tágas terasszal, ahonnét gyönyörű kilátás nyílik a városra. A teraszon és a belső kertben madáretetők (vagy inkább itatók?) is vannak kolibriknek - láttunk is párat reggelente elcikázni a kertben. A szobaárban benne volt a reggeli is, ami szintén isteni volt - házi készítésű lekvárral, mexikói típusú tojással, rengeteg gyümölccsel (papaya, ananász, sárgadinnye, banán) és természetesen frissen facsart narancslével!

The inner garden in our hotel

 Egy ilyen bőséges reggeli után igazán jól esett egy séta a városban. San Miguel de Allendéről sok mindent írnak az útikönyvek, nekem viszont két benyomásom volt róla - az egyik: San Miguel de Allende az apró részletek városa (a város ugyanis tele van tündéri kis kutakkal, a házak sarkába (mint Barcelonában láttuk) szentek apró szobrai vannak vésve, az ajtók kopogtatói mindenféle alakot öltenek, de még a teraszokról kilógó vízköpők is sokszor állatokat formáznak). A másik pedig, hogy San Miguel de Allende a külföldiek városa - bár kevés turistával találkoztunk, rengeteg amerikai, kanadai volt a városban, akikről kiderült, hogy itt élnek. (Sokan nyugdíjas éveikre telepednek le, de a város történelmét olvasva, a külföldiek régebben is szerepet játszottak itt.)

Many fountains in the town

Little details on the houses

  És most hadd jöjjön egy kis száraz várostörténet: a várost a 16.században alapította egy Juan de San Miguel nevű ferences rendi szerzetes. A San Miguel de Allende nevet Ignacio Allende után kapta a város a 19. században. Ignacio Allende ugyanis a város szülöttje, és az 181O-21 között folyt spanyol hódítás elleni függetlenségi forradlom egyik alakja volt. A város elnéptelenedett a 2O század elejére, és a teljes pusztulás elkerülését külföldi művészeknek köszönheti: ebben az időben fedezték fel ugyanis ezt a barokk, neoklasszikus várost, és művésziskolák létesítésével ismét fellendült a város. Mára a művészetek és kézművesség városaként emlegetik, ezért a keskeny, kacskaringós, macskaköves utcák, a barokk templomok és a színes házak között csavarogva jó szórakozást nyújt betérni egy-egy üzletbe, mert garantáltan egyedi ajándéktárgyakat, ékszereket stb. lehet találni. Az már említésre sem méltó, hogy a város a Világörökség része...
  Mivel sok külföldi (főleg az amerikai-kontinensről) tölti itt idősebb napjait, nagy felüdülés volt, hogy nem kellett makogni spanyolul (ahogy ezt kell tenni a fővárosban), hanem majdnem mindenhol értettek angolul is.
 

  

The sightseeing trolley

  Először úgy terveztük, hogy elmegyünk lovagolni a közeli Coyote Kanyonba, de végül olyan érdekes volt a város, hogy az egész hétvégét barangolással töltöttük - bámészkodtunk a boltokban, csatangoltunk az utcákon és ha elfáradtunk, beültünk egy kávézóba. Az egyik helyen a forró csoki mellé frissen sült churros járt, ez volt az egyik kedvenc helyünk. Felültünk egy városnéző buszra is (ez szinte minden kisvárosban megtalálható), ami egy kb. másfél órás út alatt körbevitt a város nevezetességein, így eljutottunk olyan helyekre is, amik azért gyalog elég messze lettek volna. 


  Az egész hétvége nagyon jól sikerült, annak ellenére, hogy vasárnapra beköszöntött a tél - egyetlen éjszaka alatt kb. 1O fokot hűlt a levegő, ezért örültünk, hogy az utolsó nap már csak a délelőttöt kellett eltöltenünk vékonyka kabátban. (Pénteken és szombaton egyébként bár éjjel már 1O fok alá süllyedt a hőmérséklet, napközben még jóval 2O fok fölötti, gyönyörű napsütéses, pólós időjárás volt.)

 Nekem eddig a legjobban a közeli Guanajuato tetszett a girbe-görbe utcáival, a gravitációt meghazudtoló házakkal és a földalatti alagúthálózatával, de San Miguel de Allendét is ugyanolyan elbűvölőnek tartottam. Bár Guanajuato központja jóval kisebb és így talán hangulatosabb is, San Miguel de Allendét sem lehet megunni a rengeteg bolt és a házakon levő apró díszek miatt. (Én egész hétvégén kopogtatókat "vadásztam" - lett is egy kis kollekcióval a fényképek között (csak kattints a főcímre és meglátod!)

Church San Miguel at night

 This week we took a long weekend and went to San Miguel de Allende, a colonial town north to Mexico City. Although the distance from the capital is only about 300 kms, we took a bus instead of our car. We thought that (as in Guanajuato) the historical district is better to go around on foot than by car - which is true, especially because of the interesting craft shops you can find all around the city. However, next time we will definitely take a car, as there are many interesting places around the city as well - such as an archeological site just opened to the public this year (the Canada de la Virgen) or the Coyote Canyon. 

The inner garden in the hotel

  As we arrived to the bus terminal, we took a taxi to take us to our hotel. Here, I have to mention our hotel (the Antigua Capilla), because this hotel was one of the highlights of our stay in San Miguel. The hotel is located on a hillside from where the view to the city is spectacular. The hotel is in a small street - so small that a car can`t fit inside - which assures the calm and quite surrounding. The hotel is run by a family and because there are not many rooms, they really welcomed and treated us as a family member. The house itself is a typical Mexican style one with a beautiful inner garden (with a fountain and a 17th century chapel in it) and a huge roof terrace with astonishing view to the city. There are bird feeders hung around the inner garden for humming birds - we could see some in the mornings flying around like helicopters. Although there are few rooms in the hotel, each room is differently decorated and perfectly compounds modern and traditional - the electronics (the flat screen TV, apple TV with lots of movies, the iPod dock) are modern and new, but the furniture and decorations reserves the traditional Mexican style. We stayed in a room decorated with skeletons (the Mexican are somehow nostalgic about skeletons and skulls - it can be used to and even be liked after a while), where the ceiling was decorated with bricks, the bathroom tile was beautifully painted and the bed and mirrors were decorated with carved aluminum frames. The price included the breakfast as well, which was again amazing - seasonal fruits (papaya, bananas, melon, pineapple) with homemade granola, homemade jam and Mexican style eggs.


  After such a rich breakfast a stroll in the historical center feels great.The guide books write many interesting things about San Miguel de Allende, but I had two basic impressions about this town: one is that San Miguel de Allende is the town of details - the town is full of charming little fountains, small statues of saints in the corner of the houses, the knocker on the doors has every possible shapes and even the rain-water spouts from the roof terraces are animal shaped. And the other is that San Miguel de Allende is the town of foreigners - although there were only a few tourists, we met a lot of Americans, Canadians living in the city. (Many of them have moved here after retirement, but reading the history of the town, it turns out that foreigners had a big role in the development of the city in the past.)

Little details...

...everywhere

  So, let me tell you a little about the history of San Miguel de Allende. The city was founded in the 16th century by Juan de San Miguel, a fransiscan priest. The city got its present name in the 19th century after Ignacio Allende. He was born in this city and took a major role in the war of independence (1810-21). By the beginning of the 20th century the town was close to become a ghost town due to the fast desolation, but it was solved by foreign artists, who rediscovered this baroque/neoclassic town. Today San Miguel de Allende is often called the town of arts, therefore it is not only the churches, the crooked, cobbled streets and colorful houses, that are worth to see, but the unique and countless handicraft shops. And not to mention that the town is the part of the World Heritage...
  Because there are many foreigners in the town, it was refreshing not to struggle with Spanish (as you have to do in Mexico City), but almost everybody spoke English in the streets or the restaurants.

  We first planned to go maybe horseriding to Coyote Canyon as well, but finally we loved the town so much, that we were just strolling around the city all weekend - did window shopping, strolled around the streets and sit in cafes when we got tired. In one place the hot chocolate was served with fresh churros - this was our favourite place! We took a sightseeing trolley as well - it was a 1.5 hour tour for 60 pesos, and by that we could even see places a little too far to go on foot to. I would recommend these trolley tours (you can find in almost all little towns), because by sitting on the trolley, you can get to see the town from another prospective. (Not to mention that it saves a lot of walking!)


 Until now I loved the most Guanajuato with its curvy, narrow streets and underground roads, but after seeing San Miguel de Allende, I think they are both equally charming. Although Guanajuato`s center is much smaller and thus might seem to have better atmosphere, San Miguel de Allende`s colorful and cutely detailed houses and shops are charming as well. (I personally was "hunting" for door knockers all weekend - got a handful of collection at the end! You can see them in my photo album by clicking the main title above. Enjoy!)