Around Lake Patzcuaro

  (text in ENG, JPN)

View from our hotel room - Lake Patzcuaro and Janitzio Island

  Last weekend after Uruapan and volcano Paricutin, we headed for Patzcuaro. Before checking in the hotel we drove around Lake Patzcuaro (there is a lake and a city named Patzcuaro). The lake is approx. 50kms long and 30kms wide, and there is a road taking a circle around it. Unfortunately, not always on the side of the lake, but there are some places from where the view to the lake is nice. I guess, one could go around in an hour by car, but there are so many small towns and villages and people selling beautiful handicrafts on the road, it is difficult not to stop by. So, we took our time with some stopovers.
  First, we visited the ruins of Tzintzuntzan, about 15 minutes from Patzcuaro town. The ruins are believed to be the ancestors of the tarasca indians (the native people living in this area). The interesting thing in these ruins was that it is not pyramid shaped but round - these are callled the Yacatas, and are believed to have used as temples and graves. Also, they used flat, basaltic (? my guess) stones just piling up to built these Yacatas. This kind of stone can be found around this area, I saw pavements decorated in the same way in Patzcuaro town as well.

The round ruins of Tzintzuntzan

Christmas ornaments on the market

  Our next step was just along the road (I don`t remember the town`s name) but there was a huge market (it was Sunday), so we had to stop to look around. Because of the lake and the big wetland area in the surroundings, this area is famous of its reed handicrafts. You can buy almost everything made of reed: baskets, furniture, toys, even Christmas ornaments (even in March!). Also this area is famous of its black painted pottery and as a copper mine is nearby, its copper ware as well. Also, we found many shops with rustic furniture made of pine. In this market, we found everything: furniture, pottery, copper and reed objects.  

Market in Quiroga

  On the way to our next stop, Quiroga, we found a nice local restaurant where we had the specialty of this area: trout. My husband had it as soup, me fried. It was cheap, fresh and very very delicious!

  Our next stop, Quiroga, felt like the whole city was a huge market. The guidebook says you can find every handicraft made in the state here, but we didn`t expect such a huge market. I`m sure it is also because it was Sunday, but we could hardly move with our car among the shops and people. Indeed there was everything there! Not to mention, that Quiroga was cheap. (We were looking for rocking chair: in Quiroga it was 370 pesos, the very same one in Patzcuaro was 780! Not if 780 pesos would not be cheap for a chair, but compared to 370...)

Our hotel

  I`m sure there were many more interesting towns on the way, but as it was getting late, we just headed back to Patzcuaro to our hotel. I have to mention our hotel (Porton del Cielo), because it was like a dream! The hotel`s name means Gate of the Sky/Heaven, and indeed it was! It was about 5 minutes from the city center on the hillside, so the view to the lake was breathtaking! Also, the hotel itself was like a gem, with rustic style furniture, carved doors, pillars and cute handicrafts from around the state. It was very Mexican yet cozy.
 

On the boat to Island Janitzio

We were sad to leave our hotel next day, but we wanted to go around Patzcuaro city (we just checked in the hotel last day) and Island Janitzio, the most famous of the 3-4 islands on Lake Patzcuaro, before going back to Mexico City. The ferry was really a boat, taking about 30 minutes to take us to the island. Looking close, the lake is very muddy, but with many many waterbirds on it. Island Janitzio is so small, there are no cars, and I guess one could walk around in 20 minutes. Its biggest sightseeing spot is the huge monument of Morelos. So, we started to climb the stairs up to the Monument. On the way, the souvenir shops continue eternally. On the top, there is a small park around the monument. The view is nice enough from there as well, but also you can climb up in the monument. You climb up to the monument`s reached hand, so the end is really narrow. On the top, as the wind is very strong, there`s only a narrow window to look around. For me, the wind was too strong to enjoy it, but the view seems awesome later from the pictures.

View from Monument Morelos

  After Isla Janitzio, we walked around in Patzcuaro town. The main square, Plaza Vasco de Quiroga is very nice with many trees, benches, fountain and folk dancers. The houses around the square are all restaurants, hotels or souvenir shops. We had lunch in La Surtidora, a restaurant recommended by the hotel manager. The arrachera burger was amazing! Also, the hotel manager recommended "nieve de pasta", a milk based ice cream. So, after lunch, while eating ice cream, we took a stroll. Only walking around in the town without any goals is nice, the white houses with orange roofs give a good atmosphere. Also, the signboards on the houses are unified, with the same color and type of letter everywhere, which furthermore gives a charm to the town. There are many smaller squares around the main, Vasco de Quiroga square and between them are churches and markets. As Patzcuaro is on lakeside, there are many dried fish sold on the markets. The area`s delicacy is fried small fish. They sell them in plastic cups with lemon, as a fast snack.

Patzcuaro town

  （Ｆor more pics, click on the main title above!)

View from our hotel to Lake Patzcuaro

 　先週末にウルアパンとパリクチン火山を見てから、パツクアロへ向いました。ホテルにチェックインする前、まず湖を一周することにしました。パツクアロ湖は長さ約50キロ、幅約30キロの湖です。残念ながら、道路がずっと湖沿いではありませんが、きれいな景色の所もあり、湖を一周するのは楽しい旅です。止まらず行けば1時間ぐらいで一周できると思いますが、途中で道端で民芸品を売っている露店や素敵な村や町がたくさん並んでいて、あっちこっち止まらずいられなかったです。


まず、パツクアロ町から約15分の所にあるツィンツンツァンの町に止まりました。ツィンツンツァンでは原住民のタラスカ人の遺跡が見られます。（周辺にはまだ独特な民族衣装と言語を持っているタラスカ人が多く住んでいます。）この遺跡の面白いところは、普段見れるピラミッド型の遺跡ではなくて、丸い遺跡だったと言う事です。これらはヤカタスと言って、タラスカ人は宗教の目的で作ったそうです。

The ruins of Tzintzuntzan

Sunday market

タラスカを出たところで、どの町だったか覚えていませんが、大きな市場を見つけました。日曜日だったこともあると思います、立派な市場でした。パツクアロ湖の周辺に沼地が広がって、アシがたくさん生えているので、この周辺ではアシ製品（おもちゃから家具まであらゆる物）がとても有名だそうです。この市場でも3月にも関わらず、アシで作られたクリスマスオーナメントや置物がたくさん売られていました。他にも、田舎風の家具や焼き物もたくさんありました。焼き物は黒いや緑色のが多く、この周辺の独特な色合いだったでしょう。

次の目的はキロガという町でしたが、途中で昼ごはんを食べにローカルのレストランに寄りました。この周辺の名物、マスを食べました。淡水魚なのに、臭みがなく、おいしい白身魚でした。レストランは本当にローカルの家族経営のレストランで、とても面白かったです。娘からおばあさんまで女の人はみんな働いていて、ストーブも電気やガスではなく、焚火のストーブでした。

Making tortilla in a local restaurant

 　ガイドブックによると、キロガでミチョアカン州のあらゆる民芸品が買えるそうです。正に、その通りでした。町全体が大きな市場のようで、お店を歩きまわっている歩行者で町全体が溢れていました。ほとんどのお店で同じような物を売っていましたが、革製品から家具や子供のおもちゃまで何でもありました。しかも、とても安かったです！ずっとロッキングチェアが欲しいので、それを探したら、キロガで380ペソで見つけました。しかし、全く同じ物はパツクアロで780ペソで売っていました。
途中で遅くなったので、キロガから、直接パツクアロのホテルへ戻りました。

A man going home from work - around Lake Patzcuaro

  ホテルは今まで泊ったホテルの中でも一番じゃないかぐらい完璧でした。ホテルの名前(Porton del Cielo)は天国への門という意味ですが、正にその通りでした。ホテルの位置は、センターから約5分間の所で、丘の上にあったので、まずパツクアロ湖への景色は素晴らしかったです。それに、ホテルのメキシカン田舎風の家具や全州から集められた民芸品で部屋がとても居心地良く、可愛らしかったです。

Isla Janitzio

翌日は早くホテルを出て、メキシコシティに帰る前に周辺を見に行きました。まずはパツクアロ湖にあるハニツィオという島へ向いました。島へボートで約30分掛りました。ハニツィオ島は、どうしてこんな所に人が住んでいるかと不思議に思うほど小さい島です。 なお、小山みたいな形をしていますから、上から湖への景色がいいので、観光客に人気だそうです。天辺への道沿いの景色はお土産屋の軒並みでした。天辺に着いたら、きれいに整備された公園の真ん中に巨大な彫刻が待っていました。公園からでも周りの湖の景色が綺麗でしたが、彫刻の中から階段でさらに上へ上れます。彫刻の天辺には風が強く寒くて、場所も狭く、あまり居心地良くありませんでしたが、撮った写真を後で見たら、景色が奇麗で、当所そう思わなくても、結局上る価値があったと思います。

　ハニツィオ島からパツクアロへ戻って、町の中をぶらぶらしました。まずはメイン広場のプラザ バスコ・デ・キロガへ行きました。広場にはキロガ氏の彫刻と噴水が飾られて、周りにベンチや並木があって、雰囲気のいい広場でした。周りの建物にレストランやホテル、お土産さんが多くあったので、ホテルの人に勧められたラ・スルティドラというレストランで昼ごはんを食べました。さすが現地人のお勧めで外れはなく、アラチェラ（牛のバラ肉）のハンバーガーが抜群に美味しかったです。更に勧められたのは「ニエヴェ・デ・パスタ」でした。ニエヴェはメキシコでヘラドの普通のアイスクリームに対して、シャーベットのようなアイスのことです。そして、パツクアロで「パスタ」という味もあるらしいです。名前と違い、イタリアのパスタの味ではなくて、練乳みたいの味していました。昼ご飯を食べてから、このニエヴェ・デ・パスタを食べながら、周辺をうろうろしました。町の雰囲気は素敵で、目的がなくてもぶらぶらするのは楽しかったです。家は全部白く塗られ、屋根はオレンジで、しかも、お店の看板まで同じ色や文字で統一されているので、とても素敵です。メイン広場以外にも2－3ヶ所に広場を見つけて、間に教会や市場が並んでいました。湖沿いの町ですから、市場ではたくさんの干し魚が売っていて、メキシコでの珍しい風景でした。

Dried fish on a market in Patzcuaro

 （更に写真をご覧になりたい方は、メインタイトルにクリックしてください）

Volcano Paricutin

  (text in ENG, HUN)

Volcano Paricutín

  Last week we took a long weekend and headed to state Michoacan: we went to see a volcano near Angahuan and spent a day in Patzcuaro before coming back to Mexico City.
  On Saturday we headed all the way to Angahuan, an over 400kms, a good 5 hours drive - good that we both have driving license now. Volcano Paricutin can be reached from this city, only on foot or on horseback. Unfortunately, we arrived in the afternoon after the drive from Mexico City, so we didn`t have time to see everything; it would be a 6 hour tour even on horseback from Angahuan to see the San Juan Parangaricutiro village and climb up to the volcano. So, we parked our car and rented horses and headed into the woods to see only the San Juan Parangaricutiro village. We arrived in about 40 minutes (our guide (the owner of the horses) came on foot, so it wouldn`t take much more on foot as well) to the village - there were of course souvenir shops, places to eat Mexican fast food and a stable for horses (just like in a western movie).

Horses "parking" at San Juan Parangaricutiro

Going to see the buried village

  The village is deserted since 1943 when the Paricutin volcano formed/erupted, covering the village with ash and lava and destroying it totally. (Smooth, black volcanic ash by the way can be seen all around in the woods as well.) In the village today only the remains of the temple can be seen, as the wooden built houses were all burned. The volcanic stone covers the area in a 25 square km range, including the village, too. The view of the sharp black stones are really extraterrestrial. Just to demonstrate the mass of these stones, we could easily step on the windows (!) of the church from the volcanic stones, which were originally 15 meters above the soil.

  But this petrified lava didn`t evolve in an eye blink - the eruption continued for 9 years! The government took quick measurements after the eruption and evacuated the surrounding area (over 4000 people), so luckily there were no casualties.
  Paricutin is the world`s youngest volcano as it was formed in 1943 when erupting. The volcano was born as an earthquake in a cornfield and grew as erupted lava and stones. It reached 336 meters in one year and by the end of the eruption (in 1952) it reached today's height, 442 meters. This volcano can be reached with another 1,5 hours ride from the village. (This is what we didn`t have time for as it was getting dark.) From the base of the volcano it is another 30 minutes climb to the top, but it is said to worth it. First of all, because of the moon-like view around, second of all, because the volcano is still active: the surface is still warm, steam comes out of the soil but you can still go to the top to see inside the crater! How many active volcano can you climb up? (As for Popocatepetl, the 2nd highest mountain in Mexico, unfortunately one cannot climb near the crater since the volcanic activity restarted in 1994 - by the way, in good weather we can see it smoking from our window. Beautiful scenery!)
  So, we couldn`t go to see the volcano from close, but maybe next time! We went back to Angahuan after walking around in the village. Our guidebook said about Angahuan that "this city has kept its originality despite of the tourism". Well, indeed it has: Angahuan is like taking a timeslip of 150 years. People still use horses as means of transport, no asphalt on the streets... all the village looked extremely poor. Later our guide told us that nowadays people in the village has no job - before logging was the main industry, but since the government prohibited it, most people has no job, tourism is their only way of wage earning. Also, I guess the fact that most people living in Angahuan is minority (tarasca indians) doesn`t help the situation... It was a pity to see this village so poor, since the people were very kind and helpful.

People still use horse everyday - in Angahuan

Avocado tree

  After Angahuan and the San Juan Paragaricutiro village, we headed to Uruapan (about 50kms from Angahuan) to our hotel. On the way we saw many avocado fields - as the climate here is subtropic with many sunshine annually, not only avocado but coffee, macadamia nuts etc. are grown here. For me it was the first time to see an avocado tree and I was surprised it was a big, tall tree! (I was counting on a bush like kiwi.)
  Before heading next day to Patzcuaro, we looked around in the city of Uruapan. This city is the second biggest (after Morelia) in Michoacan with 450 thousand people. I think there are two things to see in Uruapan - one is the narrowest house in the world (only 1.42 meters, a registered Guiness Record), the other is the National Park within the city (!). Although we didn`t have time to see them, the National Park is said to be beautiful with a dozen of artificial waterfalls in every shape. However, we were in a hurry to get to Patzcuaro, so we only stopped by in the city center - as a city in the countryside, western boots and handicrafts were sold everywhere in very cheap price. (I bought a beautiful crochet tablecloth for only 150 pesos (a month of work!).)

Uruapan center

   Although we have 3 days to walk/drive around, it turned out to be so much to see, 3 days turned out too short. Therefore, I'm sure, we will go back to that area some day.
  About Patzcuaro, where we spent Sunday and Monday is another long story to tell, so I will write about it in my next letter.

(More pics by clicking on the main title above) 

San Juan Parangaricutiro

 Múlt héten kihasználva a hosszú hétvégét, az északon lévő Michoacán megyébe mentünk egy vulkánt meglátogatni Angahuan közelében, majd visszafelé eltöltöttünk egy napot a Pátzcaro tó környékén. 

  Szombaton Mexikóvárosból egyből Angahuan-ba mentünk, ami több, mint 4OO km-re volt, jó 5 órányira. (Még jó, hogy mindkettőnknek van jogosítványa, így nem volt annyira fárasztó az út.)

Volcanic ash and stones on the way

A vulkán, Paricutin Angahuan faluból közelíthető meg gyalog vagy lóháton. Sajnos, mivel délután érkeztünk meg, nem volt már időnk az egész túrát megtenni - ha mindent látni akartunk volna, jó 6 órába telt volna még lóháton is. Ezért aztán lovakat béreltünk és csak egy látványosságot, a San Juan Parangaricutiro falut mentünk megnézni. Angahuanból egy erdőn keresztül (amit finom, fekete vulkáni por borított végig) kb. 4O perces lovaglás után jutottunk el San Juan Parangaricutiro faluba. Mint minden turisztikai helyen, itt is rengeteg árus fogadott képeslapokkal, pólókkal és persze mexikói ételekkel. (A mexikóiak mindenhol és a nap minden szakában esznek, nassolnak.) Az árusok között egy istálló is volt, tele lovakkal, mintha egy western filmbe csöppentünk volna.

  

  Ez a falu egyébként az árusoktól eltekintve teljesen kihalt, ugyanis a közelben lévő Paracutín vulkán 1943-ban teljesen elpusztította. A faluban az egyetlen (romokban) megmaradt épület a templom, a házak - mivel fából épültek - mind elégtek. A vulkáni kőzet nemcsak ezt a falut, a környéken 25 négyzetkilométeres körzetben mindent beterített. A fekete, lyukacsos, hegyes, a földből össze-vissza "kinövő" lávakőzet miatt az ember úgy érzi magát, mintha egy idegen bolygón járna. Ezek között a kövek között járkálva Pompei jutott az eszembe. Bár sosem jártam még ott, így képzelem el Pompeit is.

The remains of the church

  Csak hogy szemléltessem a bazalt nagyságát: könnyedén át tudtunk lépni a bazaltsziklákról a templom ablakpárkányára (!), pedig az 15 méter magasan volt eredetileg. Ez a hatalmas tömegű 

kőzet azonban nem egy szempillantás alatt termett itt. A vulkán 9 (!) éven keresztül volt aktív, lávát, hamut és köveket szórva a környékre. Szerencsére a közelből az embereket gyorsan kitelepítették, ezért halálos áldozatokat nem szedett a vulkáni kitörés.

  Paricutint a világ legfiatalabb vulkánjaként tartják számon, ugyanis az 1943-as kitörése egyben a vulkán születése is volt. A vulkán egy földrengéssel született egy kukoricaföld közepén, és az első év végére már 336 méteres magasságot ért el. A vulkáni tevékenység végeztével, 1952-ben érte el a mai, 442 méteres magasságát.

  Sajnos már nem volt időnk rá, de a vulkánt San Juan Parangaricutiro falujából még további másfél órányi lovaglás után lehetne elérni. A vulkán lábától további fél óra felmászni a hegy tetejére, de azt mondják megéri. Már csak azért is, mert ez a holdbéli táj felülről tekintve eredeti és lenyűgöző látvány. A tájon kívül még izgalmas lehet, hogy még egy működő vulkánon van az ember - a talaj még meleg, a kövek közül füst száll... ráadásul egészen a kráterig fel lehet mászni, ami nem sok működő vulkánról mondható el! (Mexikó második legnagyobb hegyére, a Popocatepetlre ugyan fel lehet mászni, de 1994 óta, mióta újrakezdődött a vulkáni aktivitás, a kráter közelébe tilos menni. A Popocatepetl egyébként jó időben látszik az ablakunkból, gyönyörű kilátás egy füstölő vulkán!)

Streets of Angahuan

  Mivel lassan sötétedett, a vulkánt ez alkalommal sajnos ki kellett hagynunk, így aztán San Juan Parangaricutiro után visszaindultunk Angahuanba. Az útikönyvem Angahuanról azt írja, hogy "a kíváncsi turistaáradat ellenére megőrizte eredetiségét." Hozzáteszem, sajnos, a falu ugyanis hihetetlenül szegény. Olyan, mintha 15O évet visszarepültünk volna az időben. Nemcsak azért, mert a helyi tarasca indiánok még mindig a régi népviseletüket hordják, de azért is, mert az utcák nincsenek lebetonozva (jó, ha macskaköves az utca, de sokszor csak földút van), a fő közlekedési eszköz pedig a ló. A vezetőnk is (aki a lovakat kölcsönözte) elmondta, hogy eddig a fakitermelés volt a fő megélhetésük, de mióta a kormány betiltotta a környéken a fakitermelést, sok embernek nincs munkája, akik a turizmusban találtak munkát, szerencsések lehetnek. (Az erdőben sok helyen láttuk, hogy joghurtos dobozokba gyűjtik az emberek a gyantát, hogy abból is valami pénzt szerezzenek.)

  Elhagyva az időutazásból Anganhuant, a kb. 5O km-re lévő Uruapanba mentünk, a szállásunkra. Az úton visszafelé rengeteg avokádót láttunk. Meglepett, mert azt hittem, az avokádó kis bokrokon nő, nem ilyen magas, terebélyes fákon. Mivel a környék szubtrópusi éghajlatú, az avokádón kívül termesztenek még a környéken állítólag makadámia diót, de kávét is.

Streets of Uruapan

  Vasárnap reggel, mielőtt még Pátzcuaróba mentünk volna, még körülnéztünk Uruapanban. Uruapan Morelia után Michoacán megye második legnagyobb városa, 45O ezer fővel. A városban két igazán látnivaló van: az egyik a világ legszűkebb háza (1,42 méter, a Guiness Rekordok közé is be van állítólag jegyezve), a másik a városon belüli nemzeti park. Bár nem volt időnk megnézni, azt mondják, a nemzeti park gyönyörű a tucatnyi, különféle alakot formázó vízeséseivel. Mi azonban Pátzcuaróba akartunk érni még a délelőtt, ezért csak a városközpontban lófráltunk kicsit: mint minden vidéki városban itt is nagyon olcsó volt minden, főleg a vidéken nélkülözhetetlen western csizmák és kézműves áruk. (Egy gyönyörű horgolt terítőt (egy hónapnyi munka) 15O pesoért vettem.)

  Bár 3 napunk volt körbejárni a környéket, mint kiderült annyi minden látnivaló volt, hogy még egyszer biztosan vissza kell majd mennünk erre a részre. Pátzcuaroról, ahol a vasárnapot és a hétfőt töltöttük, ismét egy levélnyi mesélnivalóm van, ezért erről majd a következő levelemben írok.

(További képek a főcímre kattintva láthatók.)

Prismas Basalticos

  (text in ENG)

Prismas Basalticos

  Last weekend we went to see one of Mexico`s 13 natural wonders (see the other 12 at the bottom of my letter): the Prismas Basalticos (Basalt Prisms). These formations are about 1,5 hours drive away from Mexico City, in San Miguel Regla (state Hidalgo).

Humboldt`s sketch

  Looking at pictures on the internet, I thought these rocks are in the woods, but actually the place is very "touristicated" - a park is built around the rocks (entrance fee is 50 pesos) with nice lawn, swimming pool, boating lake, horse riding and of course, souvenir shops.
  The Prismas Basalticos is actually a revine with 30-50 meters high hexagonal basalt columns on both sides. This strange rock formation was created millions of years ago by the slow cooling lava. It is interesting that Humboldt visited this place when traveling in Mexico in 1803 and made sketches of it, that can be seen today in the Natural History Museum in London. Until Humboldt, these unique rock formations were known only to the local people. Today, the Prisms and its municipality town, Huasca de Ocampo are the part of "Pueblo Magicos" (Magical Towns) - a campaign founded by the Ministry of Tourism to develop and propagate less known, but charming places in Mexico -, and 4,5 million (!) people are visiting annually.

   And we were two of these millions this year... from the parking lot, we found a bridge going over the ravine, giving an overall (and breathtaking) view of the prisms. From the bridge, there is a paved road going around the souvenir shops which led us to a staircase going down the ravine. Before going down, we took the Tyrolean over the ravine. I haven`t had Tyrolean since high school, it was so much fun and the rocks looked amazing from above!

The prisms from the Tyrolean

   In the ravine, there is not only these rocks, but there are 3 waterfalls as well, making the scenery more divine. Down in the ravine, among the 30-50 meters tall rocks, one can really feel their size! It was quite hot (28 C), so the water spray of the waterfalls felt nice.

The ravine

   As that weekend the swimming pool area was closed due to a party or wedding, we walked around in the ravine and then took a horse to go around. We saw a path down the ravine and wanted to go there, but on the way the horses bolted (there were blasts in the near silver mines), so we decided to go back.

One of the waterfalls

   Although it is close to Mexico City and the excursion can be made within one day, we stayed for the weekend and stayed in Huasca de Ocampo for one night. Huasca de Ocampo is only minutes away from the Prismas Basalticos. This small town (the population is less than 1000 people) is very charming with its cobble streets, the main square with full of green and the houses around it. Coming from Mexico City, the prices seemed ridiculous - our lunch (trout with salad, tacos and sincronisadas, juice) for two was 130 pesos! Also, we found a good leather shop, where we bought cowboy boots and leather belts very cheap. The town is fun to walk around, there are many handicraft shops, a mercado and some restaurants. Although tourism seems to be a great part of the economy here, it is not yet really "touristicated", the people are not pushy to buy things etc. The whole town felt like a real countryside town and we could experience it without feeling ourselves as tourists.

The town of Huasca de Ocampo

With a puma @ Tuzoofari

 On the way back on Sunday, we stopped by at a safari (Tuzoofari) near Pachuca. (We saw a promotion of it at the prisms on Saturday.) The entrance fee was only 50 pesos, so we thought we couldn`t lose much. The safari was surprisingly fun! As it turned out, the animals here were held privately first, and it became open to the public only a few years ago. Considering it as a private collection, the 250 species and 1000 animals were an astonishing collection! The fun of this safari was that the animals were much used to the people (and cars) and weren`t shy to come close. It is called Tuzoofari I think, because it is a mix of zoo and safari - the carnivores (lions - there were 3 white lions! -, tigers, mountain lions etc.) were in railed off places so people had to get off the cars to see them. For one, it may seem nice to get off the car sometimes, for other, it may be troublesome... but definitely it was a unique structure.

First they are nice...

...but then they demand their share of carrot.

  This was our first time in Hidalgo state, and the scenery was very interesting - especially on the way back (when we didn`t take the highway) we saw a lot of cactus (Mexicans eat not only the fruits of cholla cactus or opuntia, but its leaves as well) and agave fields.

Typical Mexican scenery - donkey with agaves

 (For more pics, click on the main title above!)

*The 13 Natural Wonders of Mexico:

1) Barranca del Cobre /Copper Canyon (Chihuahua)

2) Biosfera del Cielo /El Cielo Biosphere Reserve (Tamaulipas)

3) Canon del Sumidero /El Sumidero Canyon (Chiapas)

4) Cuatrocienegas /Cuatrocienegas oasis (Coahuila)

5) El Arrecifal /El Arrecifal  coral reef ecologial park(Veracruz)

6) El Pinacate /El Pinacate desert (Sonora)

7) Sanutario de la mariposa Monarca /The Monarch Butterfly sanctuary (Michoacan)

8) Paisajes Agaveros /The agave landscapes (Jalisco)

9) Pantlanos de Centla /The Centla wetlands (Tabasco)

10) Pena de Bernal /The Pena de Bernal monolith (Queretaro)

11) Prismas Basalticos /Basalt Prisms (Hidalgo)

12) Sotano de las Golondrinas /The Sotano de las Golondrinas sinkhole (San Luis Potosi)

13) Xel-Ha/ Xel-Ha marine park (Quintana Roo)
 (more details in this HP: http://www.explorandomexico.com/about-mexico/5/9/)

Monarch Butterflies II.

  (Text in ENG, JPN)

  As I wrote in the Mexico City sightseeing letter, we went with our visiting friends to see the butterflies as well. This time we went to Angangueo only.
  With my husband we visited the butterflies once already (see the letter from January), but the scenery this time was completely different! In January, the weather was cloudy, so we saw the butterflies mainly hanging on the tree branches. It was astonishing to see how these tiny, light creatures in such a mass almost break the branches. As the sun broke through the clouds for some minutes, we could see the butterflies taking off the branches and flying around to warm up. However when they flew, they were uncoordinated, landed on the soil (or on our heads) many times. Also, they looked very fragile and weak, as they climbed on our fingers and hands (I guess they felt it warmer, that`s why they climbed on so voluntarily).

  This time, by the end of February (actually, it was the 1st March), the air was already warmer and it was sparklingly shiny weather. So, we found the butterflies in a totally different mood. First of all, they moved to a more distinct place (no wonder, I guess those millions of insects use up the food around in a few weeks). It took us about 40 minutes on horseback this time (in January, they were closer, about 15 minutes), and when we got there, we saw millions of brown leaves swirling in the air... those were only not leaves but the butterflies flying around in the sunshine. As I said, it was a totally different scene. This time most of the butterflies were in the air, filling it all around, swirling and dancing.

Like autumn leaves in the air...

  Of course, there were still branches full with butterflies, but not as much as in that cloudy day in January. And sometimes - whether they lost balance or just moved as sardines in the sea - in a blink, all the butterflies (thousands and thousands) flew off a branch at once, filling the air more dense than before. And they were so much vivid and alive than in January! It clearly showed they are ready to start their journey back to north again. (They leave back to Canada at the end of March, although they never get there again... most of them die on the way back and only their children or grandchildren can see the Canadian forests.)

Thousands of butterflies take off from a branch at once

  This butterfly sanctuary at Angangueo (and El Rosario) is like the zoo - no matter how many times you go back, it is always fascinating!

（Ｆor more pics, click on the main title above!)

  前回の手紙でも書いた通り、メキシコを訪ねてきていた友達とモナルカ蝶も見に行きました。一月に旦那と一緒に見に行きましたが、今回は前回とはまた違った光景が待っていました。
1月に行った日は曇りで、蝶は主に木の枝にぶら下がって休んでいました。正に「塵が積もれば山となる」とはよく言ったもので、こんなに小さくて軽い生き物でも何百万匹も群れると、木の枝が折れそうになるほどで、唖然とさせられたものです。蝶は太陽の光が差し込んでいる間こそ、枝から離れ飛び回っていたものの、飛び方も弱々しく、よく地面や人の頭の上に落ちたりしていました。さらに、人間の手が暖かかったからでしょうか、指をさし向けると快くよじ登りました。

今回は3月初旬だったという事もあり、前回より気温も暖かく、よく晴れていたので、蝶の行動は異なるものでした。馬に乗って森の中を40分ぐらい行ったところで蝶がいる所に辿り着きました。そして、上を向くと、空中から何百枚の紅葉が落ちるように、茶色い蝶々が空を飛び回っていました。前回は枝にぶら下がって休んでいる事が多かったですが、今回は大半が空を飛び回っていました（もちろん、枝に休んでいるのもいました）。そして、何かのバランスが崩れたのか、海のイワシのように群れて行動するのか分かりませんが、時折何万匹もの蝶が一気に飛び立ちます。風に吹かれ、桜の花びらが一気に空中に渦巻くかのような、素晴らしい風景でした！　
蝶は前回より生き生きした様子で、もう人間の指に登ったり、地面に落ちたりすることをせず、まるで太陽電池が体の中にあるかのように、太陽のエネルギーで生き返ったように見えました。3月末のカナダへの長旅に向けて備えは十分に見えました。（しかし、残念ながらほとんどの蝶が帰郷途中で死んでしまい、カナダに辿り着くのはメキシコで冬を越した蝶々の子供や孫だそうです。）

The butterflies take off from a branch at once

（更に写真をご覧になりたい方は、メインタイトルにクリックしてください）

Mexico City sightseeing

 (text in ENG, HUN)

Catedral Metropolitana in Zocalo

  For the last two weeks my friends visited us in Mexico, so I had the opportunity to see it again as I saw it 9 months ago - as a tourist.
  We visited the "typical" tourist sights - Teotihuacan, Taxco, Puebla, Mexico City and (as it was the perfect timing) we took them to see the monarch butterflies as well.

  As we live in Mexico City, it turned out, there ARE things to see. (We always escape from here on the weekends; 25 million people is too horrifying for us to voluntarily go in the center.)
  On the first weekend, we just had a stroll in Chapultepec Park and the Zoo (our friends have an 8 year old daughter). It turned out, that (for us) for the 4th time, there are STILL parts of the zoo, we haven`t seen! :) It is really a huge zoo, (and cannot emphasis enough) for free!

  Another day, we went to Zocalo, the "main square", the historical part of Mexico City. I`ve been to Zocalo before, but this was the first time I really looked around. Zocalo is really just a huge square with an enormous flag in the middle (Mexicans love huge objects and flags so the one at Zocalo is the combination of the two). On the weekends it is fun, as the square is full with small shops that sell everything you can imagine - there are people dancing in native costumes with big feather ornaments on their heads, and I even saw shamans conjuring with herbs and smoke to cure people`s problems who would wait for the line and pay for the shaman`s work.
  But on the weekday we went, there was not much to see on the square. So, we went to see the Cathedral and then Templo Mayor, an Aztec temple.

Inside the cathedral

  The Cathedral (Catedral Metropolitana) was huge - it is Latin-America`s biggest cathedral. This monumental building was build during 3 centuries (between 1525-1813), so one can find from the early colonial style through the baroque and neoclassical styles, various architectural styles in this cathedral. The most interesting (for me) in this cathedral was that the church was sinking until the 2000`s as it was built on the soft, banked up soil. (Mexico City was an island when the Aztec people founded the capital, Tenochtitlan in the 14th century. Since then, as the population grew, the surrounding lake (Lake Texcoco) was gradually banked up - nowadays only a few parts in the south (as Xochimilco) shows the original landscape.)
  So, the Cathedral was sinking due to the soft soil and the enormous weight of the building. The status became more serious after the 1985 earthquake. By now the cathedral has been stabilized from the underground, but at some places the flooring or the statues are bent.

  After this monumental Cathedral, we went to see another - the Templo Mayor. It was the Aztec temple built in the 14th century. The temple was found only in 1978, with the discover of the Coyolxauhqui stone (an approx. 2m diameter stone showing the goddess of Moon). Unfortunately, the Spanish (of course) destroyed this temple as well and took most of its blocks to build houses and the main square (Zocalo) with them. However, the temple can be still well seen after the renovations and the interesting structure of it can be still seen - this temple was rebuilt in the Aztec period 4-5 times, but (I guess because it was a sacred place) the temple was not destroyed and rebuilt, but the new temple was built over the old one. Therefore, it became like an onion - with many layers to the core.

The "layers" of Templo Mayor

 It would be interesting to get an audio guide or read before you see the temple, because it tells much about the Aztec belief - first of all, the temple was built on this place, because the Aztec people saw here the eagle with a snake in its beak landing on a cactus. (An ancient prophecy told the Aztecas to establish their capital where they see this scene - this can be seen in the Mexican flag as well.) Therefore Mexico City is where it is today and therefore you can see a skeleton of an eagle in the museum of Templo Mayor. Secondly, it is interesting to see this place knowing that the Aztec people did their human sacrifices here - they tied the sacrifice to a stone and cut out their hearts (the man was alive) with an obsidian knife. Then took the still beating heart into the bowl of the statue Chacmool (a half-lying, half-sitting person holding a stone bowl - still can be seen on the same spot today) offering it to the gods. The corpse was then tossed down on the stairs of the pyramid. Believe me, you would walk among the ruins with different feelings if you knew these things!

Chacmool - the hearts of the sacrificed men was thrown in here

   The museum of the temple is also very interesting - it is 4 stories high with many many objects found in site. Templo Mayor is in the corner of Zocalo, with a view to the Catedral Metropolitana - the contrast is interesting between Templo Mayor and the cathedral, built only 2OO years later.

  From Zocalo, we took the sightseeing bus (125 peso/person for weekdays). It is the usual hop-on, hop-off bus as you can see in every city - you can get on and off at the bus stops all day long. They say it is about 3 hours to take the whole circle on the bus, but considering the traffic in the city, I guess this is the most optimistic measure. Anyway, as the bus has an open deck, so it feels much better to sit in the traffic jam on the bus then sitting in a car.

Rotary on Paseo de la Reforma

   We took the bus from Zocalo, it took us all the way through Paseo de la Reforma (I think the nicest avenue in Mexico City due to the many rotaries and the statues in the middle of the rotaries), took a circle around Polanco (the "rich" district in Mexico City with many restaurants, brand shops and in general, with cute houses on the way). Then the bus arrived to Auditorio (a big hall for concerts and sport events just on the edge of Park Chapultepec) where we got off as it was the closest for us to go home, and as it went back (on a slightly different road) on Paseo de la Reforma toward Zocalo. The bus ride was fun even for me, who`s been living in this city for almost a year (although haven`t did much sightseeing in the city), for I could see the city from another point of view - not seeing this time the traffic and smog (although could still feel it), the crowd making me crazy, but could listen to the audio on the bus telling me about the history and importance of the surrounding buildings, of which usually I would have only a glance. And as you can use the bus all day long (although have to wait for it sometimes - it comes every 30 minutes), it really gives a good whole day stroll and sightseeing in the city with the security that you would not get lost or go to unsafe places.

(More pics by clicking on the main title above)
   

The ruins of Templo Mayor and Catedral Metropolitana (Zocalo)

  Az elmúlt két hétben meglátogattak barátaink, ezért újból turista szemmel láthattam Mexikót. Természetesen a "tipikus" turistahelyeket mind meglátogattuk: Mexikóvárost, Pueblát, Taxcot, Teotihuacánt és - mivel az időzítés tökéletes volt - a danaisz lepkéket is, Angangueóban.

  Mivel Mexikóvárosban lakunk, nekünk már nem igazán turisztikai helynek tűnik a város, és főleg a 25 milliós lakosságtól inkább taszít, mint vonzana. (A hétvégéken is örülünk, ha kijutunk a városból, nemhogy bemennénk a városba.) Ezért aztán kellemes meglepetés volt rájönni, hogy igenis vannak látnivalók a városban! Az első hétvégen elsétáltunk a Chapultepec Parkban (ami a budapesti Városligetnek felene meg), voltunk az Állatkertben is (barátaink 8 éves kislányának kérésére), és itt is meglepve tapasztaltuk, hogy még negyedszerre is felfedeztünk olyan részeket az állatkertben, ahol még nem jártunk!

  Egy másik nap pedig Mexikóváros történelmi központjában és főterén, Zocalóban voltunk. Zocalo a hétvégeken érdekes, tömve boltosokkal; a szabad, talpalatnyi helyeken táncosok ősi táncokat járnak tolldíszekkel a fejükön, vagy sámánok igyekeznek kiűzni az ártó szellemeket a sorban álló lakosokból (persze, jó pénzért). De mivel mi hétköznap mentünk, a hatalmas mexikói zászlón kívül csak gyalogosok lézengtek, ezért mi a katedrálist (Catedral Metropolitana) és Templo Mayort néztük meg.

The cathedral from inside

  A katedrális Latin-Amerika legnagyobbika: a templom 3 évszázadon (!) keresztül épült. Ezért a templom épitészeti stílusa igen változatos: a korai koloniális stílustól a barokkon át a neoklasszikus stílusig minden megfigyelhető rajta. Érdekes még, hogy a templom süllyedt egészen a 2OOO-es évekig, mivel a puha, feltöltött föld nem bírta el ennek a hatalmas épületnek a súlyát. (Mexikó várost (vagy Tenochtitlánt, ahogy akkoriban hívták) az aztékok egy szigetre építették a 14. században. Majd ezután, ahogy nőtt a lakosság, fokozatosan feltöltötték a körülötte levő Texcoco tavat - a tóból mára már csak egy kis darabka látszik délen (pl. Xochimilco).)

 A templomot azonban a 2OOO-es évekre alulról eléggé megerősítették, hogy ne süllyedjen és dőljön össze, a templomban azonban néhány helyen a megdőlt padló és szobrok még árulkodnak a templom volt instabliltásáról.

  A katedrális után megnéztük a Templo Mayort, egy másik templomot. Templo Mayor volt az aztékok fő temploma, amit a 14. században emeltek, amikor a fővárost alapították. Ez a templom érdekes módon csak 1978-ban került elő, amikor megtalálták egy építkezés során az ún. Coyolxauhqui követ (egy kb. 2m átmérőjű kő, a Hold istennőjének képével).

Replica of the Coyolxauhqui stone

 Sajnos a spanyol gyarmatosítók (természetesen) ezt a templomot is lerombolták és köveinek nagy részét elhordták építkezésre. Azért ennek ellenére is jól látszik még ma is a templom érdekes szerkezete -  a templomot az aztékok ugyanis többször újjáépítették. Azonban az újjáépítés során (talán azért, mert szent hely volt) az eredeti épületet nem rombolták le, hanem a régi fölé-köré építették az új templomot. Ezért a templom olyan, mint egy hagyma - sok-sok réteg van a belsejében.

 Egyébként érdemes utánaolvasni, vagy egy audio guide-ot kölcsönözni, mert érdekes dolgokat rejt ez a templom: pl. megtudhatja az ember, hogy a templomot épp arra a helyre építették, ahol az aztékok megpillantottak egy sast kígyóval a csőrében, amint egy kaktuszra száll. (Egy jóslat szerint ott kellett fővárost alapítaniuk, ahol ezt a sast meglátták - ez a jelenet látható egyébként a mexikói zászlóban is) Ezért látni pl. a templom múzeumában egy sas csontvázát.

The eagle that showed the Aztecas the capital

 Vagy érdekes tudni a helyről, hogy ez volt a fő templom, ahol az aztékok bemutatták emberáldozataikat az isteneknek. Az áldozatot egy kőhöz kötötték, és élve kivágták egy obszidián késsel a szívét. A még dobogó szivet Chacmool szobrába (egy félig fekvő ember, aki egy kő tálat tart - ez a szobor egyébként még ma is az eredeti helyén látható) dobták, feláldozva azt az isteneknek, az áldozat testét pedig levetették a piramis lépcsőin. Ezeket tudva más érzésekkel gyalogol végig az ember a templom kövein...

  A templomhoz tartozó múzeum is nagyon érdekes - 4 emeleten láthatunk a templom ásatási helyéről kikerült kiállítási tárgyakat, szobrokat.

  Templo Mayor Zocalo egyik sarkában található, sréhen szemben a katedrálissal. Érdekes kontraszt a Templo Mayor és az alig kétszáz évvel később épült katedrális.

  Zocalóból felszálltunk egy turistabuszra (125 peso) - ez a tipikus hop-on, hop-off busz, amivel egész nap el lehet közlekedni a város látnivalói közt. A busz állítólag (leszállás nélkül) 3 óra alatt visz körbe, de a mexikóvárosi közlekedést ismerve, szerintem ez a legeslegoptimistább mérés lehet.

Monument de la Independencia

 Szóval, a busz először elvitt minket a Forradalmi Monumenthez (Monumento a la Revolucion), majd végigment a Paseo de la Reformán (ami szerintem a város legszebb útja, tele körforgalmakkal és szép szobrokkal a körforgalom közepén), majd tett egy kört Polancoban (a "gazdag negyed", tele finom éttermekkel, szép házakkal és márkás butikokkal), és végül megállt az Auditorionál (a "Népstadion" Mexikóvárosban). Mi itt leszálltunk, mert ez volt a legközelebb hazamenni, a busz innét pedig (kis változtatásokkal) ugyanazon az úton ment vissza a Paseo de la Reformán Zocalo felé. Ez a buszos kirándulás nagyon élvezetes volt, még nekem is, aki ezeken a helyeken már jártam. Egyrészt a szabad tetős busz tetején ülve teljesen más érzés a dugóban ülni, mint egy autóban, másrészt pedig érdekes volt hallgatni a magyarázatokat az egyes épületekről, amire egyébként csak egy pillantást, ha veténk a városban haladva. (Arról nem is beszélve, hogy kényelmes (és ami még fontosabb Mexikóvárosban), és biztonságos.

(További képek a főcímre kattintva láthatók.)