Chapultepec and the House of Habsburg

 (text in ENG, HUN)

  This weekend the weather was great again (starting to feel like spring - the sunshine is stronger and the mornings are not that cold any more), so we spent the weekend outdoors, in Park Chapultepec. It`s not so far from our home, by bus it is about half an hour. (It is better to take the bus, because parking is impossible in the weekends.) The park itself is huge, with museums (the biggest of it is the Anthropology Museum), a big lake, the zoo, a castle and of course, many many green.

  This time we had 3 goals:

1) To see if squirrels in Mexico go into hibernation or not. => The answer is NO. They were jumping around in the middle of January just as always.
2) To go to the zoo and finally see all its parts. (This was the 3rd time to go there and finally we could walk around all of it.)

3) To see the Chapultepec Castle - for that I need to explain a little bit of Mexico`s history, as there is a historical exhibition in the castle.

  The exhibition is because (to my big surprise) it was the home of Maximilian from the Habsburg Monarchy. I was surprised, because - as it turns out - this Maximilian was the younger brother of Franz Joseph, emperor of the Austro-Hungarian Monarchy. But how did this Austrian Maximilian to Mexico? For that let me start from a little bit earlier...

  The Spanish rule in Mexico lasted until the 18th century, when the Bourbon dynasty started to fall - problems between Spain and the Mexican colony started to surface, and the more and more aggressive centralization, the raise of taxes led to rebellions by the 19th century. The first rebellion for independence started by Miguel Hidalgo in 1810. It was repressed, but by 1821 Spain was forced to acknowledge the independence of Mexico.
 However, by gaining independence, Mexico lost the Spanish capital. In the midst of the uncertainty and decadency of the 19th century, the country was not only divided by the monarchists and republicans, but also went to war on the north as well. (It was around 1840 when Mexico lost its northern territories (Texas etc) and today`s Mexico has evolved.) In the 1850`s a relatively peaceful period seemed to evolve by the election of Benito Juarez. However, as Juarez wanted to focus the money on nourishing the country, he announced moratorium for paying off of the overseas` debts. Of course, the foreign governments didn`t like this idea, especially France. Therefore, Napoleon III took intervention and attacked the country.
In this period of intervention was Maximilian asked for the throne by the Mexican royalists. He accepted it, disclaimed his right for the Austrian throne (in case something happened to Franz Joseph) and headed to Mexico in 1864. Maximilian unfortunately knew nothing of his country, he believed that the waving mass that greeted him in Veracruz (where his ship arrived) represented the whole country. However, a big part of the nation was against him and took the republican Juarez`s side. The number of Juarez`s people have grown as the french army (on the name of Maximilian - although he did know nothing about it) did more and more violence on the Mexican people. As the North-American war ended in 1865, the rebellion against the empire had grown. By 1867, Maximilian was deposed from Mexico City to Queretaro, and shortly after was captured by the republicans. Juarez, who got back his previous position after the rebellion, sentenced Maximilian to death. That`s how the short (3 years and 70 days) regime of the Habsburgs ended in Mexico...

  And in these 3 years, Maximilian and his wife lived in the Castle of Chapultepec. The exhibition shows the era of this period - from the independence rebellions until the era of Juarez and his successor, Porfirio Diaz. The castle was not built for Maximilian, it had been here long before as the summer residence of the Aztecan emperors. Today`s style, however, is totally European - the furniture in the rooms, the stucco on the ceiling, the parquet on the floors, the mosaics on the walls... As the building was built on a small hill, the view is beautiful to the park and to the city. Paseo de la Reforma - which Maximilian ordered to build in order to access to the city center - can be well seen from here as well. The castle is beautiful both inside and outside: outdoors you can enjoy the fountains, carefully cultivated garden and the huge terraces with beautiful views. In the inside, not only the exhibition is interesting, but the halls are worth to take a look at as well. Unfortunately, the explanations are only in Spanish, but the paintings, the contemporary rooms and clothes doesn`t need much explanation.

Office of Maximilian

  After going around in the castle, we strolled down to the zoo, to finally "capture it". It took for us three (!) times to finally walk around every part of it. This zoo is not only huge, but the entrance is free! (It`s the best idea one can have!)

Caracara

  So, this time we went to see the polar bear section (wit the penguins and sea lions) and the birds. The polar bear section is made so you can go under and see the animals swimming around in the water as well. However, as it was hot for these animals, only the sea lion was in the water...
The bird section was amazing, with many many birds - here, they are in huge cages, and not only one species in one cage, but many mixed together. So, it was fun to search for them and identify which one is which. Of course, most of the birds are from the American continent, which was very interesting for us, as most of them we haven`t even heard of. One of these "exotic" birds was the Caracara, a smaller carnivore, which is Mexico`s national bird as well. It was very nice with its yellow-white head and also was good to see how curious it is - as many people gathered around, it came forward and walked around us. It was hard to decide, who`s behind the cage: the bird or us... 

The Mexican hairless dog - Xoloitzcuintli

  We had to recognize again that this park is so huge, that one can spend 2-3 days without getting bored.

(For more pictures, just click on the main title!)

In front of the castle

  A hétvégén a szép idő megint kicsalt minket a lakásból - ezen a hétvégén Mexikóváros "Városligetébe", a Chapultepec parkba mentünk. A park hatalmas mérete igazodik Mexikóváros méreteihez: a parkban található az Antropológiai Múzeum (hogy csak a legnagyobbat emlitsem), az állatkert, egy vár, csónakázótó és persze rengeteg zöld. 

 Ez alkalommal három tervünk volt: 

1) Megnézni, hogy a mexikói mókusok is téli álmot alszanak-e.

Erre a válasz NEM. A mókusok úgy szaladgáltak január közepén is, mint bármikor. Hát igen, ezt teszi az egész éves jó idő.

2) Elmenni az állatkertbe, és végre (harmadszorra) bejárni az egészet.

Ez végre sikerült, az utolsó, még nem látott részt (a madarakat) is láttuk.

3) Felmenni a Chapultepec várba.

És itt jön egy kis történelem óra - a vár ugyanis (csakúgy, mint a Budai Vár) egy történelmi kiállitást foglal magába, ami miatt újra elő kellett vennem Wikit egy kis történelem lecke gyanánt.

  Nagy meglepetésre ugyanis, Chapultepec vára Habsburg Miksa mexikói császár lakhelye volt! Ha Habsburg, akkor ugye Oszrák-Magyar Monarchia. Nos, mint kiderült ez a mi Miksánk épp Ferenc József testvére volt, vagyis a 19. századba kell besorolnunk. No, de hogy jön Mexikóhoz? Ehhez egy kicsit vissza kell lapozni a történelemkönyvben, hogy megérthessük a dolgokat.

  A spanyol hóditás a 16. századtól töretlen volt a 18. századig, amikor is a Bourbon dinasztia kezdett megingani - az anyaország és Mexikó közötti kapcsolat romlása, az egyre nagyobb centralizáció, növekvő adók és az őslakosság elnyomása a 19. század elejére felkelésekhez vezetett. 1810-ben Miguel Hidalgo (egy plébános) inditotta a függetlenségi felkelést a spanyol hóditás ellen (ezt leverték a spanyolok), de a harcok folytatása után végül 1821-ben kinyilvánitották Mexikó önállóságát. Az önállóság megszerzésével azonban a spanyol tőkét elvesztette az ország, igy az egyre nagyobb bizonytalanság és romlás közepette a 19. század elég viharosnak bizonyult. Nemcsak a konzervativ, monarchisták és a liberális köztársaságpártiak között folyt a vita, Mexikó háborúba keveredett Amerikával is (az 1840-es években, amikor is Mexikó elvesztette Texast és az északi tartományait, kialakitva a jelenlegi országképet). Egy rövid békeidőszak látszott elkezdődni Benito Juarez, egy indián származású ügyvéd köztársasági elnökké választásával (1854). Juarez az ország talpra állitása érdekében azonban a külföldi adósságok kifizetését elhalasztotta, amiért is megorrolt rá III. Napóleon és intervenciót hajott végre. III. Napóleon és a franciák Mexikóban tartózkodásakor hivták meg a rojalisták Habsburg Miksát a mexikói trónra, aki kis huza-vona után, el is fogadta a trónt. 1864 áprilisában indult útnak és májusban kötött ki Veracruzban. Miksa sajnos semmit nem tudott az ország politikájáról, ezért naivan elhitte, hogy a körülötte tomboló tömeg az egész országot szimbolizálja. (Pedig a mexikóiak nagy része a megbuktatott Juarez pártján állt.) Sajnálatos módon nem vette észre azt sem, hogy a franciák a császár megbizására hivatkozva öldösik és kifosztják a népet, amit az persze nem tűrt sokáig. 1865-ben, az észak-amerikai háború befejeztével, az amerikaiak is csatlakoztak a mexikói köztársaság-pártiakhoz (ugyanis féltek a franciák további nyomulásától). 1867-re Habsburg Miksát a köztársaság-pártiak Queretaroba száműzték, ahol végül elfogták és az újra megválasztott Benito Juarez (hogy példát mutasson) Habsburg Miksát halálra itélte. Igy ért véget a Habsburg uralom rövid, három éve Mexikóban... 

  Ez alatt a három év alatt Miksa és felesége a Chapultepec-i várban lakott, ezeket az időket örökiti meg a vár kiállitása. A vár egyébként nem Habsburg Miksának épült, állitólag az azték császárok nyaralóhelyének épitették. A mai formája azonban európai stilust tükröznek a bútorok, a cirádás stukkók, mozaikok és mintás parketta. A várba gyalog és kisvonattal is fel lehet menni, mi felfelé menet ezt választottuk. Mivel egy kis dombon áll az épület, gyönyörű a kilátás az egész parkra, és a városra. Jó kilátás nyilik a Paseo de la Reformára is, amit szintén a mi Miksánk épittetett. A vár kivül-belül gyönyörű: kint szép szökőkutak, hatalmas terasz és gondosan ápolt kert várja a sétálni vágyókat. Bent (mint már emlitettem) a szabadságharctól kezdve, Habsburg Miksa és az őt követő Juarez és Porfirio Diaz időszakáig láthatunk kiállitást. Nemcsak a termek lélegzetelállitóak, de a kiállitási tárgyak is nagyon érdekesek voltak - korabeli ruhák, ékszerek, csészék stb. És persze rengeteg festmény, kép és korabeli iratok. Sajnos, a magyarázatok csak spanyolul volt kiirva. A vár egyik részében még Miksa hintói is ki vannak állitva, egy másikban pedig a császár szobáit renoválták - nehéz brokátok, aprólékos szőttesek, mahagóni és persze ezüst, ezüst, ezüst!

The chariot of Maximilian

  A vár után lesétáltunk az állatkertbe, hogy végre körbejárjuk egészen. Most az északi részt néztük meg, a jegesmedvéket és madarakat. A hőség miatt a jegesmaci nem nagyon mozgott, de örömmel láttuk, hogy itt is a medvék, fókák és pingvinek része úgy van kialakitva, hogy alulról is meg lehet közeliteni, igy látni, ha az állatok a vizben lubickolnak. (Amikor mi voltunk, csak a fóka úszkált - volt is hatalmas tömeg körülötte!) A madarak már érdekesebb volt, hatalmas ketrecekben vannak, és több madár együtt, igy igazán élvezet nézni, keresgélni őket. Persze, itt is az amerikai földrész madarai voltak többségben (legtöbbjükről még hallani sem hallottam): köztük volt a Caracara is, egy kis termetű ragadozómadár, ami ráadásul Mexikó nemzeti madara. Volt egy "madárröpde" is, ahova be lehett menni a madarak közé - bár legtöbbjük kacsa és vadlúd volt, volt pár egzotikus madár is, mint például a pelikán. Két pelikán ott ült a bejárat előtt, "köszönteni minket". Persze, ha valaki közel ment, csattogtattak a hatalmas csőrükkel, ami bizony elég volt arra, hogy elriassza az embert.

Angry pelican tries to bite us

  Ismét rá kellett jönnünk, hogy Chapultepecben az ember nyugodtan el tud tölteni 2-3 napot úgy, hogy nem unatkozik - hiszen ott van az Antropológiai Múzeum, az állatkert, a vár... ezekhez mind legalább fél nap (ha nem egy egész kell) bejárni.

(További képekért kattints a főcimre!)

Monarch butterflies

 (text in ENG, HUN)

Monarch butterflies resting on a rock

  Last weekend we went to see one of nature`s wonders, here in Mexico: the Monarch butterflies. These Monarch butterflies (which are the only butterfly species who migrate by the way) fly over 3000 (!) kms from Canada to spend the winter in Mexico. But how do these small animals travel so far? How do they navigate? Well, Wiki gave me the answers: a normal butterfly`s average lifespan is two months. However, the generation that migrates, lives up to seven months or more by giving up reproduction. They start their migration around August and arrive to Mexico around November. They spend the winter in the Mexican forests and start their way back home at the end of March. However, none of them returns home... it is a one way journey for the monarchs. The monarchs spent the winter in Mexico start their way back, lay their eggs around Texas and die there. The second generation takes the relay and continue the way to Canada. However, as this generation is already a regenerative generation, they live for two months. So, they lay eggs again on the way in order for the next generations to go on. Actually, it is only the 3rd or 4th generation that arrives back to Canada. This post-generational journey is not only amazing, but also raises the question: "How do they come to Mexico (to the same forest) from year to year without knowing the way?". Birds might have a kind of compass in their brain, but butterflies don`t even have brain! Of course, there is no firm explanation for that, but it seems that these butterflies navigate with their antennae. "Their antennae contain cryptochrome, a photoreceptor protein that is sensitive to the violet-blue part of the spectrum. In the presence of violet or blue light it can function as a chemical compass, which tells the animal if it is aligned with the earths magnetic field."(from Wikipedia) So, that`s how they navigate. Still, it is a mystery for me, how these tiny butterflies that weight only a few grams can fly so far, against wind and rain.

The horse that took us to Sierra Chingua

  So, we took off early on Saturday to get to Angangueo before noon. Angangueo is about 200 kms from Mexico City, on the way to Morelia. The butterflies come to the woods of Angangueo and Valle de Bravo, and by looking at the map, they form a nice North-South line. At Angangueo, there are two sanctuaries, Sierra Chincua and El Rosario that can be easily reached. We first went to Sierra Chincua: we arrived at 9:30 (the ticket office should open at 9am but nobody was there, so we saved 35pesos each). It is about 3 kms climb in the woods to the monarchs, but there are horses that take you up (50 pesos for one way). We rode the horse and turned out, it was better that way, as the way up is not only steep, but very dusty, it would be a windpipe-killer to hike. As we were the first ones, first we didn`t find the way - we were strolling in the woods for about an hour, looking at the amazing view (the mountain is 3000meters high) and taking pictures of the many many forest flowers. But on the way back, we found more people and finally found the butterflies as well. First, it was just strange that some thick black things hang down from the pine trees, but getting close, it turned out they were all butterflies! In order to preserve the butterflies the way is closed not to get too close to the trees, but at Sierra Chincua there were some branches close enough to enjoy the monarchs. Also, as the sun comes out (it was cloudy that day), the butterflies start to fly around. It wasn`t blindingly shiny that day, but even so there were many butterflies flying in the air: it looked amazing! I don`t know if it is because they are exhausted or they are tame anyway, many butterflies flew around the people - landed on our heads, arms, legs.

A butterfly used my head to rest

Steam bubbling up from the water in Los Azufres

 After standing there astonished for hours, we headed to Los Azufres, where spa is famous. This was our first spa experience in Mexico, so we were excited. Los Azufres is about 70kms from Angangueo. We stayed in a lodge in the woods, next to the spa. The spa was very interesting: there are two muddy lakes/ponds with 38 C warm water. The mud in the pond is said to be good for the skin. The water is warm due to the vulcanic activity nearby - steam comes out of the soil around here. The temperature was 15 C, so the 38 C water felt nice. There was also a steam sauna, shower (with freezingly cold water), dressing room. All the buildings are patched up bungalows, but I think this rustiness was the beauty in this spa.

The tree branches are full with butterflies

  The next day, as Angangueo was on the way home, we went to see the other sanctuary, El Rosario. El Rosario was way more bigger (and more focused on tourists) than Sierra Chincua. Although El Rosario is the bigger and better advertised sanctuary, Sierra Chincua is easier to approach. (While Sierra Chincua is right along the road, we had to drive over 10kms on cobbled road...) From the parking lot, it is another 10-15 minute walk along souvenir shops to get to the woods - after buying the ticket (here it was 40 pesos), we could choose to go on foot (1.5kms) or on horse. We chose the horse again. :) El Rosario`s sanctuary is definitely bigger than Sierra Chincua: as we got to the monarchs, all the trees in front of us were packed with butterflies! I started to count the trees (just the ones we saw), but lost track at 50... and in one tree, there must have been millions of butterflies! The tree branches seemed close to break on the weight of the butterflies. (And as one butterfly must weight only a few grams, you can imagine, how much there must have been...) They were not only hanging from the branches, but were clinging to the treetrunks as well! It all looked like fish scales with the butterflies lining up next to each other. And as the sun came out, the branches looked like blossoming as the closed, grayish wings of the monarchs started to open and show their bright brown-orange wings. And the thousands of butterflies flying around in the valley really looked like orange snowflakes feather from the sky... it was beautiful!

Just a bit of the butterflies flying in sunshine

  Although the weather conditions were not perfect (it was mostly cloudy), it was a jaw-dropping journey for us. I`m sure we`ll visit the monarchs every year as long as we`re in Mexico!

(For more pics, click on the main title above!)

Monarch butterfly

  A hétvégén elmentünk megnézni nemcsak Mexikó, de a világ egyik legfantasztikusabb természeti csodáját: a danaisz lepkék vándorlását. A danaisz lepkék ugyanis Kanadából 3000 km-es utat megtéve, minden évben Mexikóba vándorolnak a telet átvészelni. Ez az egyetlen lepkefaj, amelyik a madarakhoz hasonlóan vándorol. De hogyan teszik meg ezek az apró állatok ezt a hatalmas utat? Mivel navigálnak? Ezekre a kérdésekre a Wikipedia adott választ: a lepkék átlag élettartama két hónap. Azonban a vándorló generáció elélhet akár hét hónapig is! A danaisz lepkék augusztus környékén hagyják el a kanadai erdőket és november környékén érnek Mexikóba. A telet a mexikói erdőkben töltik, majd március végén indulnak vissza Kanadába. Haza azonban soha nem térnek... Útközben peterakás után ugyanis elhullanak, és csak a következő generáció folytatja az utat észak felé. Ők sem érnek azonban vissza a kanadai erdőkbe, a rövid életük a peterakást követően véget ér. Csak a harmadik, vagy a negyedik generáció az, ami elér Kanadáig. A kör pedig kezdődik előröl. Vagyis, ez egy hatalmas, többgenerációs utazás a danaisz lepkék számára. De vajon hogyan tudják a lepkék, hova kell repülni, hogyan szállnak minden évbe ugyanabba az erdőbe, ahol elődeik is teleltek? Bár erre még nincs biztos válasz, a kutatók úgy gondolják, hogy a lepkék antennája a kulcs. Ez az antenna ugyanis egy olyan fényreceptor fehérjét (cryptochrome) tartalmaz, ami lila vagy kék fény hatására kémiai iránytűként működik, vagyis megmutatja a lepkének a föld mágneses mezejének irányát. Nekem azonban az ilyen tudományos magyarázat után is fantasztikus teljesitménynek tűnik, hogy egy ilyen picike, alig pár grammos lepke ilyen hatalmas utat tegyen meg "látatlanban", és ugyanoda, ugyanabba az erdőbe érkezzen meg több ezer kilométer után, mint az elődei. 

They come to the people - maybe they like our warm hands

  Szóval, ezeket a fantasztikus lényeket mentünk megnézni. Szombaton reggel korán indultunk, hogz még délelőtt odaérjünk a lepkékhez. Angangueo (a leghiresebb lepkerezervátum) Morelia felé, a fővárostól kb. 200 km-re van. Angangueoban két nagy rezervátum van, Sierra Chingua és El Rosario. Bár El Rosario nagyobb és hiresebb, mi Sierra Chinguát választottuk. Már fél 10 körül megérkeztünk a rezervátumba. Bár a jegyárusnak már 9-kor nyitva kellett volna lennie, még senki nem volt ott (mi voltunk az első érkezők), ezért megspóroltunk fejenként 35 pesot a belépőjegyen. Ezt fel is használtuk a lovakra pár méterrel odébb - a lepkékhez meredek (és nagyon poros) út vezet ugyanis, de ezt lóháton is meg lehet tenni. (Fejenként egy útra 50 pesoért.) Mi tehát lóra szálltunk és 15-20 perc múlva meg is érkeztünk a rezervátumba. De mivel mi voltunk az elsők, még senki nem volt az erdőben, ezért nem is tudtuk, merre kell menni - igy kóvályogtunk egy órácskát, és miután letörve (bár gyönyörű kilátással, jó reggelivel és sok virág fotójával gazdagodva) indultunk volna visszafelé, az úton sok embert láttunk, és végre ráleltünk a helyes útra. Először csak hatalmas, feketés-szürkés csimbókokat láttunk a fák ágain, amire először én azt hittem, valamilyen betegség vagy növény lehet. De közelebb érve megláttuk, hogy azok bizony millió és millió lepke az ágakon! A fenyő levelei nem is látszottak, annyi lepke csüngött rajtuk. Bár az út le volt zárva, hogy az emberek ne juthassanak közel a fákhoz és ne tapossák agyon a lepkéket, a közelben is voltak ágak, ahol a lepkék pihentek. Illetve, ahogy kisütött a nap (elég felhős volt aznap az idő), a lepkék felszálltak, hogy megmelegedjenek, igy a közelben is leszálltak - sokszor valakinek a fejére, karjára, lábára, vagy csak a közeli bokrokra. A látvány annyira lenyűgöző volt, hogy észre sem vettük, hogy több órája csodáltuk ezeket a lepkéket. 

Zoom of a branch

The mud is thought to be good for the skin (Los Azufres)

  Végül délután két óra körül indultunk el a szállásunkra, Los Azufres-be. Los Azufres a hőforrásáról hires. Ez volt az első alkalom, hogy Mexikóban fürdőbe mentünk, ezért már nagyon vártuk. A szállásunktól (egy jól felszerelt faház az erdő közepén) egy kilométerre volt a fürdő, könnyű volt megközeliteni. A fürdőt a hegy vulkáni tevékenysége melegiti - maga a fürdő két kisebb (iszapos) tóból áll, ami bár csak térdig ér, a talajból jövő gőzök 38 fokosra melegitik a vizet. A tóban levő iszap is jó a bőrnek, állitólag. A 15 fokos hőmérséklet mellett bizony jól esett a 38 fokos viz. Bár a viz nem mindenhol volt ugyanolyan hőmérsékletű, épp a melegebb pontok keresése volt élvezet. A tavon kivül volt még gőzszauna, öltöző és zuhanyzó (jéghideg vizzel) is. Ezek mind összetákolt faviskók voltak, de az egésznek épp ez a rusztikus, kicsit elhanyagolt hangulat adta meg a varázsát. 

A butterfly heading to land on a branch

  Vasárnap, mivel a hazaút Angangueo felé vezetett, gondoltuk, megnézzük a másik rezervátumot, El Rosariot is. Bár ez a nagyobb és felkapottabb lepkenéző hely, nehezebb megközeliteni. (Mig Sierra Chincua rögtön a főút mellett volt, El Rosariohoz kb. 10 km-en keresztül macskaköves úton kellett zötyögni.) Abból is látszik a hely kiépitettsége, hogy jó 10-15 perces sétával - mig az ember eljut a parkolóból a pénztárig - az úton egymás után állnak az ajándékboltok (bódék). A jegy megvétele után (itt már 40 peso egy jegy) itt is lehet választani a ló és a gyaloglás között. Bár itt az út felfelé rövidebb (kb. 1,5 km), de ugyanolyan meredek és poros. Mi itt is lóháton mentünk fel, majd onnét egy 5 perces rövid séta után megpillantottuk a lepkéket. El Rosario valóban sokkal nagyobb, mint Sierra Chincua volt. Csak azokat a fákat próbáltam megszámolni, amiket láttam (a fák völgyben vannak, ezért nem tudni, meddig folytatódnak), de igy is 50-nél feladtam. Hogy egy fán meg hány millió lepke lehet, ki tudja vajon? Mi csak annyit láttunk, hogy sokszor a fák törzsét is elboritják a lepkék, amitől mintha pikkelyes lenne a fa. A fa ágai pedig roskadoznak a lepkéktől. (Ha belegondolunk, hogy egy lepke talán 10 gramm lehet (?), egy kis képet kaphatunk, hogy vajon hány lepke kellhet ahhoz, hogy lehúzza az ágat.) És ahogy a nap kibújt, az ágak mintha kivirágoztak volna: a csukott szárnyukkal szürkés szinű lepkék kibontva szárnyaikat, barnás-narancssárgává változnak, ami úgy tűnik a fákon, mintha azok virágot bontanának. A levegő is megtelt a melegedni vágyó lepkék tömegével, ami miatt úgy tűnt, mintha narancssárga hópelyhek szállingóznának a levegőben... bár a hétvége inkább felhős volt, ezért nem volt tökéletes az időzités, de igy is feledhetetlen élmény volt látni ezt a hatalmas tömeget, amik ilyen hatalmas utat tettek meg, hogy itt töltsék a telet, Mexikóban.

El Rosario - the black "spots" are all butterflies

(További képekért kattints a főcimre!)

Diving in Cozumel

 (text in ENG, JPN)

Queen angel fish (from the 2nd day)

  My last letter about the Yucatan peninsula... I decided to write about the diving separately, because 1) diving is no.1 activity in Cozumel, 2) my previous letter would have been too long with it.

  Finally we went diving only for 2 days in Cozumel, because our first dive was freezing! It was freezing because the weather on that day was cloudy and windy - the resting time was not much fun on the boat... However, we went 2 days later in sunshine, and it was no problem. Finally, we would have needed the sunshine on our first dive.

  Diving at Cozumel is drift diving - which means, you enjoy the flora and fauna of the sea while floating with the current. I have never made drift diving before, and was quite nervous about it, since I`ve heard some horror stories about it. And anyway, couldn`t really imagine a "river within the ocean". But finally, it turns out, it`s not that difficult. On the contrary, you just have to float and the current takes you.
  The sea around Cozumel is an underwater national park, so every diver has to pay 2USD to enter. Of course, no touching of corals, fish etc, no anchors and no fishing is allowed here, therefore the fauna is untouched and complete. (We saw huge lobsters which would usually go to our plate at this size...)  

  Our first dive was with Dive House, where there is Japanese staff as well - we thought with a Japanese staff, the shop should be safe and decent. Turns out, the Mexican dive master was much more decent than the Japanese one... but anyway, it was a great dive, especially the first one. 

Nurse shark (from the 2nd day)

  We went on the first dive to the "Montanas" (haven`t seen this spot on maps or guide books, but it`s the best!). Well, of course the tranparency was over 30 meters, the water temperature (as I mentioned) was cold for me in shorty (started to shiver within 20 minutes), but the view took my mind off it. First, the dive master pointed out a nurse shark swimming in front of us (was about 10 meters from us?). Just a minute later under an arch, there was 3 more, huge ones resting. (They could be about 3 meters?) Just a while later, a spotted eagle ray was having lunch near to us, then took off - they fly in the water like birds on the sky! It was beautiful! But we didn`t have much time to wonder, because the current was taking us forward - among beautiful arches and corals, sponges, fish... the "typical" fish at Cozumel is the queen angel fish - although angelfish are usually 10-20 cms, this kind is huge! Can be 45cms in length and weight more 1.5kilos! It was strange to see such beautifully colored tropical fish in such size! The juveniles by the way are with the "monotone" black/yellow stripes, while the adults can be grayish, blackish or blueish, depending whether it is the french, gray or blue queen angel fish. Also (my personal favorite) was the honeycomb cowfish - it`s body is like a box, its color is purple/blueish with white patterns (like honeycombs) its eyes are popping out on its forehead and has horn-like nubs above it. It might sound quite strange so, but it looks funny! Also, there was a huge (1meter) black grouper, and a big group of fish, which I missed. :( I also missed the sea turtle, which others were talking about on the boat. After getting back to the boat all the group was laughing in joy and asking the dive master what else they can show us? Big group of fish, 1meter size fish, sharks, sea turtles... everything, anyone would want.

Electric ray (from the 2nd day)

  The second dive that day (after one hour of shivering on the boat in the windy weather), was at "Paradise Reef". The spot is not deep, 12 meters (the first one was at 20ms). In the first part we were drifting over rocks and corals, where we saw lobsters (huge ones, like 60-80cms!), crabs in the caves, parrot fish eating algae and even our dive master spotted out a toadfish - a species unique at this part. In the second part, we went to a more sandy part to look for some sea horses - and we found them! It was bigger than I thought, about 10cms, clinging to a little plant at the bottom of the sea. Our dive master warned us to be very careful around these animals - apparently they can die just by stirring up the sand by our fins. We also saw a yellow stingray (a fish was swimming with it just above its back, it was funny to see), an electric ray (!), a flatfish (turbot?) and a scorpionfish as well. The scorpionfish looks like a rock and can be dangerous as its poisonous but can hardly be seen. This one was lying on the bottom and our dive master had eagle eyes to spot it out! I was looking for a minute after recognizing it wasn`t a piece of rock but a fish. Amazing camouflage!

 Unfortunately, we forgot to ask for a camera for this dive, so we only have our memories in our heads...　(the pictures here are all from our second day dive)

  However, we took pictures on the next day we went diving: it was at Hotel Sabor, there was a dive shop within the hotel, so we decided, it would be too much waste to spend so much time in Cozumel and not dive just once. So, we paid for another day and took off the next day to "Dalaila

Wall". Unfortunately, my dive didn`t start well, as my BCD was not working... as a beginner diver, I was a little bit in panic, especially when the dive master showed to blow up the BCD with my mouth. I made it last time when I took my license and it was like I remembered. Was short in breath after blowing the vest up, and went a lot of water in my mouth... finally it was ok, but still, I couldn`t adjust the air as I liked, which bothered me a lot. At Dalaila Wall, mainly the scenery was nice - the arches, corals etc. Of course, we saw nurse sharks here as well, of course, queen angel fish, triggerfish, parrot fish and other tropical fish.

Sea turtle (from the 2nd day)

For the second dive, I had my BCD changed and everything was finally OK. The second dive took place at "San Francisco Wall" and what mostly took me at this spot was the scenery: one one side there was a huge wall with all the marine life, and on the other, just eternal abyss in every direction. Even the color of the sea was different! On the wall side, it was transparent and turquoise blue, on the other side, it was blurred and deep blue... In this dive, the ones worth to mention were the sea turtles and the big black grouper (about 80 cms?). Oh, we also saw a big group of french grunts among the rocks. But for me, at this time, it was more of the enjoy of the view than the "big catches".

  Finally, despite of the troubles and the "disappointment" after the first day`s dive (on that dive, even the dive masters were amazed, so I don`t think it would be fair to compare to it) we were glad to take this second dive as well. Especially, because when we ascended to the surface, it was just time to see the sunset over the sea! For me, it was the first time to see this beautiful "feast" of nature, and it was really astonishing!

(For more pictures, just click on the main title above!)

Wow! That`s a very rare marine animal!

これはユカタン半島（私はいつも“豊かん”と言い間違えますが、、、ある意味、それも合っていると思います）についての最後の手紙です。ダイビングはコスメル島の一番の魅力と言われているので、単独の手紙で思い出を残そうと思いました。

コスメルで2日間をダイビングに費やしました。1日目のダイビングは、運悪く曇っていて、風が吹いていたこともあり、とっても寒い思いをしました。そのため、2日目は行こうか行くまいか、かなり悩みましたが、せっかくコスメルに来ているので、もう一回試してみようと思い、帰る2日前にもう一回潜ってみました。その日は晴れていて、ショーティでも問題なかったので、結局2日目も潜って良かった、という印象になりました。

コスメルのダイビングスポットは島の南側に集中し、深さはさほどない（15～25m）ですが、ドリフトダイビング（潮の流れに乗って、流れていくダイビング）です。以前ドリフトダイビングについては聞いたことはありましたが、やったことがなかったので、潜る前はかなり心配しました（まず、「海の中の川」みたいなコンセプトがよく理解できませんでした…私は海のない国出身なので、、）。しかし、実際やってみて、コツを掴めば、さほど難しいものでもなく、かえってかなり楽なダイビング手法だと思いました。
コスメル周辺の海は海洋国立公園になっていて、ダイバーは入園料として2ドルを支払う必要があります。水中でサンゴや魚を触ったり、採ったりするのはもちろん禁止で、船のアンカーも使用禁止、漁業も禁止されています。そのお陰で、水中の状態は自然のままで保護されています。

1日目はダイブハウスという、日本人スタッフもいるショップへ行きました。日本人スタッフもいるからと言って、安全でちゃんとしているショップだろうと思いましたが、結局現地人のダイブマスターのほうがしっかりしているような気がしました。ダイブハウス自体は想像通り安全でプロフェッショナルだったと思います。。

Nurse shark (from the 2nd day)

1本目は「モンタニャス」という所へ行きました。（ダイブ地図でも、ガイドブックでも書いませんでしたが、一番素晴らしいスポットでした！）もちろん、透明度は30m以上の抜群のコンディションでした。水温は私にとってショーティではとても寒く感じました。（20分経過したところで震え始めましたが、景色で夢中になって、しばらくしたら寒さを忘れてました。）まず、10メートル前方の所でナースシャークを発見し、唖然すると思いきや、下を見ると岩の陰に3mぐらいのナースシャークが3匹寝ていました！しばらくしたらマダラトビエイが1匹海底でご飯を食べているのを見つけ、ちょっとしたら優雅に飛び去ってゆきました。潮に流されるまま、ゆっくりと岩のアーチや珊瑚の景色、カラフルな魚を鑑賞できました。コスメルの「典型的な」魚はクイーンエンジェルフィッシュだそうです。普通のエンジェルフィッシュは10－20センチですが、ここにいるエンジェルフィッシュは45センチ程度まで成長する種類だそうです！カラフルなトロピカルフィッシュをこんなサイズで見るのはすごい迫力です。クイーンエンジェルフィッシュの小魚は単調な黒と黄色のシマシマですが、大きいものは色が青色や、灰色や、黒色の3種類に分かれます。同じく、この辺で大きく成長してるのを見たのは、ハコフグでした。目の前に泳いでいた紫っぽいハコフグは40センチぐらいもあったと思います。1メートルぐらいのハタも、大きな群れの魚（種類不明）もいて、ボートに戻ったら、カメもいたと言われました。とにかく、一本目でサメに大物の魚に、魚の群れに、カメに、望めるものは全て見ました。ダイブマスターも、こんな「勢揃い」はなかなか見れない、と言っていました。

The flora below the sea...

2本目のダイブは「パラダイスリーフ」という所に行きました。このスポットはさほど深くなく、12メートルでした。（1本目は20メートルでした。）2本目の前半は、岩や珊瑚の上をドリフトし、流れる途中でカニや巨大な伊勢海老（60－80センチ）を見ました。魚ももちろん豊富で、ブダイやクイーンエンジェルフィッシュが多かったです。ダイブマスターは岩の間に隠れていたトードフィッシュ（この辺の固有種）も見せてくれました。そして、後半は平らな砂地へ、タツノオトシゴを探しに行きました。そして、海底の植物に掴まっているのを数匹見つけることができました。思ったより大きかった（10－12センチもあった？）ですが、非常にもろい動物だそうです。まだ潜る前に、タツノオトシゴの近くは十分気を付けるよう注意されました。なぜなら、フィンで舞い上がる砂だけでも死んでしまうそうです。海底にシビレエイやアカエイ（エイの数センチ上に、バスに乗っているかのように、1匹の魚が同じスピードで泳いでいて、面白かったです）、カレイ、オコゼ（それともカサゴ？）も見ました。オコゼ？は岩みたいだったので、最初はダイブマスターがどうして岩を指差しているのか、よく分かりませんでした。じっと見つめたら、ヒレが見えてきて、魚と分かりました。すばらしいカモフラージュですね！

残念ながら、お店でカメラを頼むのを忘れ、この素晴らしいダイブは写真に残すことができませんでした。（全ての写真は2日目からです）

Arch in the sea

失敗から学んで、2回目のダイビングにはちゃんとカメラも借りました。2回目は、ホテルサボール内にあったダイブショップで予約しました。今回の1本目は「ダライラウォール」というスポットでした。私はBCDに問題があり、空気が入らなかったので、1本目はかなり苦労しました。まだ20本も潜っていない初心者なので、口でBCDを膨らませるよう海中で指示された時には冷や汗をかきました。途中、空気を自由に調整できず、かなり不便でした。ダライラウォールは主に景色（珊瑚やアーチ）が美しかったですが、ナースシャークはこっちにもいました。 魚も豊富で、クイーンエンジェルフィッシュやモンガラ、ブダイなどがたくさんいました。

French grunts

2本目ではBCDを交換してもらったので、何も問題なくダイビングを楽しめました。2本目は「サンフランシスコウォール」というスポットでしたが、ここから一番印象に残ったのは景色でした。サンフランシスコウォールは大きなドロップオフで、その真横をドリフトしました。右に美しい珊瑚や魚の景色が見え、左には永遠に深淵の海…　両側の色は全く違いました。右側は透明で、ターコイズブルーの海、左側は濃いブルーでした。このスポットで一番の見どころだったのは、2匹のカメでした。1匹は岩の近くに海草を食べていて、もう1匹は優雅に泳いでいました。テレビでいつもゆっくりと見えますが、流れに逆らって泳いでもかなりのスピードでした！その他、french grunt （イサキ？）の群れやまた大きなハタも見る事が出来ました。

Sea turtle swimming away...

最終的に、BCDのトラブルにも関わらず、2回目も潜って良かったと思いました。1回目ほどの「魚の勢揃い」はありませんでしたが、景色は綺麗だったし、魚も（そんなに特別な魚がいなくても）多かったです。そして、2本目から浮上してきたら、ちょうど夕陽となりました。海に沈んでいく太陽を初めて見て、やっぱり、自然のキャンバスが一番美しい、と改めて実感しました。

Sunset over the sea

 （更に写真をご覧になりたい方は、メインタイトルにクリックしてください）

Cozumel

 (Text in ENG, JPN)

On the ferry in Playa del Carmen

  So, we took the ferry from Playa del Carmen to Cozumel to stay there for the rest of the week. Cozumel is the biggest island in Mexico, and takes about 40 minutes by ferry. The island is a stop for many international cruise ships, therefore the city (San Miguel) is neat and nice, the main street is full with brand and duty free shops, restaurants and bars. Of course, everybody speaks English, the prices are in US dollars... doesn`t feel like in Mexico at all! The Caribbean is of course beautiful, and it was over 25 degrees even at the end of December. (For me it sounded not so hot, but due to the humidity, it was indeed hot.)
 
  We spent 5 nights in two hotels - one (a cheaper one) called Coral Princess (nice, neat, huge room and breakfast included) for the diving days and another (all inclusive hotel, called Sabor) for the resting days.

  As the transportation (taxi) is quite expensive (well, compared to Mexico City), and uncomfortable to wait for taxis all the time, we rented a scooter for our stay. It was perfect, as the breeze on the scooter is refreshing and the island is small enough to have fun on the scooter. There is one main road around the island, most of it goes along the seaside, giving a spectacular view. Only the southern part of the island can be driven, the northern part is dirt road. It is said, it`s about 1.5 hours to drive around the southern part of the island - however, we managed only the western side of it, finally having so much to do. On the first day, we were planning to go around the island, but as we stopped at Punta Sur (the most southern part of the island), we stuck there all day.

View at Punta Sur

  Punta Sur is something like an national park - you pay an entrance fee and go around a beautiful park with lagoons, crocodiles, a lighthouse, navigation museum and a beach. The "park" is too big to walk around, so we took the scooter. We got a map with the "sightseeing points" and there are also volunteers around to answer your questions or show you around. First we went to see a lagoon where crocodiles can be seen. There are small islands in the middle of the lagoon where we saw many birds as well. The view to the Caribbean and the lighthouse was amazing from the look-out tower... Our next stop was at the lighthouse, where there was a navigation museum, some hammocks to rest and some small shops to spend money. As we walked out a small convenient shop with some water and bananas for lunch, a small visitor came: a coati. It turns out, there are coatis on this island as well. It is said, that the mayas brought them here as their pets. This coati was very friendly as well (seemed to have in a "friendship" with the shop owers who were playing domino outside the shop), and immediately received the banana I gave him. After eating a whole banana, took a tortilla from the shop owners and took off. He was soooo cute! Leaving the coati and the lighthouse behind, we headed for our last stop, to the beach - there we rented fins and went to snorkel. Maybe we were looking on the wrong place, but there was not much to see, unfortunately - a barracuda, some trigger fish, queen angel fish and Florida fighting conches (those big clams, whose seashells are sold at such seaside resorts). But the sea was warm and amazingly transparent, so we had a good time. When we came out, it was just time to catch the last ship leaving to go around the lagoon (it was included in the entrance fee). Although the water of the lagoon was brownish, it was still transparent, so we could see to the bottom. In the lagoons (there are two) wild crocodiles are living, and we had the opportunity to see 3 of them. Lucky, we were on the boat - I wouldn`t want to meet them in the water, they seemed awfully powerful even by swimming slowly and calmly in the water. One word in a hundred, Punta Sur was an amazing experience, with all the Cozumel "ingredients": sunshine and sea.
 

The entrance of Chankanaab

  The next day we went to Chankanaab, another (but more "artificial") park - this park is only 5 minutes from the international port, so (I guess) it is mainly for the travelers from the cruise ships. Chankanaab is a "small Mexico" - next to the beach, diving and snorkeling possibilities, swimming with dolphins or manatees and sea lion shows, there is a jungle part with mayan ruins (well, replicas) and exotic plants. We saw the sea lion show and went to snorkeling - at that time we thought it was great, but to be honest, only for snorkeling it wasn`t worth the money (we just had such a great snorkeling in front of our hotel). The best part however, were the sculptures and cannons on the bottom of the sea. Also, there was a "manatee/dolphin" exhibition, which meant they showed us around in the dolphin pools, so we could see the dolphins closely.

Pelicans at the hotel beach

  We spent the next two days diving and resting in the all-inclusive hotel. The hotel upgraded our room to a junior suite, therefore our stay started well! The hotel was huge with 3 sections (an adult section, a family section and a VIP section), 3 swimming pools and a long-long beach. The hotel was all inclusive and/but the food was surprisingly delicious. Not only the food and drinks were all inclusive, but all the non-motorized water sports as well - snorkeling sets, kayaks and small (plastic) yachts. So, we took a kayak one day and headed snorkeling the other. My husband was a little sceptic about snorkeling so close to the shore, and so he missed a big ray swimming just about a few meters from the shore. Other than that, there were many fish and corals/sponges to see - as the beach was long, we snorkeled oven an hour. The other time, we just laid on the beach and watched the pelicans to fish - there were thousands of small fish in the shallows which the pelicans hunted all day.

  It was hard to leave this beautiful island after five days - there were still the eastern side of the island with huge rocks, waves or sandy beaches, the northern "wild" side of the island and the mayan ruins in the middle of the island to see...

(For more pictures, just click on the main title above!)

Beach at Punta Sur

  プラヤ・デル・カルメンからフェリーに乗って、コスメル（メキシコの最大の島）へ向かいました。約40分の道のりです。コスメルは多くの豪華客船が止まる島でもあるため、唯一の町であるサンミゲルはとてもキュートです。サンミゲルは清潔で安全で、メインストリートにブランド品のお店や免税店、レストランやバーがズラリと並んでいます。もちろん、英語はどこでも通じて、物の価格はどこでもドルで表示され…メキシコとは思えない場所です。カリブ海はもちろん美しく（港でも海が透明でした！）、12月末でも温度は25度ぐらいでした。（湿気のため、25度以上に感じられました。）

コスメルでの5日間は2つのホテルに滞在しました。1つ目はダイビング用に、安めですが、清潔できれいなコラル・プリンセスというホテルに、もう1つはゴロっとするためのオールインクルーシブのサボールというホテルにしました。
  交通手段（タクシー）は高めだったため、コスメル滞在中はスクーターを借りる事にしました。島は約1時間半で一周できるほどの大きさなので、スクーターでもどこへでも簡単にアクセスできます。島を回る道路は概ね海岸沿いに走って、ドライブ中に素晴らしい景色が楽しめます。

 　

  

一日目にさっそくスクーターに乗って島を一周する予定でした。しかし、途中でPunta Sur（島の最南端の所）に立ち寄った所、最終的に一日をそこで過ごすことになりました。Punta Surは国立公園のような場所で、入園料を払い巨大な公園を巡ることができます。（公園は、スクーターや車でないと回れないほどの大きさです。）入り口で地図ももらい、それをもってラグーナや灯台、ビーチなどの「名所」にたどり着くことができます。

Crocodile Zone

  まず、ワニも生息しているラグーナに向かいました。運良く、ラグーナの中へ伸びていく桟橋の影にちょうど2頭のワニが休んでいて、すぐにお目当てのワニが見れました。近くにある見晴らし台からラグーナの真ん中にある島々にたくさんの鳥を観察出来ました。

Coati in Cozumel

  次に灯台に向かいました。灯台の所に小さな航海史博物館やお土産屋さんもありました。とあるお店でランチ用のジュースとバナナを買って、出たところ、思いがけぬビジターに出逢いました。そのビジターは一匹のハナグマでした。 後で知りましたが、マヤ人がコスメルに移った時に、ハナグマをペットとして連れてきたそうで、その後、コスメルのハナグマは単独の亜種に進化したそうです。
 でも、このハナグマも、リビエラマヤにいたのと同様、とてもフレンドリーでした。私の手から少しずつバナナのかけらを取っては食べ、食べ尽くした所で、店の人から一枚のトルティージャをもらい満足げな顔をして去って行きました。とっても可愛かったです！

Barracuda

  灯台からさらに先に進んで、終点のビーチに着きました。早速シュノーケリングセットを借りて、海に出ました。残念ながら多くの魚はいませんでしたが、それでも約1メートル程の大きさのバラクーダやトリガーフィッシュ、クイーンエンジェルフィッシュなどの魚やサンゴが見れました。海も暖かく、透明度が抜群だったので、それなりに楽しめたと思います。



 

Crocodile during boat trip

  ちょうどシュノーケリングを終えた頃に、近くにあったラグーナのボートツアーが出発する時刻になりました。（このツアーも入園料に含まれていました。）このラグーナにもワニが生息し、ツアー中に3頭も見ることが出来ました。2頭はゆっくり、静かに泳いでいました。1頭は陸に上がって、口を大きく開けて体温を調整しているところでした。こんなにおとなしくしている姿を見ても、野生のワニの力強さと迫力が伝わってきます。
Punta Surはスクーターを借りた現地の店員に勧められましたが、さすがに現地の人はコスメルの良い場所を良く知っている、と思いました。




  次の日はチャンカナーブという、他の公園へ行ってみました。この公園は国際船の港からたった5分ですから、かなり観光客向けの雰囲気です。チャンカナーブに来たら、メキシコ全土が分かるというようなコンセプトで、公園にはジャングルがあり、メキシコ各地の有名な遺跡のレプリカを見ることが出来ます。海にはシュノーケリングやダイビングの他、マナティーやイルカとの触れ合いも楽しめます。そのほか、アシカのショーもあり、私達は最初にそれを見に行きました。早速一番前の一等席を確保し、間近に3頭のアシカを見る事が出来、なかなか楽しかったです。シュノーケリングも楽しかったですが、正直、コスメルはどこでも海がきれいなので、シュノーケリングのためにだけチャンカナーブの入場料を払う必要はありません。唯一ここでしか見れないのは、チャンカナーブの海に沈められた彫刻や16世紀の船から発見された大砲です。なかなか見られない光景なので、これらを探し泳ぐのは、楽しかったです。

Jesus sculpture at Chankanaab

次の2日間はダイビングしたり、オールインクルーシブのホテルに泊まってゴロゴロしたりしました。ホテルサボールにチェックインした時に、部屋をアップグレードしてもらい、サボールの第一印象はまずまずの印象でした。ホテルには3つのゾーン（大人、家族、ＶＩＰ）があり、プールもレストランもそれぞれのゾーンにあったので、1週間を過ごしても退屈しないような所でした。そして、何よりも、食べ放題、飲み放題なのですが、ここは食べ物が美味しかったです。（帰りの飛行機でオーバーウェイトをチャージされないよう、食べすぎに気を付けないといけませんでした。（笑））さらに、飲み物、食べ物だけではなく、シュノーケリングセットやカヤックも無料でレンタルできました。もちろん、ホテルのビーチでもシュノーケリングを試してみました。ホテルのビーチは（私の意見では）チャンカナーブよりもバラエティーに富んでいました。まず、入った途端に海岸から数メートルで大きなトビエイが泳いでいました。その他にも、多くのサンゴや魚（ハリセンボンやサヨリ、ハコフグなど）がいました。ビーチは浜辺に沿って長く、一時間以上もシュノーケリングを楽しみました。残りの時間にカヤックを借りたり、単にビーチにいるペリカンが魚を狩っている姿を見たりして、ゆっくりしていました。

5日間はあっという間に経ち、この夢のような島を出るのは後ろ髪を引かれるような思いでした。まだ行っていない、見ていない所が多かったです：島の東側に並んでいるビーチや北の「荒地」や島の真ん中にあるマヤ遺跡等々…

Returning to Playa del Carmen

（更に写真をご覧になりたい方は、メインタイトルにクリックしてください）

Cancun - Riviera Maya, Xel-Ha, Tulum

(text in ENG, HUN)

Happy New Year to Everyone!!!

The beach in Riviera Maya

  This time we spent the holidays in Cancun (well, near to it).
  Cancun is on the Yucatan peninsula, already south enough to have jungles and mangroves, the area is full with lagoons and the Caribbean-sea is of course beautiful. Due to the jungles and mangroves the flora and fauna is unique (well, at least to one coming from Hungary). Another unique formation is the cenotes or sinkholes. Also, this was the center of the Mayan people, so the area is full with Mayan ruins. One word in a hundred, the area is full with things to see, do, experience! (We went there this time knowing that we won't be able to see everything in only one week.)

  Our plane left Mexico City on the 24th in the morning and came back on the 31st. (This way we could avoid the high season tickets.) Our destination was Cancun and Cozumel, but as Christmas is the highest season in Cancun, the hotel prices are in the sky. (Cancun is the first destination to Americans, therefore it is nothing like the "ordinary" Mexico: everybody, I mean EVERYBODY speaks English, you can pay in dollars (we always had to ask to say the prices in pesos, as we are not Americans), the streets are safe, and clean.)
  So, we chose Riviera Maya, which is about 1.5 hours from Cancun. We spent 2 nights there and went to Cozumel (Mexico`s biggest island, 40 minutes by ferry) to spend the rest of the holiday there.

  As we arrived to the ariport, we took a bus to Playa del Carmen (about 1 hour to the south) and a taxi from there to take us to Bel Air hotel in Riviera Maya. From Cancun, Playa del Carmen is the next city around, on the way there are only hotels all along the beach. The same for Riviera Maya, it is a huge chain of hotels along the beach. The weather was a little bit cloudy and a bit humid, but warm and nice. Our hotel in Riviera Maya was great - although we had some problems with the rooms (no wi-fi in one, no hot water in the other), it was worth the money. The hotel was newly bought by Bel Air, so there are still some parts that are under construction, but the environment was amazing! Although the beach part was said to be destructed by a hurricane (many rocks on the beach), the beach in the neighborhood was amazing: dazzlingly white and soft sand, turquoise blue and transparent sea with palm trees - just like in an ad in a magazine. The hotel had several bungalows (2 apartments in one bungalow) scattered in the jungle. I was very excited, because I had read on tripadvisor that there are many animals around the hotel: and finally we weren`t disappointed! On the first night (on the 24th) we went to the restaurant for Christmas dinner (which was really good - some Mexican speciality: stuffed turkey, fish with olives and black-white cake) and on our way back we saw racoons. They were around the hotel, very shy, but looking for some food from the people.

The racoon tries to take my dessert

Then, the next morning we were having breakfast in the lobby bar (a huge open place, with no walls, just a big roof) when a coati shows up! It was more friendly than the racoons, it took the food out of my hand, and wasn`t afraid of people. (Later I read that coatis are easy to tame and people sometimes keep them as pets.)

Coati at breakfast

The next morning I saw a coati again, as I was sitting out on the balcony, waiting for my husband to wake up. The coati was walking on the top of the fence, presumably going to look for some food - I ran in the room to take some snack, started to throw it, and the coati smelled it despite it was 6-7 meters from me! (No wonder they have such a long nose!) We stayed on the 1st floor, therefore the coati was in trouble to come to our balcony - it climbed down the fence then climbed up a tree, jumped to another, but the balcony was too far. This time, I could see why they have such long claws (about 1.5-2 cms) - it is for climbing trees! Finally I went down and gave it some snacks.

Coati near to our bungalow

We also saw some kind of rodent - like a capybara, but smaller, and I don`t even mention the tropical butterflies, the birds that wake you up in the mornings by their chirps and the iguanas - they are everywhere!
  So, Bel Air was full with animals, but we only realized its true value on our last day. The hotel has its own cenote on the property! Cenotes are typical in that region. Cenotes or sinkholes become from the collapse of limestone bedrock that exposes groundwater underneath. (Wikipedia) They can be in caves or on the surface, but every cenote`s main feature is the crystal clear water. In the Bel Air property the cenote was like a lake - there was free rental of snorkeling set or kayaks to discover the cenote. The water was cold first, but beautifully clear with smaller and bigger fish in it. There were ducks around the mangroves as well, and as the cenote was quite big, it was a nice activity to spend the day.

Mangrove around the cenote in our hotel

Crystal clear water and mangrove roots in the water

Welcome to Xel-Ha!

  The second day we went to Xel-Ha. The transportation is easy, as there is only one main road around the area - you can choose taxi or the collectivo (private-managed microbuses collecting people on the road and taking off wherever they say - it`s much cheaper than the taxi but needs at least enough Spanish ability to tell the driver where to stop).

The beautiful lagoon in Xel-Ha

   Xel-Ha was about 30 minutes from our hotel. I would say, it is a "natural water park". The entry fee is quite high (77USD), but it was more than worth it! For this price, you get an all included ticket, so you can use all facilities, restaurants, lockers etc. There are of course optional activities, like swimming with dolphins or manatees, diving or buying the pictures taken of you. This park is a huge lagoon, surrounded by jungle, and the main activities are around the nature - you can walk/bike around the jungle to see animals (like coatis, birds, iguanas etc.), you can snorkel in the crystal clear lagoon, or descend on a river by float rings through mangroves into the lagoon, or swim into the "Mayan cave" (a cenote) or just eat in the buffet and swing in the hammocks. We went in the morning, but finally didn`t have enough time to try everything, not to mention the relaxing in the hammocks.

Manatee in Xel-Ha

   First we went to see the manatee (really like a cute cow in the water) and headed to the river - the flow is very slow, but fun to float in a tunnel of mangroves. You can get out on the way to cliffdive from 10meters (which my husband did). Arriving to the lagoon, we took our snorkeling sets and swam around snorkeling - as the lagoon is huge, there are flags showing where are the fish. And there are food for the fish to take, so you can feed them and make them gather around. It was already afternoon when we came out of the water, and after a fast lunch we headed to see the cenotes and the jungle.

Floating down the river in the mangrove-tunnel

  The whole park is very very professional and effective and clean - in the jungle there are signs at the interesting trees or animals to see, and generally everything is very professionally arranged to be able to enjoy everything without money or anything to carry around. Also, as it is a natural park, it was good to see the efforts to be "eco" - like there are no maps handed to the people in order to save paper, but there are boards all around the place with maps, so finally it is not needed.  
  We were really hesitating to go to Xel-Ha or Xcalet (another park), but the hotel staff recommended Xel-Ha, saying it is all natural, while Xcalet is half natural, half artificial. And as Xel-Ha was also closer, we chose it, and finally we had an amazing day there! I was really smitten with the many many animals (manatees, dolphins, coatis, birds, iguanas, fish) the beautiful sea and the professionalism of the park!

Coatis and iguana in Xel-Ha

Snorkeling...

Pelicans came to rest

Hermit crab

After the fun, on our last day in Riviera Maya (before going to Cozumel) we went to Tulum for some culture. Tulum was a Mayan city, built in the 6th century and was known to be untaken until Cortes destroyed the city as many others in Mexico in the 16th century. We had to admit that the Mayan people knew how to live - the city is built on rocks facing the turquoise sea, with snow white sandy beach below. With this view in the background, the ruins remained from the city are astonishing! So astonishing that I didn`t watch my step and slipped on a rock with my beach sandal - having a big wound on my knee, which unfortunately shortened our visit at Tulum...

Tulum

Tulum

In the afternoon we went back to Playa del Carmen to take the ferry to Cozumel, our main destination. But about Cozumel, I`ll write in an other letter, as my letter is already too long...
 
  <For more pictures, click on the main title above!>
 

BUÉK!!!

Vakito napsutes december vegen

  Mi az idei ünnepeket Cancunban (illetve annak közelében) töltöttük. Ez volt az első alkalom, hogy karácsonykor nem volt nagy dőzsölés, skype beszélgetés a családdal, de végül megérte, mert gyönyörű egy hetet töltöttünk.

  Cancun a Yucatan-fészigeten van, elég délre ahhoz, hogy dzsungel és mangrove boritsa a területet. Emiatt a flóra és fauna ezen a vidéken egzotikus. A térség tele van lagúnákkal és cenotékkal (talajviz, ami a mészkőtalaj beomlása miatt a felszinre kerül), a Karib-tenger pedig természetesen gyönyörű. Ráadásul a Yucatan-félsziget volt a maják központja is, ezért rengeteg itt a temlomokból, városokból megmaradt rom. Egy szó, mint száz, már elindulásunkkor tudtuk, hogy ide még vissza kell majd térni, mert egy hét nem elég mindent megnézni a környéken.

  A repülőnk (kb. 2 óra Cancunig Mexikóvárosból) 24-e hajnalban indult, és 31-én este értünk haza, igy kikerültük a csúcsforgalmi, drágább repjegyet. Először Cancun volt a fő cél, de mivel a karácsony és szilveszter a legnagyobb főszezon, a hotelárak a csillagos égbe szöktek, inkább Riviera Mayát és Cozumelt választottuk. (Cancun az amerikaiak kedvenc nyaralóhelye, ezért teljesen más, mint pl. Mexikóváros - mindenki beszélt angolul, a dollár teljesen elfogadott (annyira, hogy nekünk mindig kérni kellett, hogy pesoban mondják meg az árat, ne dollárban), az utcák biztonságosak és tiszták. Aki ezt látja csak Mexikóból, biztos, hogy hamis képet fog kapni!)

  Tehát, úticélunk Riviera Maya volt, ahol 2 éjszakát töltöttünk, azután mentünk át Cozumelre - Mexikó legnagyobb szigetére. Cancun repterétől először busszal elmentünk Playa del Carmenre, ez kb. 1,5 óra, majd onnét egy fél óra alatt elvitt a taxi Riviera Mayára, a hotelbe. Cancuntól Playa del Carmen a következő város, útközben csak szállodák sorakoznak a tengerpart mentén. Ugyanigy néz ki Riviera Maya is - egy nagy láncolata a szállodáknak a főút mentén.

A hotelunk melletti strand

A szállodánk (Bell Air), bár voltak apróbb problémák (egyik szobában wi-fi nem volt, a másikban meleg viz), igazán megérte a pénzt! Bár Bel Air nemrég vehette meg a szállodát, mert még voltak itt-ott felújitási munkák, azért fantasztikus 3 napot töltöttünk itt. A szálloda egy hatalmas területen, a dzsungelben volt, a szobák (bungallók) pedig ebben a dzsungelben voltak szétszórva. Volt természetesen medence és tengerparti része is a szállodának. Bár a strandot egy hurrikán tönkretette (csupa sziklás, köves a part), a szálloda melletti tengerpart gyönyörű volt, puha, hófehér homokkal, kristálytiszta vizzel, pálmafákkal - mintha egy magazin hirdetésében lenne.

A felenk mosomaci

 De engem inkább a dzsungel része érdekelt a hotelnek, olvastam ugyanis, hogy rengeteg állat jön elő az erdőből. És ez be is igazolódott! Az első estén (24-én) karácsonyi vacsorán vettünk részt a hotel éttermében, és kifelé jövet, mosómedvékbe botlottunk, amint az étterem körül őgyölögtek egy kis ételre várva.

Ormanyos maci reggelinel - varja az ingyenfalatokat

A következő reggel pedig ahogy reggeliztünk a lobby bárban (egy nagy, nyitott bár, falak nélkül, csak egy hatalmas pálmalevél-tetővel), egy ormányos medve látogatott meg bennünket. Az ormányos medve már sokkal bátrabb volt, mint a mosómedvék, nem félt az embertől, nyugodtan elfogadta a pogácsát, amit adtam neki. Sőt, amikor háttal állt, még meg is tudtam simogatni. (Később olvastam, hogy az ormányos medvék könnyen szelidithetők, és hogy sokszor tartják őket háziállatként.)

Iguanak ejtoznek a napsutesben

Ormányos medvét a következő reggel is láttam, a kerités tetején sétált a bungalónk előtt, valószinűleg reggeliért ment. Gyorsan berohantam valami kajáért (otthonról hoztam sósrudat), és kidobtam neki párat, hátha észre veszi. Hát, nem hiába hivják ormányos medvének, mert 7-8 méterről is megérezte a sós rúd szagát, és visszafordult. A mi szobánk az emeleten volt, ezért a mackó először nagyon küzdött, hogy feljusson az emeletre: lemászott a keritésről, felmászott egy fára, aztán átugrott egy másikra, de sehogy sem tudott feljutni. Végül aztán lementem, és megetettem sósrúddal - bár már 3 napos volt és kemény, neki úgy tűnt, izlik. (Gondolom, nem mindennap eszik magyar sós rudat!)

 Az ormányos medvéken kivül láttunk egy rágcsálót is, ami úgy nézett ki, mint egy vizidisznó, csak kisebb volt. Rengeteg trópusi pillangó és madár is volt (élvezet volt a csicsergésükre ébredni), az iguánákat meg már nem is emlitem! (Először teljesen elájultunk tőle, de végül mindenhol, ahova csak mentünk iguánákat láttunk útközben.)

Csonakazas a hotel cenote-jen

    Szóval, a szállodában fantasztikus volt a sok állat, de a hotel igazi értékére csak az utolsó nap bukkantunk rá. A szálloda területén ugyanis volt egy "cenote" is! A cenote a karsztos kőzet beomlásával felszinre törő talajvizeket jelöli. A cenote-k erre a környékre jellemző sajátos képződmények. Jellemzőjük, hogy (mivel talajviz) kristálytiszták! Sokszor barlangban vannak, de vannak felszini cenotek is, mint amilyen a Bell Air hotelben is volt. Ki lehetett ingyen kölcsönözni snorkeling felszerelést vagy kajakot, és körbecsónakázni a cenotén. A "tó" körül persze mangrove nőtt, amik között vizimadarak fészkeltek, a vizben pedig kisebb-nagyobb halak úszkáltak, amihez igazán snorkeling felszerelés sem kellett, mert a viz annyira tiszta volt, hogy a felszinrol is tokeletesen lehetett latni a halakat. Fantasztikus volt elgondolni, hogy mindez egy szállodán belül van, ráadásul nem úgy csinálták, hanem az egész természetes!

   A második napunk is a természet jegyében telt: Xel-Ha (ejsd: Sel-Ha)-ba mentünk, ami kb. fél órányira volt a szállodánktól. Xel-Ha, én úgy mondanám, hogy egy "természeti vizi élménypark".

A belépő kicsit borsos volt (77 USD), de végül megérte, mert all inclusive szolgáltatást nyújt - vagyis a csomagmegőrzőtől kezdve az étteremben való fogyasztásig minden ingyenes a parkon belül. (Persze vannak alternativ tevékenységek is, amikért fizteni kell: pl. a delfinnel vagy tengeri tehénnel való úszkálás, búvárkodás vagy a profi fotók, amit a park minden részében készitenek rólad. A park egyébként egy hatalmas lagúna, dzsungellel körülvéve, benne mindenféle tevékenységgel - snorkeling a kristálytiszta lagúnában, úszkálás a barlangi tóban, séta vagy biciklizés a dzsungelben vagy csak jókat enni az éttermekben és ejtőzni a függőágyak egyikében.

A park maga annyira nagy egyébként, hogy nekünk, bár reggel mentünk, semmi időnk nem maradt lustizni a függőágyakban, a park felét is a végén már csak "átrohantuk".

Tengeri tehen - hattal

Először a tengeri tehenet mentünk megnézni (még akváriumokban is ritka, itt viszont őshonos állat) - hát, tényleg úgy néz ki, mint egy boci a vizben, bár elég szégyenlős volt, csak a hátát mutatta nekünk... A tengeri tehén után felmentünk a park végébe, ahol egy folyón le lehet ereszkedni a lagúnába. Kaptunk snorkeling felszerelést és nagy úszógumikat, amibe beleülve csorgadoztunk le a mangrove-alagútban. 

Haletetes

A lagúnába megérkezve aztán snorkelingeztünk, úszkáltunk. Mivel hatalmas a lagúna is, nagyon profin zászlók jelzik, hogy hol van sok hal, hova érdemes menni. Sok helyen van haletető is, ahonnét lehet haleledelt venni (persze, ingyen van ez is), hogy a halakat még közelebb csábithassa az ember. Mire kievickéltünk a vizből, már délután volt, ezért egy gyors ebéd után elmentünk bejárni a dzsungelt - itt is nagyon profin, az út mentén táblák álltak az érdekesebb növényeket vagy állatokat elmagyarázandó.

  Az egész parkban nagy tisztaság volt, nem kellett törni magunkat semmiért (volt mindenhol elég bicikli, snorkeling felszerelés, hely az étteremben), tisztaság volt mindenhol, és nagyon szervezett volt az egész park. Szóval, le a kalappal előtte! Ráadásul annak ellenére, hogy rengeteg ember volt, mégsem látszott, hogy a természet megsinylené - a viz itt is kristálytiszta volt, a dzsungelben egy darab szemetet nem láttunk, és az állatok is teljesen szabadon, természetes környezetükben voltak, nem bezárva, vagy "odacsalogatva" a parkba.

A dzsungel...

...es a laguna

   Az utolsó napunkon Riviera Mayán, Cozumelre menet előtt, még elmentünk Tulumba, "művelődni" egy kicsit. Tulum egy maja város volt, a 6. században épitették, és állitólag bevehetetlennek tartották - Cortes megérkezéséig, aki (mint minden mexikói várost) ezt is lerombolta a 16. században. Tulumot látva egyébként megfordul az ember fejében, hogy micsoda fantasztikus nép volt a maja! Élni legalábbis tudtak! A város a tengerparti sziklákra épült, a türkizkék tengerre való kilátással és hófehér homokos tengerparttal. Ilyen háttérrel, a szürke kőböl emelt épületek maradványai képeslapba beillő szépségűek. Nem csoda, hogy nem a lábam elé néztem, ami miatt a sima talpú strandpapucsomban egy kövön úgy elnyaltam, mint a béka az országúton. ...ez, illetve a seb a térdemen sajnos leröviditette tulumi városnézésünket.

A gyonyoru Tulum

Tulum panoramakepben

  Délután visszamentünk Playa del Carmenre, ahol felszálltunk a Cozumelre vivő kompra. De Cozumelről majd a következő levelemben irok, igy is már elég hosszúra sikeredett ez a levelem...

<Több kép megnézéséhez csak kattints a főcimre!>

(Az "i" betűk miatt elnézést kérek, nem tudom miért, most nem akar a 101 billentyűs magyar karakterre átváltani a gép, ezért nem tudtam hosszú "i"-t kreálni...)